3. fejezet

Remélem tetszik :) A következő 1 komi után jön.. :)

6 nappal később...

Az ágyamon ülve azon gondolkoztam, hogy mit is pakoljak be. Hiszen fogalmam sincs, hogy mit fogunk csinálni. Kizárólag annyit tudok, hogy egy koncertre biztosan megyünk. Remek. Végül is csak túl élem valahogy. Nem lehet olyan nehéz. Nyugtattam  magam. Aztán elkezdtem válogatni a ruhákat. A végére elpakoltam egy csomó féle ruhát. Kitudja mire számíthatok még ha nem is szeretem a nyálgépeket azért jól fogom érezni magam. Elég későre jár már és holnap nagy nap lesz.

Reggel...

Rosszul keltem. Épp egy édes álom közepén voltam mikor az a rohadt ébresztő óra jelezte, hogy nincs több idő fel kell kelni, mert pár óra múlva indul a repülő életem talán legunalmasabb hete felé.
Lehurcoltam a cuccomat a cuccomat, majd a konyha irányába. Apa a reggeli kávéját szürcsölgette anya pedig a palacsintákat rakosgatta tányérokra, majd elém helyezte őket.
- Kicsim hát nem vagy izgatott végtére is egy elég híres zenekarral fogtok találkozni?
- Ugyan már ők is ugyanolyan pasik mint a többi. El vannak szállva maguktól és nagy képűek. Sőt biztosan még a közelükbe sem tudunk menni annyi tini lány fog körülöttük ugrálni és sikítozni. Fogalmam sincs, hogy mért jó ez. - csóváltam a fejem mérgesen.
- Naaa legyen benned egy kis lelkesedés. Legalább azért, mert Sára szereti őket.
- Rendben. Persze. - legyeztem.
- Kicsim el kell mondanunk valamit. - nem tudtam figyelni rájuk, mert épp akkor dudáltak. Gyorsan el köszöntem anyáéktól és kivittem a cuccaimat a kocsiba. Mielőtt beszálltam apa még utánam kiabált.
- Azért remélem megkedveled őket. - aha ja persze. Soha! - kacsintottam apára. Fél órával később a repülő téren egy elkülönített kis teremben voltunk. Nem értem még mindig mi ez a nagy felhajtás. Csak egy koncertre megyünk. Erre itt a fél város tini lány sereglete sőt itt ugrálnak az üveg ablak előtt azt kiabálva, hogy mondjuk meg a fiúknak, hogy vegyél el feleségül meg, hogy kövessék vissza őket twitteren. Jézusom komolyan megijedtem néhánytól.
- Kérjük kedves utasainkat kezdjék meg a beszállást a New York-i járatunkra. - hallottunk meg a kihangosítóba egy kedves női hangot.
- Atyaég mindjárt elindulunk.
- Nyugi van! - felkaptuk a kézi cuccainkat és elindultunk egy ismeretlen folyosó felé. A lányok az üvegablak előtt hatalmas sikítozásba kezdtek Sára integetett nekik. Gondoltam én is hátha jobb kedvem lesz. Végre odaértünk a géphez elég kicsinek tűnt utasszállítóhoz képest, de gondoltam kevesen megyünk. Hát tévedtem.
- Te szent ég ezek kibéreltek nekünk egy egész gépet? - tátott szájjal bámultam a jármű belsejében álldogálva. - Már értem a külön termet.
- Ja ezt nem említettem?
- Hát ez épp kimaradt! Ahogy az is, hogy több száz sikítozó lány fog követni minket. Remélem több meglepetés már nem lesz.
-Ugyan ne ítéld el őket csak mert túlságosan szeretnek egy bandát. Aha..őő szerintem se legyen. - mondta zavartan barátosném, majd kuncogva helyet foglalt. Én is így tettem. Az anyukája aki elkísért minket kicsit hátrébb telepedett le és egy könyvet kezdett olvasgatni.
- Mikor érünk már oda? - kérdeztem már vagy négy órás repülés után Sárától.
- Még körülbelül 5-6 óra. - motyogta félálomban. Nagyon jó. Akkor én is alszom egyet. Sikerült is elaludnom.
Londonban ébredtem. St. James parkban voltam, ahol etettem a hattyúkat a parton ülve. A nap simogatta arcomat. Nem érdekelt, hogy ki lát vagy ki nem felpattantam és elkezdtem körbe körbe ugrálni és futkozni. Hagytam, hogy a szél belekapjon a hajamba. Meghallottam egy dalt a rádióban, ami a közeli kis étteremből szivárgott ki. Hatalmas mosollyal az arcomon elkezdtem táncolni rá. Nem tudom milyen szám lehetett kicsit lassú és romantikus volt. Ezért keringőzni kezdtem egyedül. Az egyik forgásnál belefordultam egy srácba. Nem győztem elnézést kérni tőle.Valahonnan ismerős volt szőke haja ami csak úgy szikrázott a napfényben. Elmosolyodott és megfogta a kezem. Szorosan magához húzott és együtt táncoltunk tovább. Mire észrevettem a helyzetet már egy bál teremben lassúztam, ahol mindenki jelmezben volt. Valami féle jelmez bál lehetett. Fogalmam sincs kivel lassúztam éppen, de megnyugtató érzés volt, hogy valaki szeret még ha azt sem tudom ki az. Vége lett a számnak, majd indult a következő. Mi már nem táncoltunk, hanem álltunk a parkett közepén és bámultuk egymást. Az álarca felé nyúltam...Mira...de egyre távolabb került tőlem...Miraaaa kelj már fel....nyújtottam a kezem, de már nem értem el. Vége szakadt mindennek. Egyszerűen eltűnt. A repülőn voltam újra, ahol Sára rázogatta a vállam. Ijedtem kiáltottam rá.
- Mi az már aludni sem lehet nyugodtan? - ezen elnevette magát, majd az ablakra mutatott.
- Itt vagyunk! Hát nem gyönyörű? - kérdezte. Mivel este értünk oda minden ki volt világítva a szavam is elállt. Rettentően tetszett. A gépünk hamarosan leszállt a New York-i repülőtéren. Kivánszorogtunk a gépből, majd egy segítőkész ember egy külön bejárat felé terelt minket. Micsoda véletlen egy ugyanolyan üveggel elválasztott teremben találtuk magunkat csak itt ezer lány volt. Tőlük még jobban megijedtem. Akkor láttam meg egy biztonságinak kinéző embert egy táblával amin ez állt: "HUNGARY". Beszálltunk az autóba és már mentünk is a hotel felé...