12. fejezet

Itt a következő remélem tetszik :D írjatok sok sok komit :D 

Mi van ezek már nem tudnak nélkülünk élni? - kaptam fel a fejem. 
- Vicces vagy. - Sára hangjába szomorúság keveredett, de nem tudom, hogy azért e, mert haza kell mennünk vagy azért a véletlen miatt. Kinyitotta. Egy fekete öltönyös ember állt ott.
- Sziasztok! Paul vagyok. Megkérlek titeket, hogy gyertek le a nagy terembe. - furcsán nézhettünk rá - De most! - parancsolta. Ezt olyan viccesen mondta, hogy muszáj volt nevetnem rajta, majd megindultunk lefelé. Mi voltunk az utolsók akik leértek. A barátnőm odaszaladt a többi lány közé, de én egyedül maradtam kicsit hátrébb. 
- Köszönjük, hogy ilyen gyorsan lejöttetek. - mondta Liam, legalább is azt hiszem, hogy ő volt. A nevekkel még mindig nem vagyok tisztában, úgy is mindegy, mert nem sokára haza megyünk és pár hónap múlva semmire sem fogok emlékezni ebből. 

Bár azok a szemek megfogtak. Kék, égszín kék. Soha nem láttam még ilyen élénk és vidám tekintetet. Most még is megvetést és csalódást tükröz. Zavar és bánt is, hogy azt hiszi én és Harry? Nem érdemel meg, ha még csak nem is ismer és ilyet feltételez rólam. Jó lehet, hogy azt sem mutattam ki, hogy ő tetszene, de akkor is. Karba tett kézzel bámultam rájuk, míg elmondták, hogy köszönik, hogy itt voltunk és megvettük az albumukat.
- Imádjuk a rajongóinkat és az országaikat is. Reméljük minél több helyszínre eltudunk majd jutni egyszer. Köszönjük a figyelmet élveztük ezt a pár napot. Sziasztok. Visszamehettek pakolni. Kivéve - itt felcsillant pár lány szeme. - a magyar leányzókat. Velük sürgősen beszélnünk kell ezért két kedves barátunk az ajtónál várja őket. - megforgattam a szemem. Mért mi? és minek? Már mindenki eltűnt csak mi maradtunk. Lassan de biztosan elindultunk az előbb említett kijárat felé. Tényleg ott várt ránk Paul és még pár őrnek kinéző valaki sőt a srácok is. Remek.
- Figyeljetek lányok. Nem szeretnénk, hogy az újságírók  miatt bajotok essen így kikísérünk titeket a reptérre.
- Nem! Biztos, hogy nem mutatkozom velük.
- Nincs más lehetőség, ha elakarjátok érni a gépeteket. Egyébként meg ha nem mész fel a színpadra és nem vágod pofon Niall-t semmi gond nem lenne. Szóval egy óra múlva indulunk Londonba és onnan tovább mentek Budapestre.
- Chh - mondta a szőke. Hidegség és megbántottság hallatszott hangjában. A viselkedése egyre jobban magához láncol, ha így folytatja. Nem hagyhatom ezt neki, mert nem vágyon ilyen életre. Jó nekem a sima egyszerű, "híres manager lánya" szerep. 

Gyorsan eltelt az az órácska. Feljöttek értünk és az előcsarnokban várakoztunk a majmokra.
- Istenem. Rosszabbak vagytok mint egy menyasszony. Gyertek már. idegeskedett Paul. Komolyan jöhetnének.
- Itt vagyunk csak Niall kajás volt és enni e kellet. Te is tudod milyen ha nem eszik huzamosabb ideig. Durcás és mérges lesz. 
- Ennél is? - véletlen kicsúszott a számon. - khmm semmi.- Mindegyik sötét, fekete napszemüveget viselt. Harry Sárának adott, nekem meg Niall dobott oda egyet. Elkaptam és feltettem. 
- Köszönöm vagy valami? - fordult felém elég ellenszenvesen még is valahogy más volt. Mintha ezt csak magára akarná erőltetni vagy elakar hitetni mindenkivel valamit talán még magával is. Mindegy nem ez a lényeg hanem az, hogy velem így biztos nem beszél.
- Jééé már szólsz hozzám?! Most ájuljak el? hahaha amúgy kösz. - mondtam és közelebb léptem hozzá. Alig választott el minket 10 centi. Szuszogását bőrömön éreztem. A levegő megfagyott körülöttünk szinte tapintani lehetett a feszültséget. Kezem libabőrös lett és mintha a szívem is gyorsabban verne még is az eszem azt súgja, hogy fussak, ne engedjek a bolond szívemnek és én mint hiszékeny ember az eszemre hallgattam.
- Jól van fejezzétek be a veszekedést. Nem kell még nagyobb felhajtás körétek. Így is van elég.- szidott le minket a testőr.
- Jó - mondta.
- Rendben. - majd én is azzal hátat fordítottunk egymásnak.
- Nagyon jó. Indulhatunk? - kérdezte végül a többieket.
-Igen - hangzott kórusban. 
- Let's go. - mondta még Zayn. Kiléptünk. Az újságírók és fotósok letámadtak minket. Mintha egész nap csak erre vártak volna. Körbe vették kis csapatunkat. Mozdulni sem tudtunk. Örültem, hogy adták ezeket a szemüvegeket, mert már megvakultam volna a sok vakutól. Mindenféle kérdéssel halmoztak el minket. Főként rólam és róla. Még gondolni is rossz rá. A biztonságiak próbálták eltávolítani a közelünkből őket, de valahogy nem jött össze nagyon elszántak voltak a fényképezőgépeikkel. Elegem lett. Hátra sem fordultam csak megragadtam a legközelebb álló ember kezét. Próbáltam magammal rántani, de ő erősebbnek bizonyult. Szerencsétlenségemre pont Niall kezét fogtam meg. Időm sem volt cselekedni. Két keze közé fogta arcomat és megcsókolt. Lágyan, kicsit durván, de még is határozottan. 

A vakuk vadul kattogni kezdtek körülöttünk.
- Már nem bírom tovább - suttogta nekem. Nem mondom, hogy nem élveztem, de akkor is így még jobban belekevert engem az életébe. Amit magam sem tudok, hogy akarok e. Felháborodtam és pofon vágtam. Újra megragadtam a kezét és mérgesen berántottam az autóba, majd magunkra zártam az ajtót.
- Megőrültél? Te biztosan nem vagy normális. - egészen kikeltem magamból. - Fogd fel nem akarok tőled semmit. Maximum annyit, hogy arra kérjelek menj el és ne okozz több bajt az életemben. 
- Csak azt ne mond, hogy nem élvezted, mert én nem úgy vettem észre. - kiabált ő is. 
- Tudod mit, de élveztem, nagyon is. De akkor sem kell nekem ilyen élet. - közben az autó elindult. - Hé és a többiek? 
- Majd jönnek a másik autóval. Különben is nekünk beszélnünk kell. 
- És ha én nem akarok szóba állni veled?
- Akkor most mit csinálsz? - húzta fel a szemöldökét. 
- Látod. Ez semmiképpen sem működne folyton csak marjuk egymást. A legjobb lesz ha hagyjuk ezt az egészet szóval viszlát. Buenosznácsosz.
- Nócsász. Helyesen.
- Chh persze. Javíts ki még itt is. Inkább tényleg ne is szólj hozzám. Úgy is elfelejtesz minket akkor meg nem mindegy. - innentől akármit akart mondani nem hallgattam meg. Mire odaértünk a reptérre ő is megsértődött és én is rá. Tovább egy szót sem szóltunk. Felszálltunk a repülőre. Valami külön helyiséget kaptunk. Mindenki zenét hallgatott. Harry és Sára meg egymással voltak elfoglalva. Úgy látszik ők legalább kibékültek. A repülő hamarabb odaért mint gondoltam. Leszálltunk. Újra abban a kis külön helységben várakoztunk csak most ők is velünk voltak. Dúdolni kezdtem azt a dalt..azt a Last first kiss-eset.. "Baby tell,
Me what to change, I'm afraid, You'll run away.." itt elakadtam, mire meghallottam, hogy valaki folytatja..

- If I tell you, What I've wanted to tell you, Yeah... - felnéztem és persze, hogy ő volt az. Kigondolta volna. Kíváncsivá tett, hogy vajon honnan ismeri ezt a dalt. Viszont ő is kíváncsian tekingetett felém. Mikor kérdezni akartam, hogy honnan ismeri Paul mondta, hogy a gépünk 5 perc múlva indul. Rohanni kezdtem nehogy lekéssük. Szörnyen éreztem magam, hogy talán soha többé nem láthatom, de én döntöttem így hát bele kell törődnöm. Kicsit szomorkás hangulatban szálltam fel az újabb gépre. Már indultunk mikor megláttam őket messze az ablakban. Mindenki integetett kivéve őt. Kezét az ablakra rakta valami megmozdult bennem és én is így cselekedtem, mire elmosolyodott, aztán gyorsan elhúztam onnan és elrepültünk talán örökre...

11. fejezet

Hát itt a következő rész! Remélem tetszik és komiztok vagy itt vagy FB-n nekem mindegy csak mondjátok, ha valamit nem tetszik vagy éppen tetszik. Jó olvasást. :)

Azt hittem, hogy a szöszi jött utánam, de csalódnom kellett. Egy göndör fürtös fejet láttam meg bekukucskálni zöld szemekkel párosítva és hatalmas mosolya mellett gödröcskéi is megjelentek.

- Bejöhetek? - kérdezte.

-Már bent vagy! - csattantam fel és hozzávágtam az egyik párnát.

- Jó, jó igaz. - nevetett, majd leült velem szemben az ágyra és visszaadta a "lőszerem". - Mért rohantál el?

- Mert semmi kedvem jó pofizni. Különben is az újságírók már megkapták a sztorijukat, ami mellesleg kicsit zavar, de mindegy így meg mi értelme maradni?

- Hát ehhez hozzá kell szoknod. 

- Mért? 

- Mármint..izéé.. most egy darabig.. míg Niall-lal összeboronálnak titeket.

-Remek. Örülök neki. - tettetem ál boldogságot - Amúgy mért te jöttél? Biztos voltam benne, hogy nem adja fel a szőke. Nem mintha érdekelne csak úgy. - valójában nagyon is érdekelt.

- Ez egyszerű..Egy mert őt letámadták a fotósok és újságírók. Kettő meg mert tudtuk, hogy úgy sem állnál vele szóba. Ennyire azért már kiismertünk. - nevetett.

- De...várj igaz! Nem fogok vele beszélni, miatta utálnak a rajongóitok. Nem mintha félnék bárkitől is, de akkor sem jó érzés tudni, hogy ennyien nem kedvelnek egy olyan dologért aminek még csak valóság alapja sincs és valószínűleg nem is lesz. Hiszen ha vége ennek a pár napnak ti úgy is visszatértek a megszokott sztár életetekhez és elfelejtitek ezeket az embereket, rajongókat, engem. 

- Nem biztos, hogy az ő hibája. - mondta elgondolkozva.

- Ezt értsem úgy, hogy én tehetek róla? - mondtam flegmán. - Persze gondolhattam volna, hogy ez is az én hibám. Styles két percet kapsz, hogy eltűnj. - mutogattam ki az ablakon.

- De nem úgy értettem.. - nem hagytam, hogy befejezze. Rohanni kezdtem felé. Kirontott az ajtón, de a folyosón utol értem és felpattantam a hátára. Összevissza futkosott velem. Próbált leszedni, de én biztosan kapaszkodtam és vertem. Persze csak gyengéden, hogy azért ne essen nagy baja, mert a végén azért is én lennék a hibás. A végére már nem bírta és elesett. Így én kerültem alulra. Ráült a derekamra.

- Ha te így én is így. - csikizni kezdett. Tudni kell rólam, hogy nagyon nem bírom ha csikiznek. Visítoztam és nevettem. Hangosan. 

- Hagyd abba. Neeeeemmm biirrrrooommm. - fuldoklottam a nevetéstől. Abba hagyta és fölém hajolt. Arcunkat alig választotta el pár centi. 

- Remélem megjegyezted, hogy soha nem felejtünk el titeket. Bármit is tegyetek. 

- Hát itt meg mi folyik? - hallottam meg Sára ideges és csalódott hangját. Felé fordultunk és Niall-lal együtt döbbenten bámultak minket. Ekkor a szőkének égtelen harag támadt a szemében és elrohant. Harry utána szaladt. Én továbbra is a földön feküdve maradtam. 

- Nem az volt amire gondolsz. Csak csikizni kezdett és elestem és kicsit érdekesen, de akkor is ez történt. Sajnálom. 

- Nem érdekel. Csalódtam benned, de sajnos azt is tudom, hogy igazat mondasz mivel tudom, hogy te nem szereted Hazza-t - itt olyan fejjel néztem rá h "WTF KIT NEM SZERETEK" - mármint Harry-t. Sőt megértem, hogy téged választott és nem engem.

- Köszönöm. - felkeltem a földről és megöleltem. Imádom a barátnőmet. Mindig tudja mikor mit kell mondani és ha az fájó is. Talán elsőre, amikor megismertem félénknek és elesettnek tűnt, de ő valójában más ha jobban megismered. Egészen kibontakozik, mint egy pillangó. Míg nem ismered rendesen csak a bábot, a felszínt látod, de ha jobban elkezded keresni az igazi énjét megtalálhatod a legszebb valóját bent a lelke mélyén szunnyadni. Akkor mikor már bízik benned kimeri mutatni érzelmeit és valós személyiségét. Igaz, hogy alig ismerem őt pár hete, de úgy érzem átléptük ezt a gátat és megtaláltam a titkos ajtó mögött rejtőző gyönyörű és elragadó pillangót. 

- Sajnálom. - már vagy huszadszorra mondtam el neki. Mivel belegondolva talán tönkre tettem egy szerelem kezdetét és egy barátságot is. Szörnyű ember vagyok. 

- Ha még egyszer elmondod komolyan megharagszom rád. Inkább gyere pakoljunk össze nem sokára indulunk haza. 

- Rendben. - tapsikoltam. most örömömben. Végre vissza mehetünk. El innen. Messze ezektől. Bár Harry-t eléggé megkedveltem. Aranyos gyerek és tényleg cukik a göndröcskéi. Bár amit pakolás közben Sára elmondott róla kicsit meglepett. Érdekes, hogy nincs kapcsolatban csak szédíti a csajokat. Sőt állítólag mindig mással kavar. Már vagy egy órája pakolunk amikor kopogtak..

10. fejezet

a következő 2 komi után jön :D Remélem nem annyira unalmas és remélem tetszik :D

Reggel korán keltem. Túl korán. Szinte az egész szállodában csak én voltam fenn. Nem bántam addig sem kell senkivel sem beszélgetnem. Halkan elhúztam az erkély ajtaját és kiálltam szippantottam egyet a levegőből. Jól esett. Lenéztem az emberekre. Meglepődve vettem észre, hogy a fotósok száma majdnem kétszer annyira nőtt mint tegnap este volt. Hajamat laza kontyba kötöttem és felvettem egy pulcsit, kicsit fáztam. Nem akartam felkelteni békésen alvó barátnőmet inkább lementem oda ahol tegnap a reggelit tartották. Ugyanolyan volt mint tegnap azzal a kivétellel, hogy most kizárólag egyedül voltam. Nem voltam sem éhes sem boldog. Leültem az ajtó mellé a földre. Bedugtam a fülesemet és a zenék között kezdtem keresgélni. Találtam egyet aminek az volt a címe, hogy Last First Kiss. Nem tudom az előadóját és azt, hogy ki a fene rakta rá a telefonomra, de úgy döntöttem, hogy belehallgatok. Abból nem lehet semmi bajom. Hmm ez egész jó. Sőt nagyon tetszik. Kár, hogy nem ismerem az előadót. Felálltam és elkezdtem ugrálni a zenére. Nem érdekelt, hogy ha meglátnak, mert úgy sem hiszen mindenki alszik, majd délbe lecammognak és akkor meg tartják ezt a fan találkozós cuccot. Fogalmam sincs, hogy mit fogunk ott csinálni, de valahogy nem is érdekelt. Meguntam a magamban ugrálást és inkább a szobák felé vettem az irányt. Mikor az előtérbe értem a recepciós lányok összesugdolóztak a hátam mögött. Ez már nagyon idegesített és nem is hagytam szó nélkül.
- Ide mondjátok ne a hátam mögé? - jó lehet, kicsit durva voltam, de nem érdekelt. Azért elnézést kértem, mert nagyon ijedten néztek rám. - Ohh sajnálom csak nem a legjobb ez a pár nap számomra.
- Mért? - csak ennyit mondott az egyik és az orrom alá nyomott egy újságot. A címlapon én voltam és Niall a színpadon aztán egy kis kép rólam, ahogy könnyes szemmel rángatom Sárát. A legjobb pedig a cím volt "Pofon avagy Niall Horannak új barátnője van...Directionerek tombolnak.".
- Egyet itt szögezzünk le! Nem vagyok a barátnője és ezek után nem is lennék még ha ő maradna utoljára a földön. Nem szeretem és belegondolva hatalmasabbat kellett volna adnom neki. - meg sem vártam a válaszukat. Felkaptam az újságot és mérgembe a lépcső felé vettem az irányt. Gondoltam ha gyalog megyek kicsit lenyugszom. Tíz perc múlva nyitottam be a folyosónkra, de azonnal vissza bújtam. A szöszi ott állt az ajtónk előtt egy ugyanolyan újsággal a kezében mint ami nálam volt. Állt és csak bámulta az ajtót. Felemelte a kezét, mintha kopogni akarna aztán leengedte. Talán nem mert bemenni. Fogta magát és gyorsan a lift irányába sétált. Nem volt elég gyors. Kikiabáltam.
- Hééé lányok Niall Horan itt van a folyosón. - élénk kék szemébe félelem tükröződött. Egy másodperc sem kellett, de a lányok mint egy éhes csorda törtek ki a szobából. Letámadták. Mérgesen nézett rám még is valami felcsillant a szemébe. Közben egyre több lány gyűlt köré. Már szinte ki sem látszott. Mindegyik vele akart beszélni vagy ölelkezni. Belegondolva vicces volt. Elmosolyodtam és lassan elindultam a szobám felé. Ugráltam, mint aki jól végezte dolgát. Boldogabb lettem ettől a kis gonoszkodástól.
- Mira ezt még vissza kapod. - kiáltott utánam.
- Álmaidba Horan! - azzal rájuk vágtam az ajtót. Amikor becsuktam nekidőltem és végig csúsztam rajt. Hangos röhögésbe kezdtem, amikor eszembe jutott az ijedt tekintete. Lepillantottam az újságra amit még mindig a kezemben szorongattam. Újra elöntött a harag és a düh. Sára ekkor lépett ki a fürdőből.
- Mi volt ez a nagy sikogatás? - kérdezte kíváncsian.
- Horan itt volt én meg kedvességből elordítottam magam. Így minden lány a nyakába lóg most kinn a folyosón.
- Hogy mit csináltál? - kerekedett ki a szeme. Azzal kirohant a folyosóra. Én is kimentem és ott középen karba tett kézzel megálltam. A srác már szinte könyörgően nézett ránk.- Lányok szerintem menjetek készülni mert a többi srácot is le kell nyűgözni. - szerencséjére mindenki visszament a szobájába. Én is elindultam, de most a szőkeség volt gyorsan karon ragadott és berántott a szobába. Az ajtót becsukta és neki nyomott. Homlokát az enyémnek nyomta.
- Nem értelek. Mi a baj velem? - a levegő iszonyatosan felforrósodott. Lehelete szinte égette a bőrömet. Összeszorítottam a szemem, majd a mellkasára tettem a kezem, hogy eltoljam magamtól. Pont oda tettem ahol a szíve volt. Éreztem, hogy őrült ritmusra kapcsol és érintésemre kirázza a hideg. Kipattantak a szemeim. Kibújtam szorításából.
- Persze, hogy nem értesz. Hiszen nem is ismersz. Talán nem veled van a baj hanem velem vagy nem is tudod hanem ezzel. - itt a képébe nyomtam az újságot. - Most mindenki azt hiszi, hogy a barátnőd vagyok. Pedig csak egy hatalmas pofont adtam neked és vissza szereztem ami az enyém. - egyre mérgesebb és mérgesebb lettem. A föld alá tudtam volna kívánni.
- Ez nem az én hibám. Az újságírók ilyenek. Pontosan ezért jöttem mikor kedvesen kikiabáltad a nevem amiért jössz eggyel. - kacsintott.
- Nem jövök neked semmivel.
-De bizony. - nevetett. Én ettől csak még jobban oda voltam.
- Na addig húzz el innen míg tényleg agyon nem verlek és azt nem akarom. Nem miattad hanem, mert így is a fél világ utál, mert azt hiszik, hogy egy majommal járok. - nevettem fel kínomban. - Mondtam már hagyjuk békén egymást. - elszomorodott, de a remény még mindig ott bujkált a tekintetében.
- Nem utál senki. - jelentette ki.
- Ó csak ugyan. Mióta ide jöttem mást nem hallok csak, hogy a Directionerek állandóan rólam vagy rólunk beszélnek. Amikor meg meglátnak elhallgatnak és dühösen néznek rám. Hát ilyen életből köszönöm nem kérek. Most pedig ha megbocsátasz átöltöznék a veletek eltöltendő napra. - fordítottam hátat neki. Nem csinált semmit csak állt ott tovább. Visszafordultam és kérdőn néztem rá.
- Ja. Azt hittem megoldod míg bent vagyok. - nevetett huncutul. Sötéten néztem rá és az ajtó felé mutattam.

Fél óra múlva egy nagy vetítő terem féleségben ültünk. Ekkor bejött az 5 majom is és leültek velünk szembe. Mi a legfelső sorban ültünk messze tőlük. Hála égnek. Elmondták, hogy minden országból választottak ki videókat azok közül akik nem nyerték meg ezt a jegyet és azokat fogjuk most megnézni. Rengeteg őrült videót készült és jók lettek. Nem tudom mért, de a magyaroké tényleg tetszett. Nem csak azért mert hazai csak eredeti volt és vicces. Valami tánc csapat készítette, de nagyon jóra sikerült, majd végig néztük a többit is. Hirtelen felállt az 5 srác egy mikrofonnal a kezében és beszélni kezdtek egy játékról, hogy mindegyik fiú választ magának a jelenlevők közül egy párt és valahogy úgy. Harry Sárát választotta. Kigondolta volna. Zayn valami angol csajt választott. Liam egy kanadait, Louis pedig egy francia mellett döntött. Már csak a kék szemű volt hátra. Valahogy tudtam, hogy kit fog választani. Így már fel is álltam és elindultam lefele.
- Honnan tudtad?
- Lassú vagy Horan! - mondtam mire odaértem és szemtől szemben álltunk. Nem volt több közöttünk, mint 20 centi. A levegőben tapintani lehetett a feszültséget. Csak bámultuk egymás tekintetét. Ekkor berontottak a fotósok és vadul kattogtatni kezdtek körülöttünk és minden féle kérdéssel bombáztak minket:
- Mióta titkoljátok?
- Hogy jöttetek össze? - és ehhez hasonlók. Arcomat a kezembe temettem és kifújtam a levegőt.
- Nem járunk és még csak nem is szeretem. - ezzel a mondattal végezve elrohantam a helyszínről magam mögött hagyva mindenkit. Egyenesen a szobánkba vettem az irányt. Viszonylag gyorsan fel is értem. Már az ajtót akartam becsukni, de valaki lába megakadályozta...

9. fejezet

Hát itt a következő nagyon rövid és unalmas lett, de mára már ez volt a második történet folytatásom és egy kicsit kifáradtam azért remélem tetszeni fog nektek. :) a következő 2 komi után jön!

Megfogta a csuklóm és vissza fordított, majd közelebb lépett. Ránéztem a kezünkre és fel rá. Szeme még mindig csillogott és engem fürkészett. Arca vészesen közeledett az enyémhez. Nem hagyhatom ezt. Elfordítottam a fejem és hátrébb léptem. Mérgesen rá néztem:
- Most az hiszed idejössz és minden rendben lesz, hogy csak egyet csettintesz és én máris a karjaidba omlok, csak mert maga Niall hogy is hívják énekelt nekem több millió ember előtt. - dühöngtem. Nem kaphat meg ilyen könnyen. Ebből nem engedek. Főleg addig nem míg magam sem vagyok biztos az érzéseimben. - Rosszul hitted. Hagyj békén és soha többé ne is keress. - kirohantam és megkerestem Sárát. Épp a többi lánnyal beszélgetett. Mondanom sem kell repestek az örömtől mikor megláttak. Letöröltem az éppen legördülő könnyeimet. A fotósok már hemzsegtek a helyiségben még többen voltak mint a koncert elején. Mindegyik a lányról beszélt aki pofon vágta Niall-t. Örültem, hogy még senki nem mondta el, hogy én voltam az, mert akkor nem hagytak volna békén. Folyamatosan kattogni kezdtek a vakuk körülöttünk. Tudtam, hogy itt nem beszélhetek a lánnyal, mert a végén még valaki meghallja. Karon ragadtam és elvonszoltam a mosdóba. Bezártam az ajtót és sorba megnéztem a fülkéket. Üresek voltak hála istennek. Aggódva nézett rám. Nem bírtam tovább nekem ez így egyszerre sok volt. Vállára borultam és sírni kezdtem. Mikor végre sikerült kicsit megnyugodnom. Elmeséltem a velem történteket, míg ő a koncertet élvezte.
- Mért pont velem történik ez? Nem akartam különleges életet. Csak egy lány akartam lenni, aki az álmait kergeti. Erre itt vagyok New York-ba és majdnem megölök egy srácot, aki mellesleg lehet, hogy nem is közömbös számomra. Sőt van még két szülőm is akik alig törődnek velem. - foglaltam össze a helyzetem. Felsóhajtottam és felnevettem szerencsétlen helyzetemen.
- Egyet nem értek ha neked is tetszik és neki is te akkor mi tart vissza attól, hogy összejöjjetek.
-Az, hogy nem ismerem és több száz kilométerre lakik tőlünk és belegondolva inkább jobb nem belebonyolódni egy ilyen kapcsolatba. Az újságírók és a rajongók úgy sem hagynának minket boldogan. Inkább keressen mást akit hülyíthet. Na inkább menjünk vissza arra a bulira, hogy ott is kiutálhassanak a többiek amiért én felmertem menni és ők nem. - azért kicsit büszke voltam magamra. Megfogom mutatni, hogy nem érdekel így legalább eltudom felejteni és ő is engem. Mindörökre.
- Ahogy akarod, de szerintem egy esélyt adnod kéne neki. Megérdemli. - csóváltam a fejem.
- Nekem ehhez idő kellene és mind a ketten tudjuk, hogy erre nincs sok lehetőség mivel lezajlik ez a két nap és soha többet nem fogunk találkozni. Így nem lenne értelme inkább úgy viselkedek vele ahogy eddig. - Kinyitottam az ajtót és megkerestem a buli helyszínét. Már javában folyt a tánc és a beszélgetések. Mindenki mindenkivel. Kerestem magamnak egy helyet, ahol nyugodtan túl élhetem az estét. Sára azonnal elvegyült a többiek között. Kis idő múlva egy lassú szám következett és Harry-vel láttam meg táncolni. Ezen elmosolyodtam, mert tudtam, hogy ez volt minden vágya. Néztem őket, hogy mennyire boldog és vidám kettejük dolga. Akarva akaratlanul is észre vettem, hogy Niall engem bámul. Tudtam, hogy nem adja fel, de akkor megint el kell utasítanom. Hirtelen megláttam, hogy Louis vagy kicsoda épp az italoktól sétál el. Megragadtam a kezét és táncolni húztam. Nem akartam a szőkével. Féltem, hogy nem bírnám ki és ott helyben leteperném.
- Hé hé kislány neked nem velem kellene táncolnod. Ugye tudod? - forgatott meg.
- Nem tudom mire gondolsz. - adtam a hülyét.
- Menthetetlen vagy.
- Te meg irtó kedves - mondtam unottan.
- Tulajdonképpen mért vagy itt New York-ban a MI koncertünkön ha nem is szeretsz minket? - elmeséltem neki a történetem és leültünk. - Értem, de lehettél volna kedvesebb is. - mondta nevetve.
- Rendben tényleg igazad van, de az én helyzetem sem könnyű. Ide kerülök a nagy városba és akkor egy idegen bunkó ellopja a gitáromat és akkor ne legyek agy bajos? - kérdeztem már én is nevetve.
- Nem bunkó..csak szerelemes. - kacsintott.
- Ohh örülök neki. Legyen boldog! - azzal felálltam és kirontottam az épületből. Visszamentem a szállodába és lefeküdtem aludni ez már nekem is tényleg sok volt. Nagyon sok. Hatalmasat ásítottam és mélyen álomba zuhantam..

