10. fejezet

a következő 2 komi után jön :D Remélem nem annyira unalmas és remélem tetszik :D

Reggel korán keltem. Túl korán. Szinte az egész szállodában csak én voltam fenn. Nem bántam addig sem kell senkivel sem beszélgetnem. Halkan elhúztam az erkély ajtaját és kiálltam szippantottam egyet a levegőből. Jól esett. Lenéztem az emberekre. Meglepődve vettem észre, hogy a fotósok száma majdnem kétszer annyira nőtt mint tegnap este volt. Hajamat laza kontyba kötöttem és felvettem egy pulcsit, kicsit fáztam. Nem akartam felkelteni békésen alvó barátnőmet inkább lementem oda ahol tegnap a reggelit tartották. Ugyanolyan volt mint tegnap azzal a kivétellel, hogy most kizárólag egyedül voltam. Nem voltam sem éhes sem boldog. Leültem az ajtó mellé a földre. Bedugtam a fülesemet és a zenék között kezdtem keresgélni. Találtam egyet aminek az volt a címe, hogy Last First Kiss. Nem tudom az előadóját és azt, hogy ki a fene rakta rá a telefonomra, de úgy döntöttem, hogy belehallgatok. Abból nem lehet semmi bajom. Hmm ez egész jó. Sőt nagyon tetszik. Kár, hogy nem ismerem az előadót. Felálltam és elkezdtem ugrálni a zenére. Nem érdekelt, hogy ha meglátnak, mert úgy sem hiszen mindenki alszik, majd délbe lecammognak és akkor meg tartják ezt a fan találkozós cuccot. Fogalmam sincs, hogy mit fogunk ott csinálni, de valahogy nem is érdekelt. Meguntam a magamban ugrálást és inkább a szobák felé vettem az irányt. Mikor az előtérbe értem a recepciós lányok összesugdolóztak a hátam mögött. Ez már nagyon idegesített és nem is hagytam szó nélkül.
- Ide mondjátok ne a hátam mögé? - jó lehet, kicsit durva voltam, de nem érdekelt. Azért elnézést kértem, mert nagyon ijedten néztek rám. - Ohh sajnálom csak nem a legjobb ez a pár nap számomra.
- Mért? - csak ennyit mondott az egyik és az orrom alá nyomott egy újságot. A címlapon én voltam és Niall a színpadon aztán egy kis kép rólam, ahogy könnyes szemmel rángatom Sárát. A legjobb pedig a cím volt "Pofon avagy Niall Horannak új barátnője van...Directionerek tombolnak.".
- Egyet itt szögezzünk le! Nem vagyok a barátnője és ezek után nem is lennék még ha ő maradna utoljára a földön. Nem szeretem és belegondolva hatalmasabbat kellett volna adnom neki. - meg sem vártam a válaszukat. Felkaptam az újságot és mérgembe a lépcső felé vettem az irányt. Gondoltam ha gyalog megyek kicsit lenyugszom. Tíz perc múlva nyitottam be a folyosónkra, de azonnal vissza bújtam. A szöszi ott állt az ajtónk előtt egy ugyanolyan újsággal a kezében mint ami nálam volt. Állt és csak bámulta az ajtót. Felemelte a kezét, mintha kopogni akarna aztán leengedte. Talán nem mert bemenni. Fogta magát és gyorsan a lift irányába sétált. Nem volt elég gyors. Kikiabáltam.
- Hééé lányok Niall Horan itt van a folyosón. - élénk kék szemébe félelem tükröződött. Egy másodperc sem kellett, de a lányok mint egy éhes csorda törtek ki a szobából. Letámadták. Mérgesen nézett rám még is valami felcsillant a szemébe. Közben egyre több lány gyűlt köré. Már szinte ki sem látszott. Mindegyik vele akart beszélni vagy ölelkezni. Belegondolva vicces volt. Elmosolyodtam és lassan elindultam a szobám felé. Ugráltam, mint aki jól végezte dolgát. Boldogabb lettem ettől a kis gonoszkodástól.
- Mira ezt még vissza kapod. - kiáltott utánam.
- Álmaidba Horan! - azzal rájuk vágtam az ajtót. Amikor becsuktam nekidőltem és végig csúsztam rajt. Hangos röhögésbe kezdtem, amikor eszembe jutott az ijedt tekintete. Lepillantottam az újságra amit még mindig a kezemben szorongattam. Újra elöntött a harag és a düh. Sára ekkor lépett ki a fürdőből.
- Mi volt ez a nagy sikogatás? - kérdezte kíváncsian.
- Horan itt volt én meg kedvességből elordítottam magam. Így minden lány a nyakába lóg most kinn a folyosón.
- Hogy mit csináltál? - kerekedett ki a szeme. Azzal kirohant a folyosóra. Én is kimentem és ott középen karba tett kézzel megálltam. A srác már szinte könyörgően nézett ránk.- Lányok szerintem menjetek készülni mert a többi srácot is le kell nyűgözni. - szerencséjére mindenki visszament a szobájába. Én is elindultam, de most a szőkeség volt gyorsan karon ragadott és berántott a szobába. Az ajtót becsukta és neki nyomott. Homlokát az enyémnek nyomta.
- Nem értelek. Mi a baj velem? - a levegő iszonyatosan felforrósodott. Lehelete szinte égette a bőrömet. Összeszorítottam a szemem, majd a mellkasára tettem a kezem, hogy eltoljam magamtól. Pont oda tettem ahol a szíve volt. Éreztem, hogy őrült ritmusra kapcsol és érintésemre kirázza a hideg. Kipattantak a szemeim. Kibújtam szorításából.
- Persze, hogy nem értesz. Hiszen nem is ismersz. Talán nem veled van a baj hanem velem vagy nem is tudod hanem ezzel. - itt a képébe nyomtam az újságot. - Most mindenki azt hiszi, hogy a barátnőd vagyok. Pedig csak egy hatalmas pofont adtam neked és vissza szereztem ami az enyém. - egyre mérgesebb és mérgesebb lettem. A föld alá tudtam volna kívánni.
- Ez nem az én hibám. Az újságírók ilyenek. Pontosan ezért jöttem mikor kedvesen kikiabáltad a nevem amiért jössz eggyel. - kacsintott.
- Nem jövök neked semmivel.
-De bizony. - nevetett. Én ettől csak még jobban oda voltam.
- Na addig húzz el innen míg tényleg agyon nem verlek és azt nem akarom. Nem miattad hanem, mert így is a fél világ utál, mert azt hiszik, hogy egy majommal járok. - nevettem fel kínomban. - Mondtam már hagyjuk békén egymást. - elszomorodott, de a remény még mindig ott bujkált a tekintetében.
- Nem utál senki. - jelentette ki.
- Ó csak ugyan. Mióta ide jöttem mást nem hallok csak, hogy a Directionerek állandóan rólam vagy rólunk beszélnek. Amikor meg meglátnak elhallgatnak és dühösen néznek rám. Hát ilyen életből köszönöm nem kérek. Most pedig ha megbocsátasz átöltöznék a veletek eltöltendő napra. - fordítottam hátat neki. Nem csinált semmit csak állt ott tovább. Visszafordultam és kérdőn néztem rá.
- Ja. Azt hittem megoldod míg bent vagyok. - nevetett huncutul. Sötéten néztem rá és az ajtó felé mutattam.

Fél óra múlva egy nagy vetítő terem féleségben ültünk. Ekkor bejött az 5 majom is és leültek velünk szembe. Mi a legfelső sorban ültünk messze tőlük. Hála égnek. Elmondták, hogy minden országból választottak ki videókat azok közül akik nem nyerték meg ezt a jegyet és azokat fogjuk most megnézni. Rengeteg őrült videót készült és jók lettek. Nem tudom mért, de a magyaroké tényleg tetszett. Nem csak azért mert hazai csak eredeti volt és vicces. Valami tánc csapat készítette, de nagyon jóra sikerült, majd végig néztük a többit is. Hirtelen felállt az 5 srác egy mikrofonnal a kezében és beszélni kezdtek egy játékról, hogy mindegyik fiú választ magának a jelenlevők közül egy párt és valahogy úgy. Harry Sárát választotta. Kigondolta volna. Zayn valami angol csajt választott. Liam egy kanadait, Louis pedig egy francia mellett döntött. Már csak a kék szemű volt hátra. Valahogy tudtam, hogy kit fog választani. Így már fel is álltam és elindultam lefele.
- Honnan tudtad?
- Lassú vagy Horan! - mondtam mire odaértem és szemtől szemben álltunk. Nem volt több közöttünk, mint 20 centi. A levegőben tapintani lehetett a feszültséget. Csak bámultuk egymás tekintetét. Ekkor berontottak a fotósok és vadul kattogtatni kezdtek körülöttünk és minden féle kérdéssel bombáztak minket:
- Mióta titkoljátok?
- Hogy jöttetek össze? - és ehhez hasonlók. Arcomat a kezembe temettem és kifújtam a levegőt.
- Nem járunk és még csak nem is szeretem. - ezzel a mondattal végezve elrohantam a helyszínről magam mögött hagyva mindenkit. Egyenesen a szobánkba vettem az irányt. Viszonylag gyorsan fel is értem. Már az ajtót akartam becsukni, de valaki lába megakadályozta...