7. fejezet: Koncert

Nagyon örülök, hogy néhányan írtatok komit remélem tényleg tetszik nektek. A következő 2 komi után jön. Jó olvasást! :)

Már több mint fél órája az ágyamon ülve nézem, ahogy egymás után dobálja és próbálja fel a ruhákat. Meg megáll a tükör előtt és felméri a helyzetet, majd újra elölről kezdi a hadműveletet. Már az ötödik ilyen után én is elszédültem.
- Mért nem volt jó az előző? - érdeklődtem unottan.
- Mert hát az nem az igazi. Főleg, ha még utána lesz az a buli is és mi van ha sikerül beszélnem valamelyikkel? - kutakodott tovább. Akarva akaratlanul is a szőkére gondoltam, hogy először olyan kedvesnek látszott aztán meg olyan bunkó volt és még mindig itt motoszkál a fejemben a kérdés, hogy vajon honnan tudják a nevem. Gondolkodásomat a telefonom zavarta meg. Anya hívott. Felkaptam és kisétáltam a szobából. A folyosón felvettem.
- Szia kincsem. Na mi a helyzet? Sok barátot szereztél? - érdeklődött.
- Szia.. mindjárt koncertre megyünk. - tetettem izgatottságot. - aaaaazt nem mondanám. - kuncogtam fel. Magam sem tudom mért.
- Mért mi a baj?
- Hát úgy kezdődött, hogy... - elmeséltem neki mindent az elejétől. Persze azt kihagytam, hogy belopóztam véletlenül egy sztár szobájába és hogy ott megtaláltam a képem. Úgy gondoltam ezt az infót egyenlőre elhallgatom előle. Észre sem vettem, de már megint a tetőn voltam. Eszembe jutott az a szerencsétlen eset ami velem történt.
- Sőt elvesztettem a gitárom. - mondtam hirtelen.
- Hogy mi? Azt, hogyan sikerült drága kislányom? - nevetett fel anya édes hangon.
- Hát voltam fent a tetőn, mert nem tudtam aludni és megzavart vagy is jobban mondva megijesztett valaki és elkezdtem vitatkozni vele és véletlen ott felejtettem és mire visszamentem már nem volt ott. - szomorodtam el.
- És mért nem keresed annál aki megijesztett?
- Sajnos fogalmam sincs ki az. Sötét volt és nem láttam mást csak a szőke haját vagy legalábbis erre emlékszem csak. - gondolkodtam el.
- Az nagy kár. Tudom, hogy mennyire szeretted azt a hangszert, de most mennem kell pakolni. Szia szeretlek.
- Szia én is. - mondtam. Gyorsan vissza siettem, mert alig maradt egy órám a koncert kezdetéig. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mért megyek hiszen a kísérő szülőknek sem muszáj menni, de már mindegy megígértem Sárának. Mire vissza értem a szobába már sikerült kiválasztani a megfelelő ruhát. Ami egy félvállas laza póló volt egy farmer, balett cipővel. Haját össze fogta. Eszméletlenül jól nézett ki.

- Te meg hol a fenébe voltál? - idegeskedett. 

- Héé hééé nyugi van. Most már itt vagyok. - emeltem fel a kezem védekezően. Én egy laza virágos ruhát választottam egy kis fekete kabáttal, hajamat kiengedve hagytam szabadon lógni. 

Mikor oda értünk rengetegen voltak ott. Rajongók paparazzik. Hatalmas sikítás tört ki mikor megérkeztünk a sötétített kocsikkal, aztán ez alább hagyott mikor meglátták, hogy csak mi vagyunk és nem azok akikre eredetileg vártak. Befelé tereltek minket. A csarnok hatalmas volt. A színpad úgy volt megcsinálva, hogy a közepén volt egy kis hely ahova minket tereltek be körülöttünk két oldalt futott tovább a színpad része, majd mögöttünk bezárult. Leültünk a helyünkre. Milyen véletlen a mi helyünk pont az első sorban volt. Remek. Most, majd szinte rám fognak izzadni. Haha ezen elnevettem magam. A mellettem ülő német lány furán nézett rám, de nem bírt érdekelni. A koncert hamarosan elkezdődött. Gyors számmal indítottak azt hiszem a Live while we're young lehetett mivel ezt kiabálta mindenki körülöttem. Aztán volt még pár lassabb is. Akaratlanul is, de folyamatosan a szőkén volt a tekintetem. Még mindig nem értettem, hogy honnan ismerhet. Hiszen életemben nem láttam még ez előtt. Követtem a szememmel és mintha ő keresett volna valakit a tömegben, mikor megtalálta hatalmas vigyorral nézett rá.. és az a valaki nem más volt mint én. Elkaptam a tekintetem és éreztem, hogy elpirulok. Nem akartam elpirulni, főleg nem miatta. Aztán szünet következett. A háttérben halkan szólt a zene és a srácokról videókat vetítettek. Aztán hirtelen megszólalt egy dal. Sára felsikított.

- Ez a Little Things. Ez a kedvencem. -tapsikolt. Ismertem ezt a számot, mert folyton ezt hallgatja. Jöttek a majmok is sorban. Először a fekete hajú, aztán a göndör, aztán a rövid hajú, majd a másik barna és a végén a szöszi egy gitárral a kezében. Először fel sem fogtam mi van. A dal közepén döbbentem rá, hogy az az én gitárom. ott van rajt minden kis folt ahol lennie kell. A szívem hatalmasat dobbant, hogy nem tűnt el végleg aztán lelkesedésem alább hagyott mikor eszembe jutott, hogy ki is vette el. Megtudtam volna ölni a srácot. Abban a pillanatban. Felpattantam a helyemről és a színpad felé vettem az irányt..