8. fejezet

Örülök neki, hogy azért Facebookra írtok komikat. Köszönöm itt a következő szerintem nem lett valami jó, de azért itt van. A következő 2 komi után jön. :) Jó szórakozást!

Higgadtan sétáltam a színpad előtt míg oda nem értem az első biztonsági őrhöz.
- Meg kell kérnem, hogy fáradjon vissza a helyére.
- Sajnos nem tehetem ugyanis az a szőke barom - biccentettem oda a fejemmel az említett felé. - az én gitárommal játszik és nem engedhetem.
- Biztos vagyok benne, hogy az nem a maga gitárja. - mondta mogorván.
- Persze mit tudja maga azzal odébb löktem és felrohantam a színpadra. Pont akkor értem oda mikor a göndör..asszem Harry végzett.. Niall elkezdte a szólóját mikor mellé sétáltam és felém fordult. Nekem énekelt. Őszintének látszott.
- You never love yourself half as much as i love you, you'll never treat yourself right darling but i want you to..if i let you know, i'm here for you...maybe you'll love yourself like i - néztem hatalmas kék szemeibe már szinte rabul ejtettek, de megráztam a fejem és észhez tértem pofon vágtam és elvettem a gitáromat. - love you oh - csalódottan és fájdalmasan énekelte az utolsó szavakat. A hangszeremmel együtt sétáltam le ahol már vártak a biztonságiak. Nem bántam épp elég időt pazaroltam már el ezekre.  A színfalak mögé kísértek, ahol bezártak egy szobába. Gondolom a sminkes szoba lehetett, mert tele volt mindenféle ilyen dologgal. Volt ott egy kis Tv szerűség is így láthattam, hogy mi történik ott kint.  Remek mondanom sem kell mennyire örülök ennek a dolognak. Viszont valahol a szívem mélyén örültem annak, hogy ott fent azt a pár sort nekem énekelte. Ezen elmosolyodtam mikor benyitott egy nő és egy rettentően aranyos kis baba. Ugyanolyan meglepetettség ült ki az arcára mint nekem. Csendünket a kislány törte meg.
-Mijaa - gügyögte a nevem. Ezen még jobban elcsodálkoztam.
-Te mit keresel itt? - kérdezte végül a nő.
- Én felmentem a színpadra elvenni ami az enyém..aztán ide zártak az őrök. 
- Ó szóval azért volt az a nagy zűrzavar.  - a kislány annyira aranyos és tüneményes volt. Ahogy próbált ide oda szaladgálni és folyton elesett. - Lux kincsem kérlek próbálj meg vigyázni magadra.
- Hmm szóval te lennél Lux. - eszembe jutott, mert Sára folyton róla áradozott, hogy milyen aranyos Harry-vel. Meg ezekhez hasonló dolgokat. - De honnan tudja ezt a nevet? -utaltam a belépésükkor elhangzott névre, majd fel emeltem a tekintetem az anyjára. 
- Hát Niall szokta emlegetni, hogy van egy lány aki tetszik neki és gondolom megjegyezte. Mért talán ismered, mert ha igen kérlek mutasd be neki. 
- Eszem ágában sincs bemutatni. - dünnyögtem a orrom alatt. A koncert tovább folytatódott én meg még mindig be voltam zárva abba a szobába. Már szabadulni akartam. Felhúztam a lábam a kanapén és ráhajtottam a homlokom. Kicsit gondolkodtam. Hangos nevetésre lettem figyelmes. Felnéztem és láttam, hogy Lux éppen az anyukája táskájából pakol ki felé, amikor megtalálja a rúzsát. Diadalittasan felkacag és kinyitja. 
- Hát kislányom ha neked az kell akkor parancsolj. - elvette tőle és kikente a kicsi lány száját. Erről gyorsan csináltam egy képet nagyon aranyos volt. 

- De édes egyem meg. - mondtam melléjük ülve a földre. Velük nevettem elfelejtve a problémámat, amit még igazából magam sem tudtam eldönteni, hogy az e vagy még sem. 

- Ugye te vagy Mira? - szólalt meg végül Lou. Sóhajtottam.

-Igen.

- És mért vagy ennyire..nem is tudom ilyen? - nevetett.

- Milyen ilyen? - néztem rá kerek szemekkel.

- Hát, hogy taszítod őket, mikor ezer lány lenne a helyedben. 

- Mert nem tudom. Talán nem állok készen egy ilyen barátságra és úgy is elfelejtenek ezek a majmok ha mindenki haza megy a saját hazájába. - nevettem fel kínomban. 

- Azt hiszem a gitáros akciódat egyhamar senki sem fogja elfelejteni. 

- Óóó remek. Mikor mehetek már haza? - idegeskedtem.

- Még itt az esti buli is. 

- Az nagyon jó. 

- Még mindig nem értem mért viselkedsz így. Látszik rajtad, hogy oda meg vissza vagy Niall-ért. 

- Mi? Ki? Én? Kizárt. - fülig vörösödtem. Igaza volt. Mikor először megláttam ott a poszteren már tudtam, hogy azok a szemek rabul ejtettek, csak féltem bevallani még magamnak sem. 

- Ugyan már!

- Na jó és mi van akkor ha tetszik? - csattantam fel. Ekkor Lux felkiáltott.

- Niall.. -majd odaszalad és megölelte a lábát. Megfordultam és szinte könnyes szemekkel bámultam a srácra.. féltem, hogy meghallotta amit mondtam. Csak bámultuk egymást míg egyedül maradtunk a szobában. Elfordultam és a padlót kezdtem vizsgálni. 
- Sajnálom. - böktem ki végül. 
- Most mi legyen? - nézett rám vágytól csillogó szemekkel. 
- Csak hagyj elmenni. - mondtam mérgesebben és elindultam az ajtó felé..

7. fejezet: Koncert

Nagyon örülök, hogy néhányan írtatok komit remélem tényleg tetszik nektek. A következő 2 komi után jön. Jó olvasást! :)

Már több mint fél órája az ágyamon ülve nézem, ahogy egymás után dobálja és próbálja fel a ruhákat. Meg megáll a tükör előtt és felméri a helyzetet, majd újra elölről kezdi a hadműveletet. Már az ötödik ilyen után én is elszédültem.
- Mért nem volt jó az előző? - érdeklődtem unottan.
- Mert hát az nem az igazi. Főleg, ha még utána lesz az a buli is és mi van ha sikerül beszélnem valamelyikkel? - kutakodott tovább. Akarva akaratlanul is a szőkére gondoltam, hogy először olyan kedvesnek látszott aztán meg olyan bunkó volt és még mindig itt motoszkál a fejemben a kérdés, hogy vajon honnan tudják a nevem. Gondolkodásomat a telefonom zavarta meg. Anya hívott. Felkaptam és kisétáltam a szobából. A folyosón felvettem.
- Szia kincsem. Na mi a helyzet? Sok barátot szereztél? - érdeklődött.
- Szia.. mindjárt koncertre megyünk. - tetettem izgatottságot. - aaaaazt nem mondanám. - kuncogtam fel. Magam sem tudom mért.
- Mért mi a baj?
- Hát úgy kezdődött, hogy... - elmeséltem neki mindent az elejétől. Persze azt kihagytam, hogy belopóztam véletlenül egy sztár szobájába és hogy ott megtaláltam a képem. Úgy gondoltam ezt az infót egyenlőre elhallgatom előle. Észre sem vettem, de már megint a tetőn voltam. Eszembe jutott az a szerencsétlen eset ami velem történt.
- Sőt elvesztettem a gitárom. - mondtam hirtelen.
- Hogy mi? Azt, hogyan sikerült drága kislányom? - nevetett fel anya édes hangon.
- Hát voltam fent a tetőn, mert nem tudtam aludni és megzavart vagy is jobban mondva megijesztett valaki és elkezdtem vitatkozni vele és véletlen ott felejtettem és mire visszamentem már nem volt ott. - szomorodtam el.
- És mért nem keresed annál aki megijesztett?
- Sajnos fogalmam sincs ki az. Sötét volt és nem láttam mást csak a szőke haját vagy legalábbis erre emlékszem csak. - gondolkodtam el.
- Az nagy kár. Tudom, hogy mennyire szeretted azt a hangszert, de most mennem kell pakolni. Szia szeretlek.
- Szia én is. - mondtam. Gyorsan vissza siettem, mert alig maradt egy órám a koncert kezdetéig. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mért megyek hiszen a kísérő szülőknek sem muszáj menni, de már mindegy megígértem Sárának. Mire vissza értem a szobába már sikerült kiválasztani a megfelelő ruhát. Ami egy félvállas laza póló volt egy farmer, balett cipővel. Haját össze fogta. Eszméletlenül jól nézett ki.

- Te meg hol a fenébe voltál? - idegeskedett. 

- Héé hééé nyugi van. Most már itt vagyok. - emeltem fel a kezem védekezően. Én egy laza virágos ruhát választottam egy kis fekete kabáttal, hajamat kiengedve hagytam szabadon lógni. 

