8. fejezet

Örülök neki, hogy azért Facebookra írtok komikat. Köszönöm itt a következő szerintem nem lett valami jó, de azért itt van. A következő 2 komi után jön. :) Jó szórakozást!

Higgadtan sétáltam a színpad előtt míg oda nem értem az első biztonsági őrhöz.
- Meg kell kérnem, hogy fáradjon vissza a helyére.
- Sajnos nem tehetem ugyanis az a szőke barom - biccentettem oda a fejemmel az említett felé. - az én gitárommal játszik és nem engedhetem.
- Biztos vagyok benne, hogy az nem a maga gitárja. - mondta mogorván.
- Persze mit tudja maga azzal odébb löktem és felrohantam a színpadra. Pont akkor értem oda mikor a göndör..asszem Harry végzett.. Niall elkezdte a szólóját mikor mellé sétáltam és felém fordult. Nekem énekelt. Őszintének látszott.
- You never love yourself half as much as i love you, you'll never treat yourself right darling but i want you to..if i let you know, i'm here for you...maybe you'll love yourself like i - néztem hatalmas kék szemeibe már szinte rabul ejtettek, de megráztam a fejem és észhez tértem pofon vágtam és elvettem a gitáromat. - love you oh - csalódottan és fájdalmasan énekelte az utolsó szavakat. A hangszeremmel együtt sétáltam le ahol már vártak a biztonságiak. Nem bántam épp elég időt pazaroltam már el ezekre.  A színfalak mögé kísértek, ahol bezártak egy szobába. Gondolom a sminkes szoba lehetett, mert tele volt mindenféle ilyen dologgal. Volt ott egy kis Tv szerűség is így láthattam, hogy mi történik ott kint.  Remek mondanom sem kell mennyire örülök ennek a dolognak. Viszont valahol a szívem mélyén örültem annak, hogy ott fent azt a pár sort nekem énekelte. Ezen elmosolyodtam mikor benyitott egy nő és egy rettentően aranyos kis baba. Ugyanolyan meglepetettség ült ki az arcára mint nekem. Csendünket a kislány törte meg.
-Mijaa - gügyögte a nevem. Ezen még jobban elcsodálkoztam.
-Te mit keresel itt? - kérdezte végül a nő.
- Én felmentem a színpadra elvenni ami az enyém..aztán ide zártak az őrök. 
- Ó szóval azért volt az a nagy zűrzavar.  - a kislány annyira aranyos és tüneményes volt. Ahogy próbált ide oda szaladgálni és folyton elesett. - Lux kincsem kérlek próbálj meg vigyázni magadra.
- Hmm szóval te lennél Lux. - eszembe jutott, mert Sára folyton róla áradozott, hogy milyen aranyos Harry-vel. Meg ezekhez hasonló dolgokat. - De honnan tudja ezt a nevet? -utaltam a belépésükkor elhangzott névre, majd fel emeltem a tekintetem az anyjára. 
- Hát Niall szokta emlegetni, hogy van egy lány aki tetszik neki és gondolom megjegyezte. Mért talán ismered, mert ha igen kérlek mutasd be neki. 
- Eszem ágában sincs bemutatni. - dünnyögtem a orrom alatt. A koncert tovább folytatódott én meg még mindig be voltam zárva abba a szobába. Már szabadulni akartam. Felhúztam a lábam a kanapén és ráhajtottam a homlokom. Kicsit gondolkodtam. Hangos nevetésre lettem figyelmes. Felnéztem és láttam, hogy Lux éppen az anyukája táskájából pakol ki felé, amikor megtalálja a rúzsát. Diadalittasan felkacag és kinyitja. 
- Hát kislányom ha neked az kell akkor parancsolj. - elvette tőle és kikente a kicsi lány száját. Erről gyorsan csináltam egy képet nagyon aranyos volt. 

- De édes egyem meg. - mondtam melléjük ülve a földre. Velük nevettem elfelejtve a problémámat, amit még igazából magam sem tudtam eldönteni, hogy az e vagy még sem. 

- Ugye te vagy Mira? - szólalt meg végül Lou. Sóhajtottam.

-Igen.

- És mért vagy ennyire..nem is tudom ilyen? - nevetett.

- Milyen ilyen? - néztem rá kerek szemekkel.

- Hát, hogy taszítod őket, mikor ezer lány lenne a helyedben. 

- Mert nem tudom. Talán nem állok készen egy ilyen barátságra és úgy is elfelejtenek ezek a majmok ha mindenki haza megy a saját hazájába. - nevettem fel kínomban. 

- Azt hiszem a gitáros akciódat egyhamar senki sem fogja elfelejteni. 

- Óóó remek. Mikor mehetek már haza? - idegeskedtem.

- Még itt az esti buli is. 

- Az nagyon jó. 

- Még mindig nem értem mért viselkedsz így. Látszik rajtad, hogy oda meg vissza vagy Niall-ért. 

- Mi? Ki? Én? Kizárt. - fülig vörösödtem. Igaza volt. Mikor először megláttam ott a poszteren már tudtam, hogy azok a szemek rabul ejtettek, csak féltem bevallani még magamnak sem. 

- Ugyan már!

- Na jó és mi van akkor ha tetszik? - csattantam fel. Ekkor Lux felkiáltott.

- Niall.. -majd odaszalad és megölelte a lábát. Megfordultam és szinte könnyes szemekkel bámultam a srácra.. féltem, hogy meghallotta amit mondtam. Csak bámultuk egymást míg egyedül maradtunk a szobában. Elfordultam és a padlót kezdtem vizsgálni. 
- Sajnálom. - böktem ki végül. 
- Most mi legyen? - nézett rám vágytól csillogó szemekkel. 
- Csak hagyj elmenni. - mondtam mérgesebben és elindultam az ajtó felé..