2012. november 29., csütörtök

11. fejezet

Hát itt a következő rész! Remélem tetszik és komiztok vagy itt vagy FB-n nekem mindegy csak mondjátok, ha valamit nem tetszik vagy éppen tetszik. Jó olvasást. :)

Azt hittem, hogy a szöszi jött utánam, de csalódnom kellett. Egy göndör fürtös fejet láttam meg bekukucskálni zöld szemekkel párosítva és hatalmas mosolya mellett gödröcskéi is megjelentek.

- Bejöhetek? - kérdezte.
-Már bent vagy! - csattantam fel és hozzávágtam az egyik párnát.
- Jó, jó igaz. - nevetett, majd leült velem szemben az ágyra és visszaadta a "lőszerem". - Mért rohantál el?
- Mert semmi kedvem jó pofizni. Különben is az újságírók már megkapták a sztorijukat, ami mellesleg kicsit zavar, de mindegy így meg mi értelme maradni?
- Hát ehhez hozzá kell szoknod. 
- Mért? 
- Mármint..izéé.. most egy darabig.. míg Niall-lal összeboronálnak titeket.
-Remek. Örülök neki. - tettetem ál boldogságot - Amúgy mért te jöttél? Biztos voltam benne, hogy nem adja fel a szőke. Nem mintha érdekelne csak úgy. - valójában nagyon is érdekelt.
- Ez egyszerű..Egy mert őt letámadták a fotósok és újságírók. Kettő meg mert tudtuk, hogy úgy sem állnál vele szóba. Ennyire azért már kiismertünk. - nevetett.
- De...várj igaz! Nem fogok vele beszélni, miatta utálnak a rajongóitok. Nem mintha félnék bárkitől is, de akkor sem jó érzés tudni, hogy ennyien nem kedvelnek egy olyan dologért aminek még csak valóság alapja sincs és valószínűleg nem is lesz. Hiszen ha vége ennek a pár napnak ti úgy is visszatértek a megszokott sztár életetekhez és elfelejtitek ezeket az embereket, rajongókat, engem. 
- Nem biztos, hogy az ő hibája. - mondta elgondolkozva.
- Ezt értsem úgy, hogy én tehetek róla? - mondtam flegmán. - Persze gondolhattam volna, hogy ez is az én hibám. Styles két percet kapsz, hogy eltűnj. - mutogattam ki az ablakon.
- De nem úgy értettem.. - nem hagytam, hogy befejezze. Rohanni kezdtem felé. Kirontott az ajtón, de a folyosón utol értem és felpattantam a hátára. Összevissza futkosott velem. Próbált leszedni, de én biztosan kapaszkodtam és vertem. Persze csak gyengéden, hogy azért ne essen nagy baja, mert a végén azért is én lennék a hibás. A végére már nem bírta és elesett. Így én kerültem alulra. Ráült a derekamra.
- Ha te így én is így. - csikizni kezdett. Tudni kell rólam, hogy nagyon nem bírom ha csikiznek. Visítoztam és nevettem. Hangosan. 
- Hagyd abba. Neeeeemmm biirrrrooommm. - fuldoklottam a nevetéstől. Abba hagyta és fölém hajolt. Arcunkat alig választotta el pár centi. 
- Remélem megjegyezted, hogy soha nem felejtünk el titeket. Bármit is tegyetek. 
- Hát itt meg mi folyik? - hallottam meg Sára ideges és csalódott hangját. Felé fordultunk és Niall-lal együtt döbbenten bámultak minket. Ekkor a szőkének égtelen harag támadt a szemében és elrohant. Harry utána szaladt. Én továbbra is a földön feküdve maradtam. 
- Nem az volt amire gondolsz. Csak csikizni kezdett és elestem és kicsit érdekesen, de akkor is ez történt. Sajnálom. 
- Nem érdekel. Csalódtam benned, de sajnos azt is tudom, hogy igazat mondasz mivel tudom, hogy te nem szereted Hazza-t - itt olyan fejjel néztem rá h "WTF KIT NEM SZERETEK" - mármint Harry-t. Sőt megértem, hogy téged választott és nem engem.
- Köszönöm. - felkeltem a földről és megöleltem. Imádom a barátnőmet. Mindig tudja mikor mit kell mondani és ha az fájó is. Talán elsőre, amikor megismertem félénknek és elesettnek tűnt, de ő valójában más ha jobban megismered. Egészen kibontakozik, mint egy pillangó. Míg nem ismered rendesen csak a bábot, a felszínt látod, de ha jobban elkezded keresni az igazi énjét megtalálhatod a legszebb valóját bent a lelke mélyén szunnyadni. Akkor mikor már bízik benned kimeri mutatni érzelmeit és valós személyiségét. Igaz, hogy alig ismerem őt pár hete, de úgy érzem átléptük ezt a gátat és megtaláltam a titkos ajtó mögött rejtőző gyönyörű és elragadó pillangót. 
- Sajnálom. - már vagy huszadszorra mondtam el neki. Mivel belegondolva talán tönkre tettem egy szerelem kezdetét és egy barátságot is. Szörnyű ember vagyok. 
- Ha még egyszer elmondod komolyan megharagszom rád. Inkább gyere pakoljunk össze nem sokára indulunk haza. 
- Rendben. - tapsikoltam. most örömömben. Végre vissza mehetünk. El innen. Messze ezektől. Bár Harry-t eléggé megkedveltem. Aranyos gyerek és tényleg cukik a göndröcskéi. Bár amit pakolás közben Sára elmondott róla kicsit meglepett. Érdekes, hogy nincs kapcsolatban csak szédíti a csajokat. Sőt állítólag mindig mással kavar. Már vagy egy órája pakolunk amikor kopogtak..

3 megjegyzés: