6. fejezet

Nem volt meg a komi szám de nem érdekel mivel általában ha megírom felteszem szóval ez most sincs másképp, de azért örülnék ha valaki idelökne valamit, hogy jó e vagy inkább hagyjam abba :) 2 komi és jön a kövi :)

-Mert amikor kirohantál a srácok aggódva kérdezték, hogy mi a bajod ezért utánad jöttem, de ne törődj velük én sem teszem vagy is megpróbálok nem törődni velük, de jobban megnézve ez a helyzet még mindig jobb mint otthon a suliba. - sétáltunk lassan a helyünkre. Elakartam tűnni. Utálom, hogy ha valaki bámul és itt ráadásul elég sokan sőt még néhányan sutyorognak is mellé. Mérgesen tűrtem, hogy ezek miatt a nyálgépek miatt most mindenki úgymond utál. Mindig megpróbálok az ilyenekkel nem foglalkozni, de ember vagyok és akarva akaratlanul is egy kicsit azért érdekel a dolog. Egész délelőtt ilyen ismerkedős nap volt. Mondanom sem kell, hogy élveztem azt, hogy szinte senkivel sem tudtam beszélgetni. Egymással persze beszélgettek gondolom rólam is mivel elég sokan nézegettek erre fele. Úgy döntöttem, hogy kivonulok innen. Ezt már nem bírom tovább. Kisétáltam az épület elé. Hát lehet, hogy nem kellett volna. Itt is mint bent rengeteg rajongó volt csak itt még a fotósok is színesítették a helyet. Gyorsan visszarohantam. Ebből sem kérek köszönöm. Végül is egy csapat szerencsés rajongóba botlottam.
- Nézzétek már. Megint csak a figyelemre vágy? - kérdezte az egyik nagyképűen és a haját csavargatva.
- Ide figyelj ezzel nem érsz el semmit a srácainknál. Chh szánalmas vagy. - mutatott végig az öltözékemen. - Nem értem mit keresel itt!
- Hát először is ne haragudjatok, hogy élek és nem vagyok olyan bunkó cica babák, mint ti olyanok akikért ezek rajonganak és egy éjszakás kalandra sem vagyok sajnos jó. Jobban belegondolva én sem értem, hogy mért vagyok itt mivel még csak nem is szeretem ezeket a barmokat. - pont ekkor pillantottam meg az 5 srác döbbent arcát velem szemben. Csak legyintettem és elakartam szaladni mellettük, amikor a göndör megszólalt:
- Mira...- elhallgatott.
- Hogy mit mondtál? - fordultam oda hozzájuk. Most inkább én tűntem meglepettnek.
- Semmit - vágta rá durván a szőke még is szomorúnak tűnt inkább. Pedig azt hittem, hogy a nevemet mondta ki. Bár nem is érdekelt igazán. Butaság hiszen honnan tudná egy ilyen a nevem.
- Jól van. Szebben is ide lehetne köpni, de mindegy. Mondtam, hogy barmok vagytok. Chh. - gitározni akartam, de mivel nem volt rá lehetőségem. Sajnos. Már a szobák folyosóján voltam és halkan dúdolgattam a kedvenc dalom. Benyitottam a szobánkba vagy is én azt hittem, hogy oda, de csalódnom kellett. Rengeteg ruha és más dolog volt szanaszét dobálva a földön. Az ágyon megláttam egy képet, amin...hogy mi van?..Ez a kép engem ábrázol, az én képem! Mit kereshet itt? Megfogtam és leültem. Gondolkodtam. Nem sokkal később hangokat hallottam. Megijedtem. Körbe néztem és megláttam egy ajtót. Berohantam és próbáltam a legkevesebb zajt csapni. Elég kevés hely volt, de aránylag sikerült. Rájöttem, hogy a szekrényben lehetek. Remek. Másra sem vágytam egész nap mint valaki szekrényében lenni. Az ajtó rácsain át láttam, hogy a szöszi beviharzik nyomában a fekete hajúval.
- Niall mi a baj? - kérdezte az utóbbi. A másik csak sóhajtott és lekapta a pólóját. Huh az a test atyaég. Nuygi, hiszen nem is tetszik.
- Csak nem értem, hogy Mira mért ilyen velünk. Nem is ismer minket. Nem kellett volna durván mondanom neki, de kicsit zavart a kijelentése. - pirult bele. Tudtam, hogy tudják a nevem. Jól hallottam, de honnan a fenéből? Idegeskedtem.
- Ja, hogy innen fúj a szél. Neked tetszik? - ez inkább kijelentés volt mint kérdés.
-Mióta először láttam megmozdult bennem valami. Nem igazán tetszik, hanem egy érzés ami idegesít, de egyben vonz is és nem értem. - rakodott az ágyon, mintha keresett volna valamit.
- Zayn, Niall gyertek már. Így is késében vagyunk a próbáról. - kiabált be egy harmadik.
- 2 perc csak keresek egy pólót. - indult meg a szekrény felé. Nem láthat meg. Úristen. Levegőt venni sem mertem. Éppen az ajtó után nyúlt, mikor meglátott a szomszédos széken egyet, majd felkapta. - Mehetünk! - azzal elmentek. Kijöttem és ledőltem az ágyra, furcsa de kellemes illata még ott volt. Kifújtam a levegőt és újult erővel kimentem innen. Nem is értem, hogy kerültem ide. Figyeltem, hogy ne vegyen itt észre senki bár egy lélek sem volt itt. Visszamentem a többiekhez. Még mindig a képet szorongattam. Ekkor döbbentem rá, hogy akár mit is keresett ez ott lehet, hogy nem kellett volna elhoznom onnan. Még keresheti és akkor még többet lenne körülöttem. megráztam a fejem. Valamiért rettentően örültem, a szívem hihetetlenül dobogott. Boldog és nyugodt hangulat vett körül. Hatalmas mosollyal az arcom tértem vissza a helyemre. Már nem érdekelt, hogy bámulnak és beszélnek rólam. Tegyék. Nem tudom mért lettem egy két lábon járó boldogság felhő. Talán rájöttem, hogy élveznem kéne a helyzetem, annak ellenére, hogy a majmokat nem is szeretem. Mivel ez itt New York City és lehet, hogy többet nem juthatok el ide.
- Hű mi ez a hirtelen jó kedv? - fordult oda Sára.
- Nem tudom. - vontam meg a vállam.
- Hol voltál? - ekkor a mosoly alább hagyott az arcomon. Kézen ragadtam a lányt és kivonszoltam magammal. Megmutattam neki a képet.
- Ez mi?
- Ez egy kép rólam.
- És?
- Amikor elmentem akkor találtam.
- Hol? - elmeséltem neki mindent, hogy hol találtam, hogy tudja a nevem és feltettem egy kérdést.
- Vajon honnan tudja?
- Hmm akkor már értem Niall reggeli reakcióját.
- A miét? - értetlenkedtem.
- Nem akartam mondani, mert csak még idegesebb lettél volna, de a srác eléggé elszomorodott miután ránéztél és elfutottál.
- Nem érdekel, nekem nem kell egy nagyképű, jó testű sztárocska.
- Makacs vagy, de látom rajtad, hogy nem elleneznéd, ha itt állna és közölné veled, hogy nekem te most és mindörökre kellesz. Mindegy a te életed a te döntésed. Na, de menjünk készülni mindjárt kezdődik a koncert. - karolt belém és vonszolt fel...