Mikor oda értünk rengetegen voltak ott. Rajongók paparazzik. Hatalmas sikítás tört ki mikor megérkeztünk a sötétített kocsikkal, aztán ez alább hagyott mikor meglátták, hogy csak mi vagyunk és nem azok akikre eredetileg vártak. Befelé tereltek minket. A csarnok hatalmas volt. A színpad úgy volt megcsinálva, hogy a közepén volt egy kis hely ahova minket tereltek be körülöttünk két oldalt futott tovább a színpad része, majd mögöttünk bezárult. Leültünk a helyünkre. Milyen véletlen a mi helyünk pont az első sorban volt. Remek. Most, majd szinte rám fognak izzadni. Haha ezen elnevettem magam. A mellettem ülő német lány furán nézett rám, de nem bírt érdekelni. A koncert hamarosan elkezdődött. Gyors számmal indítottak azt hiszem a Live while we're young lehetett mivel ezt kiabálta mindenki körülöttem. Aztán volt még pár lassabb is. Akaratlanul is, de folyamatosan a szőkén volt a tekintetem. Még mindig nem értettem, hogy honnan ismerhet. Hiszen életemben nem láttam még ez előtt. Követtem a szememmel és mintha ő keresett volna valakit a tömegben, mikor megtalálta hatalmas vigyorral nézett rá.. és az a valaki nem más volt mint én. Elkaptam a tekintetem és éreztem, hogy elpirulok. Nem akartam elpirulni, főleg nem miatta. Aztán szünet következett. A háttérben halkan szólt a zene és a srácokról videókat vetítettek. Aztán hirtelen megszólalt egy dal. Sára felsikított.

- Ez a Little Things. Ez a kedvencem. -tapsikolt. Ismertem ezt a számot, mert folyton ezt hallgatja. Jöttek a majmok is sorban. Először a fekete hajú, aztán a göndör, aztán a rövid hajú, majd a másik barna és a végén a szöszi egy gitárral a kezében. Először fel sem fogtam mi van. A dal közepén döbbentem rá, hogy az az én gitárom. ott van rajt minden kis folt ahol lennie kell. A szívem hatalmasat dobbant, hogy nem tűnt el végleg aztán lelkesedésem alább hagyott mikor eszembe jutott, hogy ki is vette el. Megtudtam volna ölni a srácot. Abban a pillanatban. Felpattantam a helyemről és a színpad felé vettem az irányt..

6. fejezet

Nem volt meg a komi szám de nem érdekel mivel általában ha megírom felteszem szóval ez most sincs másképp, de azért örülnék ha valaki idelökne valamit, hogy jó e vagy inkább hagyjam abba :) 2 komi és jön a kövi :)

-Mert amikor kirohantál a srácok aggódva kérdezték, hogy mi a bajod ezért utánad jöttem, de ne törődj velük én sem teszem vagy is megpróbálok nem törődni velük, de jobban megnézve ez a helyzet még mindig jobb mint otthon a suliba. - sétáltunk lassan a helyünkre. Elakartam tűnni. Utálom, hogy ha valaki bámul és itt ráadásul elég sokan sőt még néhányan sutyorognak is mellé. Mérgesen tűrtem, hogy ezek miatt a nyálgépek miatt most mindenki úgymond utál. Mindig megpróbálok az ilyenekkel nem foglalkozni, de ember vagyok és akarva akaratlanul is egy kicsit azért érdekel a dolog. Egész délelőtt ilyen ismerkedős nap volt. Mondanom sem kell, hogy élveztem azt, hogy szinte senkivel sem tudtam beszélgetni. Egymással persze beszélgettek gondolom rólam is mivel elég sokan nézegettek erre fele. Úgy döntöttem, hogy kivonulok innen. Ezt már nem bírom tovább. Kisétáltam az épület elé. Hát lehet, hogy nem kellett volna. Itt is mint bent rengeteg rajongó volt csak itt még a fotósok is színesítették a helyet. Gyorsan visszarohantam. Ebből sem kérek köszönöm. Végül is egy csapat szerencsés rajongóba botlottam.
- Nézzétek már. Megint csak a figyelemre vágy? - kérdezte az egyik nagyképűen és a haját csavargatva.
- Ide figyelj ezzel nem érsz el semmit a srácainknál. Chh szánalmas vagy. - mutatott végig az öltözékemen. - Nem értem mit keresel itt!
- Hát először is ne haragudjatok, hogy élek és nem vagyok olyan bunkó cica babák, mint ti olyanok akikért ezek rajonganak és egy éjszakás kalandra sem vagyok sajnos jó. Jobban belegondolva én sem értem, hogy mért vagyok itt mivel még csak nem is szeretem ezeket a barmokat. - pont ekkor pillantottam meg az 5 srác döbbent arcát velem szemben. Csak legyintettem és elakartam szaladni mellettük, amikor a göndör megszólalt:
- Mira...- elhallgatott.
- Hogy mit mondtál? - fordultam oda hozzájuk. Most inkább én tűntem meglepettnek.
- Semmit - vágta rá durván a szőke még is szomorúnak tűnt inkább. Pedig azt hittem, hogy a nevemet mondta ki. Bár nem is érdekelt igazán. Butaság hiszen honnan tudná egy ilyen a nevem.
- Jól van. Szebben is ide lehetne köpni, de mindegy. Mondtam, hogy barmok vagytok. Chh. - gitározni akartam, de mivel nem volt rá lehetőségem. Sajnos. Már a szobák folyosóján voltam és halkan dúdolgattam a kedvenc dalom. Benyitottam a szobánkba vagy is én azt hittem, hogy oda, de csalódnom kellett. Rengeteg ruha és más dolog volt szanaszét dobálva a földön. Az ágyon megláttam egy képet, amin...hogy mi van?..Ez a kép engem ábrázol, az én képem! Mit kereshet itt? Megfogtam és leültem. Gondolkodtam. Nem sokkal később hangokat hallottam. Megijedtem. Körbe néztem és megláttam egy ajtót. Berohantam és próbáltam a legkevesebb zajt csapni. Elég kevés hely volt, de aránylag sikerült. Rájöttem, hogy a szekrényben lehetek. Remek. Másra sem vágytam egész nap mint valaki szekrényében lenni. Az ajtó rácsain át láttam, hogy a szöszi beviharzik nyomában a fekete hajúval.
- Niall mi a baj? - kérdezte az utóbbi. A másik csak sóhajtott és lekapta a pólóját. Huh az a test atyaég. Nuygi, hiszen nem is tetszik.
- Csak nem értem, hogy Mira mért ilyen velünk. Nem is ismer minket. Nem kellett volna durván mondanom neki, de kicsit zavart a kijelentése. - pirult bele. Tudtam, hogy tudják a nevem. Jól hallottam, de honnan a fenéből? Idegeskedtem.
- Ja, hogy innen fúj a szél. Neked tetszik? - ez inkább kijelentés volt mint kérdés.
-Mióta először láttam megmozdult bennem valami. Nem igazán tetszik, hanem egy érzés ami idegesít, de egyben vonz is és nem értem. - rakodott az ágyon, mintha keresett volna valamit.
- Zayn, Niall gyertek már. Így is késében vagyunk a próbáról. - kiabált be egy harmadik.
- 2 perc csak keresek egy pólót. - indult meg a szekrény felé. Nem láthat meg. Úristen. Levegőt venni sem mertem. Éppen az ajtó után nyúlt, mikor meglátott a szomszédos széken egyet, majd felkapta. - Mehetünk! - azzal elmentek. Kijöttem és ledőltem az ágyra, furcsa de kellemes illata még ott volt. Kifújtam a levegőt és újult erővel kimentem innen. Nem is értem, hogy kerültem ide. Figyeltem, hogy ne vegyen itt észre senki bár egy lélek sem volt itt. Visszamentem a többiekhez. Még mindig a képet szorongattam. Ekkor döbbentem rá, hogy akár mit is keresett ez ott lehet, hogy nem kellett volna elhoznom onnan. Még keresheti és akkor még többet lenne körülöttem. megráztam a fejem. Valamiért rettentően örültem, a szívem hihetetlenül dobogott. Boldog és nyugodt hangulat vett körül. Hatalmas mosollyal az arcom tértem vissza a helyemre. Már nem érdekelt, hogy bámulnak és beszélnek rólam. Tegyék. Nem tudom mért lettem egy két lábon járó boldogság felhő. Talán rájöttem, hogy élveznem kéne a helyzetem, annak ellenére, hogy a majmokat nem is szeretem. Mivel ez itt New York City és lehet, hogy többet nem juthatok el ide.
- Hű mi ez a hirtelen jó kedv? - fordult oda Sára.
- Nem tudom. - vontam meg a vállam.
- Hol voltál? - ekkor a mosoly alább hagyott az arcomon. Kézen ragadtam a lányt és kivonszoltam magammal. Megmutattam neki a képet.
- Ez mi?
- Ez egy kép rólam.
- És?
- Amikor elmentem akkor találtam.
- Hol? - elmeséltem neki mindent, hogy hol találtam, hogy tudja a nevem és feltettem egy kérdést.
- Vajon honnan tudja?
- Hmm akkor már értem Niall reggeli reakcióját.
- A miét? - értetlenkedtem.
- Nem akartam mondani, mert csak még idegesebb lettél volna, de a srác eléggé elszomorodott miután ránéztél és elfutottál.
- Nem érdekel, nekem nem kell egy nagyképű, jó testű sztárocska.
- Makacs vagy, de látom rajtad, hogy nem elleneznéd, ha itt állna és közölné veled, hogy nekem te most és mindörökre kellesz. Mindegy a te életed a te döntésed. Na, de menjünk készülni mindjárt kezdődik a koncert. - karolt belém és vonszolt fel...

