9. fejezet

Hát itt a következő nagyon rövid és unalmas lett, de mára már ez volt a második történet folytatásom és egy kicsit kifáradtam azért remélem tetszeni fog nektek. :) a következő 2 komi után jön!

Megfogta a csuklóm és vissza fordított, majd közelebb lépett. Ránéztem a kezünkre és fel rá. Szeme még mindig csillogott és engem fürkészett. Arca vészesen közeledett az enyémhez. Nem hagyhatom ezt. Elfordítottam a fejem és hátrébb léptem. Mérgesen rá néztem:
- Most az hiszed idejössz és minden rendben lesz, hogy csak egyet csettintesz és én máris a karjaidba omlok, csak mert maga Niall hogy is hívják énekelt nekem több millió ember előtt. - dühöngtem. Nem kaphat meg ilyen könnyen. Ebből nem engedek. Főleg addig nem míg magam sem vagyok biztos az érzéseimben. - Rosszul hitted. Hagyj békén és soha többé ne is keress. - kirohantam és megkerestem Sárát. Épp a többi lánnyal beszélgetett. Mondanom sem kell repestek az örömtől mikor megláttak. Letöröltem az éppen legördülő könnyeimet. A fotósok már hemzsegtek a helyiségben még többen voltak mint a koncert elején. Mindegyik a lányról beszélt aki pofon vágta Niall-t. Örültem, hogy még senki nem mondta el, hogy én voltam az, mert akkor nem hagytak volna békén. Folyamatosan kattogni kezdtek a vakuk körülöttünk. Tudtam, hogy itt nem beszélhetek a lánnyal, mert a végén még valaki meghallja. Karon ragadtam és elvonszoltam a mosdóba. Bezártam az ajtót és sorba megnéztem a fülkéket. Üresek voltak hála istennek. Aggódva nézett rám. Nem bírtam tovább nekem ez így egyszerre sok volt. Vállára borultam és sírni kezdtem. Mikor végre sikerült kicsit megnyugodnom. Elmeséltem a velem történteket, míg ő a koncertet élvezte.
- Mért pont velem történik ez? Nem akartam különleges életet. Csak egy lány akartam lenni, aki az álmait kergeti. Erre itt vagyok New York-ba és majdnem megölök egy srácot, aki mellesleg lehet, hogy nem is közömbös számomra. Sőt van még két szülőm is akik alig törődnek velem. - foglaltam össze a helyzetem. Felsóhajtottam és felnevettem szerencsétlen helyzetemen.
- Egyet nem értek ha neked is tetszik és neki is te akkor mi tart vissza attól, hogy összejöjjetek.
-Az, hogy nem ismerem és több száz kilométerre lakik tőlünk és belegondolva inkább jobb nem belebonyolódni egy ilyen kapcsolatba. Az újságírók és a rajongók úgy sem hagynának minket boldogan. Inkább keressen mást akit hülyíthet. Na inkább menjünk vissza arra a bulira, hogy ott is kiutálhassanak a többiek amiért én felmertem menni és ők nem. - azért kicsit büszke voltam magamra. Megfogom mutatni, hogy nem érdekel így legalább eltudom felejteni és ő is engem. Mindörökre.
- Ahogy akarod, de szerintem egy esélyt adnod kéne neki. Megérdemli. - csóváltam a fejem.
- Nekem ehhez idő kellene és mind a ketten tudjuk, hogy erre nincs sok lehetőség mivel lezajlik ez a két nap és soha többet nem fogunk találkozni. Így nem lenne értelme inkább úgy viselkedek vele ahogy eddig. - Kinyitottam az ajtót és megkerestem a buli helyszínét. Már javában folyt a tánc és a beszélgetések. Mindenki mindenkivel. Kerestem magamnak egy helyet, ahol nyugodtan túl élhetem az estét. Sára azonnal elvegyült a többiek között. Kis idő múlva egy lassú szám következett és Harry-vel láttam meg táncolni. Ezen elmosolyodtam, mert tudtam, hogy ez volt minden vágya. Néztem őket, hogy mennyire boldog és vidám kettejük dolga. Akarva akaratlanul is észre vettem, hogy Niall engem bámul. Tudtam, hogy nem adja fel, de akkor megint el kell utasítanom. Hirtelen megláttam, hogy Louis vagy kicsoda épp az italoktól sétál el. Megragadtam a kezét és táncolni húztam. Nem akartam a szőkével. Féltem, hogy nem bírnám ki és ott helyben leteperném.
- Hé hé kislány neked nem velem kellene táncolnod. Ugye tudod? - forgatott meg.
- Nem tudom mire gondolsz. - adtam a hülyét.
- Menthetetlen vagy.
- Te meg irtó kedves - mondtam unottan.
- Tulajdonképpen mért vagy itt New York-ban a MI koncertünkön ha nem is szeretsz minket? - elmeséltem neki a történetem és leültünk. - Értem, de lehettél volna kedvesebb is. - mondta nevetve.
- Rendben tényleg igazad van, de az én helyzetem sem könnyű. Ide kerülök a nagy városba és akkor egy idegen bunkó ellopja a gitáromat és akkor ne legyek agy bajos? - kérdeztem már én is nevetve.
- Nem bunkó..csak szerelemes. - kacsintott.
- Ohh örülök neki. Legyen boldog! - azzal felálltam és kirontottam az épületből. Visszamentem a szállodába és lefeküdtem aludni ez már nekem is tényleg sok volt. Nagyon sok. Hatalmasat ásítottam és mélyen álomba zuhantam..