5. fejezet

Nem a legjobb, de hát ennyi tellett tőlem. Ígérem, hogy jobbak lesznek csak most kicsit fáradt vagyok, de azért remélem tetszik jó olvasást. A következő 2 komi után jön. :)

A lift oldalának dőltem és végig csúsztam azon. Ez mi volt? Tettem fel magamnak a kérdést. Ilyet még soha nem éreztem. Pedig még csak az arcát sem láttam. Még is kellemes volt visszagondolni érintésére. A borzongás újra és újra megrázta testemet. Nem akartam szabadulni ettől az érzés elől, de a lift megérkezett a kívánt emeletre és így fel kellett kelnem. Kicsit megszédültem ahogy felálltam, de hamar megtaláltam az egyensúlyom. Visszaballagtam a szobánkhoz, majd halkan becsuktam magam után az ajtót, hogy békésen alvó barátnőm semmit ne vegyen észre. Bebújtam a már kihűlt ágyamba és nyakig betakaróztam még a ruháimat sem vettem le. Éppen csak lehunytam a szemem, mikor eszembe jutott, hogy a gitáromat elfelejtettem hozni. Mint valami villámgepárd kipattantam az ágyból és cipő nélkül rohantam a tetőterasz felé. Mire odaértem már hűlt helye volt az idegen srácnak és vele együtt a gitáromat sem találtam sehol. Féltem, hogy talán soha többet nem látom az a hangszert amit még kicsi koromban kaptam akkor amikor még egy család voltunk. Sírva fakadtam pedig nem szokásom. Gyorsan abba is hagytam mielőtt még valaki meghall vagy netalántán az a kedves akárki jön vissza, aki elvitte a gitáromat, de ne találkozzunk még egyszer, mert a pépet is kiverem belőle. Mérgesen vissza mentem Sára mellé és aludni próbáltam. El el bóbiskoltam, de nem tudtam magam kipihenni folyamatosan kattogott az agyam. Azt hittem sosem jön el a reggel.
- Jó reggelt! - üdvözölt a mellettem lévő ágyon ébredező lány.
- Ja marha jó. - mondtam morcosan.
- Valaki bal lábbal kelt? - nevetett, majd felöltözött. Hirtelen megszólalt. - Jézusom Mira ugye tudod, hogy a gitárod nincs a helyén. - a párnába fúrtam a fejem. Azt reméltem, hogy ez csak egy álom volt, de csalódnom kellett. Elmeséltem neki mi történt este az idegen sráctól a gitárom eltűnéséig. - Hát remélem meg találjuk mielőtt haza megyünk. - mondta majd bement a fürdőbe. Feltápászkodtam és leültem a bőröndöm mellé. Lustán dobáltam ki a ruhákat mintha otthon lennék. Végül egy laza összeállítás mellett döntöttem.
- Kész vagy mehetünk reggelizni? - lófarokba kötöttem a hajam és bólogattam. Ahogy leértünk az étterem szerűségbe rengeteg ember volt ott. Mind különböző országból. Voltak akik már pletykáltak már egy kis csapattal és voltak akik vígan fogyasztották a reggelijüket. Mindenki ki volt csípve mintha egy partira vagy valami nagy eseményre készülnének. Komolyan nevetségesen nézhettem ki ebben a laza szerelésben. Ezt abból következtettem ki, hogy rendesen megbámultak mikor beértünk a helységbe. Valószínűleg mi voltunk az utolsók a nyertesek közül. Hát igen Magyarország képviselteti magát. Ezen felkuncogtam és helyet foglaltam nem törődve a sok szempárral ami rám és Sárára szegeződött aki mögöttem félénken kullogott. Jellemző rá, hogy zavarba jön ilyenkor csak akkor tud valaki társaságában feloldódni ha már megbízik benne. Már a második pirítósomat akartam elfogyasztani mikor valaki felkiáltott:
- Nézzétek ott vannak a srácok. - és felfelé mutatott egy ilyen kis erkély szerűségre. Felpillantottam aztán folytattam az előbb elkezdett tevékenységemet. Nem is zavartattam magam.
- Heyy sziasztok! - üvöltött az egyik. Mindenki sikogatni kezdett rajtam kívül. Engem nem érdekeltek egy picit sem. Fel pillantottam és lassan, hidegen végig mértem őket, majd megláttam, hogy az egyik engem bámul és mosolyog, aztán elkapja a tekintetét. Az a Nate vagy Niall a nevére sem emlékszem. Valahonnan ismerős volt, de nem láttam jól túl magasan volt. Nem is érdekelt. Mérgemben a késsel is elvágtam az ujjam. Gyorsan felugrottam és kifutottam a mosdóba, hideg víz alá raktam a kezem.
- Mira itt vagy? - hallottam meg egy ismerős hangot. Hálás voltam, hogy Sára utánam jött mikor ott maradhatott volna a majmokkal társalogni is.
- Itt vagyok. Csak lejegelem az ujjam. - nevettem fel.
- Jegeled vízzel? - kérdezte nevetve. Olyan jó mosolyogni látni. Ez engem is boldogsággal tölt el. - Amúgy a srácok mondták, hogy üdvözölnek minket és várják az esti koncertet és az utána levő bulit, meg azt is mondták, hogy a holnapi nap különleges lesz. - mosolygott elvetemülten.
- Remek. - ujjongtam, de cseppet sem a boldogságtól. - Na menjünk vissza mielőtt anyukád aggódni nem kezd miattunk. - mikor vissza értünk. Mérges és lenéző szemekkel találtam szembe magam. Gyorsan körbe néztem magamat hátha rosszul áll a ruhám vagy valami nincs rendben, de nem fedeztem fel semmi rendellenességet. Így odasúgtam Sárának:
- Ezeknek meg mi bajuk? Valamiről lemaradtam?
- Hát szerintem féltékenyek rád..- kuncogott.
- De mégis mért?
- Mert..

4. fejezet

Kellett egy kis idő míg elértünk az úti célunk felé, de végül megérkeztünk egy gyönyörű és hatalmas hotelba. A hátránya, hogy ezt is mint a repteret ellepték a sikítozó rajongók. Már nagyon idegesítettek, hogy lehet ezt kibírni. 

- Te atya ég ezek mennyien vannak. - mérgelődtem, mikor kiszálltunk a kocsiból. 

- Csak rajongók. - jelentette ki Sára.

- Még jó, hogy a hotelba nem jöhetnek be. - Lassan a recepcióhoz ballagtunk, majd az addig előttünk haladó biztonsági fazon váltott pár szót a hölggyel, aki ezután átadta a kulcsokat. Hihetetlen, hogy a nyálgépek képesek voltak kibérelni egy egész emeletnyi szobát. A lift csigatempóval haladt felfelé, majd egy ponton megállt. Kinyílt az ajtó. Szobák sokaságával találtuk szembe magunkat. A férfi odakísért minket két szobához, odaadta a kulcsokat és elment. Óvatosan nyitottunk be az egyikbe kedves barátnőmmel. Egy csodaszép szoba tárult fel előttünk. Fehér az egész mégis modernen van berendezve. Egyszerűen beleszerettem és a legjobb, hogy csak a miénk és felnőtt nélkül. Legalább egy jó dolog van ebben az egészben. Befutottam és ráugrottam az ágyra. - Isteni. Sokkal jobb mint a repülőn aludni. Te nem vagy fáradt?

- De nagyon alig aludtam valamit annyira izgultam. - ugrándozott és mosolygott vissza rám. Én csak megforgattam a szemeim. - Még mindig nem értem mit lehet bennük ennyire szeretni. Hiszen ők is ugyanolyan emberek, mint te vagy én csak maximum ők világhírűek. Azt sem tudják, hogy ki akar velük igazából barátkozni és ki hajt csak a népszerűségre. - előszedtem a gitáromat és pengetni kezdtem. 

- Lehet, hogy ebben igazad van, de azt, hogy mért szeretem őket egyszerűen nem lehet megfogalmazni vagy szavakba önteni. Mindegyik srácot másért lehet szeretni mégis megfogalmazhatatlan. - elpirult. - hallod én nagyon fáradt vagyok. Aludjunk! - javasolta végül. Beleegyeztem. Már fél órája csak forgolódtam az ágyban, de nem tudtam aludni. Talán az idegen környezet miatt vagy nem tudom. Úgy döntöttem, hogy kicsit gitározok hátha segít megnyugodni, de itt nem csinálhattam mivel felébreszteném Sárát. Így felkaptam a hangszert és a lift irányába indultam. A folyosó ijesztően üres volt. Felmentem a legfelső szintre, ahol meg is találtam a keresett helyiséget. Kiléptem a tetőteraszra. Hatalmasat szippantottam a New York-i levegőből. Kerestem egy megfelelő helyet és elkezdtem játszani. Annyira belemerültem, hogy észre sem vettem, de halkan énekeltem hozzá. 

- Hűűűű szép hangod van. - mondta egy idegen srác mellém telepedve. Nem láttam az arcát, mert rettentően sötét volt, de szőke fürtjei kivehetőek voltak a holdfényében. - és szépen tudsz gitározni.

- Ne haragudj, ismerlek? - érdeklődtem. - amúgy is nem szép dolog megijeszteni az embereket. - mondtam kicsit mérgesen. Nem láttam de hosszas hallgatásából ítélve meglepte kérdésem.

- Azt hittem csak én nem tudok aludni, ilyenkor. Így kijöttem ide. Nem számítottam rá, hogy társaságom lesz.

- Hát igazán nem akarlak zavarni. - felálltam és elindultam az ajtó felé. Utánam szaladt és az ajtóba elkapta a csuklóm. Érintésétől kirázott a hideg. Furcsa érzés kavargott bennem és nem tudtam eldönteni mi az. 

- Nem zavarsz. Kérlek maradj itt. - hátra pillantottam és a halvány lámpa fényben megvillantak hatalmas kék szemei. Ismerősek voltak valahonnan, de nem tudtam, hova rakni. Kirántottam a kezem a övéből.

- Sajnálom már biztos keres a barátom. További jó szórakozást. - mondtam és elszaladtam a lifthez.. 

3. fejezet

Remélem tetszik :) A következő 1 komi után jön.. :)

6 nappal később...

Az ágyamon ülve azon gondolkoztam, hogy mit is pakoljak be. Hiszen fogalmam sincs, hogy mit fogunk csinálni. Kizárólag annyit tudok, hogy egy koncertre biztosan megyünk. Remek. Végül is csak túl élem valahogy. Nem lehet olyan nehéz. Nyugtattam  magam. Aztán elkezdtem válogatni a ruhákat. A végére elpakoltam egy csomó féle ruhát. Kitudja mire számíthatok még ha nem is szeretem a nyálgépeket azért jól fogom érezni magam. Elég későre jár már és holnap nagy nap lesz.

Reggel...

Rosszul keltem. Épp egy édes álom közepén voltam mikor az a rohadt ébresztő óra jelezte, hogy nincs több idő fel kell kelni, mert pár óra múlva indul a repülő életem talán legunalmasabb hete felé.
Lehurcoltam a cuccomat a cuccomat, majd a konyha irányába. Apa a reggeli kávéját szürcsölgette anya pedig a palacsintákat rakosgatta tányérokra, majd elém helyezte őket.
- Kicsim hát nem vagy izgatott végtére is egy elég híres zenekarral fogtok találkozni?
- Ugyan már ők is ugyanolyan pasik mint a többi. El vannak szállva maguktól és nagy képűek. Sőt biztosan még a közelükbe sem tudunk menni annyi tini lány fog körülöttük ugrálni és sikítozni. Fogalmam sincs, hogy mért jó ez. - csóváltam a fejem mérgesen.
- Naaa legyen benned egy kis lelkesedés. Legalább azért, mert Sára szereti őket.
- Rendben. Persze. - legyeztem.
- Kicsim el kell mondanunk valamit. - nem tudtam figyelni rájuk, mert épp akkor dudáltak. Gyorsan el köszöntem anyáéktól és kivittem a cuccaimat a kocsiba. Mielőtt beszálltam apa még utánam kiabált.
- Azért remélem megkedveled őket. - aha ja persze. Soha! - kacsintottam apára. Fél órával később a repülő téren egy elkülönített kis teremben voltunk. Nem értem még mindig mi ez a nagy felhajtás. Csak egy koncertre megyünk. Erre itt a fél város tini lány sereglete sőt itt ugrálnak az üveg ablak előtt azt kiabálva, hogy mondjuk meg a fiúknak, hogy vegyél el feleségül meg, hogy kövessék vissza őket twitteren. Jézusom komolyan megijedtem néhánytól.
- Kérjük kedves utasainkat kezdjék meg a beszállást a New York-i járatunkra. - hallottunk meg a kihangosítóba egy kedves női hangot.
- Atyaég mindjárt elindulunk.
- Nyugi van! - felkaptuk a kézi cuccainkat és elindultunk egy ismeretlen folyosó felé. A lányok az üvegablak előtt hatalmas sikítozásba kezdtek Sára integetett nekik. Gondoltam én is hátha jobb kedvem lesz. Végre odaértünk a géphez elég kicsinek tűnt utasszállítóhoz képest, de gondoltam kevesen megyünk. Hát tévedtem.
- Te szent ég ezek kibéreltek nekünk egy egész gépet? - tátott szájjal bámultam a jármű belsejében álldogálva. - Már értem a külön termet.
- Ja ezt nem említettem?
- Hát ez épp kimaradt! Ahogy az is, hogy több száz sikítozó lány fog követni minket. Remélem több meglepetés már nem lesz.
-Ugyan ne ítéld el őket csak mert túlságosan szeretnek egy bandát. Aha..őő szerintem se legyen. - mondta zavartan barátosném, majd kuncogva helyet foglalt. Én is így tettem. Az anyukája aki elkísért minket kicsit hátrébb telepedett le és egy könyvet kezdett olvasgatni.
- Mikor érünk már oda? - kérdeztem már vagy négy órás repülés után Sárától.
- Még körülbelül 5-6 óra. - motyogta félálomban. Nagyon jó. Akkor én is alszom egyet. Sikerült is elaludnom.
Londonban ébredtem. St. James parkban voltam, ahol etettem a hattyúkat a parton ülve. A nap simogatta arcomat. Nem érdekelt, hogy ki lát vagy ki nem felpattantam és elkezdtem körbe körbe ugrálni és futkozni. Hagytam, hogy a szél belekapjon a hajamba. Meghallottam egy dalt a rádióban, ami a közeli kis étteremből szivárgott ki. Hatalmas mosollyal az arcomon elkezdtem táncolni rá. Nem tudom milyen szám lehetett kicsit lassú és romantikus volt. Ezért keringőzni kezdtem egyedül. Az egyik forgásnál belefordultam egy srácba. Nem győztem elnézést kérni tőle.Valahonnan ismerős volt szőke haja ami csak úgy szikrázott a napfényben. Elmosolyodott és megfogta a kezem. Szorosan magához húzott és együtt táncoltunk tovább. Mire észrevettem a helyzetet már egy bál teremben lassúztam, ahol mindenki jelmezben volt. Valami féle jelmez bál lehetett. Fogalmam sincs kivel lassúztam éppen, de megnyugtató érzés volt, hogy valaki szeret még ha azt sem tudom ki az. Vége lett a számnak, majd indult a következő. Mi már nem táncoltunk, hanem álltunk a parkett közepén és bámultuk egymást. Az álarca felé nyúltam...Mira...de egyre távolabb került tőlem...Miraaaa kelj már fel....nyújtottam a kezem, de már nem értem el. Vége szakadt mindennek. Egyszerűen eltűnt. A repülőn voltam újra, ahol Sára rázogatta a vállam. Ijedtem kiáltottam rá.
- Mi az már aludni sem lehet nyugodtan? - ezen elnevette magát, majd az ablakra mutatott.
- Itt vagyunk! Hát nem gyönyörű? - kérdezte. Mivel este értünk oda minden ki volt világítva a szavam is elállt. Rettentően tetszett. A gépünk hamarosan leszállt a New York-i repülőtéren. Kivánszorogtunk a gépből, majd egy segítőkész ember egy külön bejárat felé terelt minket. Micsoda véletlen egy ugyanolyan üveggel elválasztott teremben találtuk magunkat csak itt ezer lány volt. Tőlük még jobban megijedtem. Akkor láttam meg egy biztonságinak kinéző embert egy táblával amin ez állt: "HUNGARY". Beszálltunk az autóba és már mentünk is a hotel felé...

2. fejezet

Alig ismerem két perce, de sejtem, hogy ez nem jelent jót. Legalábbis számomra nem... 

- Ráérsz délután? 
- Sajnos nem! Büntetésen leszek. - húztam a számat, furcsán nézett rám, de én csak legyintettem, hogy semmiség. 
- Ha elintézem, hogy ne keljen menned büntetésre megteszel valamit amit kérek?
- Őőő ez furcsa, de azt hiszem igent kell mondanom. Senkinek sincs kedve ott lenni, főleg annyi izom agy és marha között. Jut eszembe ha már itt tartunk Horváth Mira vagyok és kegyed becses neve? - színpadiasan letérdeltem elé, amin rögtön felkuncogott.
- Szavad ne feledd! Ja igen persze én Magyar Sára vagyok..de várjunk csak te az a Horváth Mira vagy? - kerekedett el a szeme. Sóhajtottam.
- Igen, a híres manager és fotós egyetlen gyermeke - mutattam magamra, mintha olyan nagy csoda lennék. 
- Hűűűhhaaa!
- Azért nem fenékig tejfel az életem, folyton egyedül vagyok, mert az egyik itt fotózik a másik meg ott foglalkozik egy bandával vagy énekessel vagy akárkivel. Na de ha még áll a délután talán cselekedned kéne csajszi, mert a végén még nem kell teljesítenem semmit. - kacsintottam és otthagytam. Már félig haza fele tartottam, amikor eszembe jutott, hogy valami jegyet emlegettek Nóráék. Vajon mi lehet az? Míg ezen gondolkoztam észre sem vettem, hogy már fél házzal tovább mentem. Hangosan felnevettem, majd befutottam és ledobtam a cuccom. Gyorsan ettem pár falatot és rohantam is vissza a suliba. Hiszen büntetésben vagyok és képtelenség, hogy Sára elintézte, hogy ne kelljen részt vennem rajt. Pontosan ezért egyeztem bele, hogy teljesítek neki valamit. Belöktem a suli ajtót, amikor beleütköztem valakibe. 
- Ne haragudj! - segített fel a földről a srác.
- ÁÁÁ ugyan az én hibám volt inkább te ne haragudj! - ekkor néztem fel kivel is beszélek. - ó csak te vagy! - förmedtem rá Mátéra, a foci csapat kapitányára. Izomagy. Azzal kiléptem előle és mentem a folyosón tovább. Nem sokára Sára jött velem szembe mosolyogva. 
- Mehetünk? - kérdezte.
- De hát hogyan? - tátott szájjal bámultam rá. 
- Tudod megígértem a tanárnőnek, hogy ha elenged korrepetállak matekból. - vigyorgott a képembe. 
- Te aztán tudsz élni. Szóval hova is megyünk?
- Mutatnom kell valamit. 
- És ennek köze van ahhoz amit megígértem? - néztem rá furán.
- Igen. - csillantak fel ismét a szemei. 
- Rendben. Tudod kezdesz megijeszteni, de komolyan - nevettem fel. Belé karoltam és elindultunk hozzájuk. - Na jó a szobád a legbizarrabb dolog amit valaha láttam. Ennyi nyálgépet még életemben nem láttam egy falon. - mutattam körbe, majd megálltam egy poszter előtt amin egy szőke kék szemű van. Volt valami fura benne, de nem tudom mi..néztem egy kicsit mikor Sára oda lépett mellém. 
- Ő Niall Horan. 
- És? 
- Csak.. csak azt hittem, kíváncsi vagy a nevére. - dadogta. 
- Sajnálom, de tényleg. Na mutasd amit mutatni akartál aztán essünk túl a kéréseden. 
- Valószínűleg nem tudod, hogy a One Direction egy versenyt hirdetett 37 országban, sőt minden országnak más feladata van így a végén egy szerencsés megnyerhet egy jegyet, amivel elutazhat New Yorkba a srácok koncertjére..
- Még mindig nem értem ez mért fontos. 
- Várj.. még nincs vége..Magyarország is rajta van a listán.. - ekkor eszembe jutott mit mondott Nóra. 
- Úristen te nyerted meg azt a jegyet?
- Igen.. valamint magammal vihetem egyik szülőmet és egy barátot. 
- NEEEEEEMMMMM... NEMMM KÉRHETED.
- De hát megígérted.. nem lesz olyan szörnyű kérlek csak egy koncert. - hatalmas kék szemeivel nézett rám. 
- Ahjjjj, de jössz nekem eggyel. Nem vagyok olyan aki nem tartja meg az ígéretét. - hajtottam le a fejem, majd újra a posztert kezdtem nézni..még mindig nem jöttem rá mi az a furcsaság ami nem hagy nyugodni.- mikor indulunk? - kérdeztem végül. 
- 1 hét múlva..
- Ohh remek! Életem legszebb napja lesz..- ujjongtam mintha lenne kedvem hozzá pedig nincs. - Na mindegy mennem kell..gitár órám lesz...majd beszélünk..- azzal leléptem.

1. fejezet

Na itt az első előre szólok, hogy nem valami jó csak próbálkozom, de azért remélem tetszik majd a végkifejlet. :)

Talán egy kevésbé népszerű lány élete nem állhat másból mint abból, hogy azon gondolkozik, hogy hogyan élje túl a napot megaláztatás és heccelés nélkül? Talán..de ezt csak azok tudhatják akik ezen már átestek..Nem volt ez másképp drága barátnőmmel sem akivel most már mondhatni elválaszthatatlanok lettünk. Igaz a megismerkedésünk érdekesre sikerült. Minden egy jeggyel és bandával kezdődött, akiket még csak nem is bírok és egy átkozott nappal az iskolában, ahol néhányan felsőbbrendűnek érzik magukat csak mert van pénzük és mert kicsit jobban néznek ki az átlagnál. Hülye sznobok..de azt hiszem kezdjük az elején.

Ez  a nap sem indult másképp mint a többi. Szokásos időben felkeltem, elvégeztem a teendőimet, majd lassan leballagtam a konyhába, akkor döbbentem rá, hogy egyedül vagyok. Megint. Egy cetli várt a hűtőn. "Szia kincsem. Sajnos apádnak és nekem el kellett utaznunk egy-két napra. Tudod a munka miatt. Légy jó. Szeretünk. Anya és Apa". Ez akár jó is lenne, ha nem folyamatosan művelnék ezt. Néha komolyan azt hiszem, hogy fel sem tűnne nekik ha egyszer csak nem jönnék haza. Mindig csak ez a munka, munka, munka. Mindegy nem is érdekel. Inkább el készültem a sulira. Nem lakunk olyan messze, de azért nem is olyan közel. Fülhallgatómmal a fülembe indultam neki, mint mindig. Szokásomhoz híven rádiót hallgattam, mikor megszólalt egy dal. Hangosan üvöltöttem az utca közepén:

- Ne már! Így elrontani ezt a reggelt ezekkel a One akárkikkel. - mikor észrevettem az út túloldalán egy lányt, aki engem bámul. Ezen nevettem volna ha nem veszem észre, hogy pontosan ezt az 5 nyálgépet ábrázoló pólót visel. Oké, hogy nem szeretem őket, de azt sem szeretem, ha szidom a fejüket főleg egy olyan társaságában aki kedveli ezt a bandát. Hiszen ki vagyok én, hogy ítélkezzek olyanok felett akiket még csak nem is ismerek és valószínűleg nem is fogok. Még pár percig néztük egymást, majd félve indult meg a suli felé. Érdekes eddig észre sem vettem őt. Az órák hihetetlenül lassan teltek. Azon voltam, hogy a az utolsó órákat ellógom, de nem akartam még nagyobb bajba keveredni. A folyosón sétálva hallottam meg, ahogy az úgy nevezett menők épp egy lányt oltogatnak.

- Hééé nézzétek csak a mi kis okostojásunkon milyen póló van. Pedig azt hittem, hogy az ilyen srtéberek csak a matekért rajonganak. Azt hiszed menő leszel csak mert megnyerted a magyar jegyet? Hahaha - mondta lenézően Nóra. Közelebb sétáltam. Nem akartam belefolyni a vitába, de amikor megláttam, hogy kit szekálnak úgy éreztem ki kell állnom érte. A lány már szinte sírva nézett a nevető társaságra.

- És ha ő is szereti őket akkor mi van? - álltam meg az úgy nevezett barátaim mellett. Igen jól hallottátok a barátaim én is ezekhez tartozom. Bár én nem vagyok elszállva azt hiszem. 

- Na mi az Mira csak nem őt véded? - mérgesen pillantott rám a szőke.

- Én nem védek senkit csak nem értem, hogy mi a francért kell állandóan valakit piszkálnod. Tudod mit? Eddig bírtam az üres fecsegéseteket és a nyávogást. - a földön ülő lány ide oda kapkodta a fejét közöttünk. 

- Na nézz csak ki beszél? - horkant fel Nóra. - Inkább örülnöd kellene, hogy eddig barátkoztunk veled. 

- Igen?! Könyörgöm én nem vagyok olyan buta kis liba mint a többi lány körülötted. Azt hiszed nem jöttem rá, hogy velem is csak azért barátkozol, mert van pénzem? Hahaha aranyos. - tettettem álmosolyt. Prüszkölve hátat fordított és ott hagyott minket a sleppjével együtt. 

-Jól vagy? - hajoltam le a lányhoz. - Hadd segítsek. - össze szedtük a könyveit, majd egy közeli padhoz sétáltam. - Na mi az nem jössz?

- Ééén..én..őőő - szorongatta a cuccát.

- Na gyere már nem bántalak. - hátra tűrtem egy fürtöt a hajamból. Vonakodva ugyan, de közelebb jött.

- Köszönöm. - suttogta. Mereven előre nézett. Mintha ott sem lennék. 

- Őőő oké ez nekem furi nézz már rám! - integettem a szeme előtt. Végre felém fordult. - Szívesen, de most meséld el mi volt ez? 

- Hát igazából én új vagyok itt...

- Akkor értem mért téged szúrtak ki. Amúgy reggel nem téged láttalak az utcán? - ekkor elhallgattam, mert eszembe jutott, hogy mit mondtam. - Ne haragudj a reggeli kirohanásomért csak tudod nem nagyon kedvelem őket. - mutattam a pólójára. 

- Mért? - úgy nézett rám mintha a világ legrosszabb dolgát mondtam volna. - Lényegében ezt a szülinapomra kaptam és gondoltam nem lesz baj ha felveszem, hiszen gondoltam új iskola új arcok nem fogok kitűnni. 

- Innen kitűnni? Már azzal kitűnsz, hogy itt vagy! Az újakat hamar kipécézik főleg az olyanok, mint Nóra. Ja..vissza térve nem szeretem őket, mert gazdagok és mindenük meg van és tuti, hogy elvannak szállva maguktól. Az olyanoknak valók mint a suli dívái. Én pedig nem vagyok olyan.  

- Nem is ismered őket. 

- Pontosan és valószínűleg nem is fogom. - ekkor dacosan felém fordult, szemei csillogtak. Alig ismerem két perce, de sejtem, hogy ez nem jelent jót. Legalábbis számomra nem... 

Szereplők

Fő szereplők:

Magyar Sára:

17 éves magyar lány, aki nem találja a helyét a folytonos csúfolódás és viccelődés közepette. Nem éppen népszerű és nincs sok barátja. Szülei rövid pórázon tartják, sőt nem nézik jó szemmel újdonsült barátnőjét sem. Élete fenekestül felfordul mikor megnyeri azt a bizonyos jegyet amit mindenki akar. Imádja a One Direction-t. A kedvence Harry. 

Horváth Mira:

17 éves szintén magyar lány, bár szíve legszívesebben máshová húzná. Egyszer járt Londonban és azonnal beleszeretett. Mindig őrült és bolondos. Folyton bajba kerül, de mindig kiáll az igazáért és megvédi a gyengébbeket. A népszerűbbek közé tartozik, de nem szállt fejébe a dicsőség. Ő más mint a többi lány. Eleinte nem szereti a One Direction-t, sőt utálja őket.

One Direction:

Niall, Liam, Zayn, Harry és Louis

Persze vannak még mellék szereplők is de őket nem rakom most ki ide. A történet általában Mira szemszögéből lesz, de lehet, hogy más részről is bemutatom. :) Komizni ér! :D

Ismertetés ;)

Szóval. :) Kedves barátnőm unszolására írom ezt a blogot. Ami egy magyar lány szerencséjéről fog szólni és természetesen kapcsolódik hozzá a 1D is, hogy milyen formában az legyen meglepetés ;D Minél hamarabb hozom az első résznek nevezett valamit :) Remélem sokan olvassátok és kommenteltek :) x