4. fejezet

Kellett egy kis idő míg elértünk az úti célunk felé, de végül megérkeztünk egy gyönyörű és hatalmas hotelba. A hátránya, hogy ezt is mint a repteret ellepték a sikítozó rajongók. Már nagyon idegesítettek, hogy lehet ezt kibírni. 

- Te atya ég ezek mennyien vannak. - mérgelődtem, mikor kiszálltunk a kocsiból. 

- Csak rajongók. - jelentette ki Sára.

- Még jó, hogy a hotelba nem jöhetnek be. - Lassan a recepcióhoz ballagtunk, majd az addig előttünk haladó biztonsági fazon váltott pár szót a hölggyel, aki ezután átadta a kulcsokat. Hihetetlen, hogy a nyálgépek képesek voltak kibérelni egy egész emeletnyi szobát. A lift csigatempóval haladt felfelé, majd egy ponton megállt. Kinyílt az ajtó. Szobák sokaságával találtuk szembe magunkat. A férfi odakísért minket két szobához, odaadta a kulcsokat és elment. Óvatosan nyitottunk be az egyikbe kedves barátnőmmel. Egy csodaszép szoba tárult fel előttünk. Fehér az egész mégis modernen van berendezve. Egyszerűen beleszerettem és a legjobb, hogy csak a miénk és felnőtt nélkül. Legalább egy jó dolog van ebben az egészben. Befutottam és ráugrottam az ágyra. - Isteni. Sokkal jobb mint a repülőn aludni. Te nem vagy fáradt?

- De nagyon alig aludtam valamit annyira izgultam. - ugrándozott és mosolygott vissza rám. Én csak megforgattam a szemeim. - Még mindig nem értem mit lehet bennük ennyire szeretni. Hiszen ők is ugyanolyan emberek, mint te vagy én csak maximum ők világhírűek. Azt sem tudják, hogy ki akar velük igazából barátkozni és ki hajt csak a népszerűségre. - előszedtem a gitáromat és pengetni kezdtem. 

- Lehet, hogy ebben igazad van, de azt, hogy mért szeretem őket egyszerűen nem lehet megfogalmazni vagy szavakba önteni. Mindegyik srácot másért lehet szeretni mégis megfogalmazhatatlan. - elpirult. - hallod én nagyon fáradt vagyok. Aludjunk! - javasolta végül. Beleegyeztem. Már fél órája csak forgolódtam az ágyban, de nem tudtam aludni. Talán az idegen környezet miatt vagy nem tudom. Úgy döntöttem, hogy kicsit gitározok hátha segít megnyugodni, de itt nem csinálhattam mivel felébreszteném Sárát. Így felkaptam a hangszert és a lift irányába indultam. A folyosó ijesztően üres volt. Felmentem a legfelső szintre, ahol meg is találtam a keresett helyiséget. Kiléptem a tetőteraszra. Hatalmasat szippantottam a New York-i levegőből. Kerestem egy megfelelő helyet és elkezdtem játszani. Annyira belemerültem, hogy észre sem vettem, de halkan énekeltem hozzá. 

- Hűűűű szép hangod van. - mondta egy idegen srác mellém telepedve. Nem láttam az arcát, mert rettentően sötét volt, de szőke fürtjei kivehetőek voltak a holdfényében. - és szépen tudsz gitározni.

- Ne haragudj, ismerlek? - érdeklődtem. - amúgy is nem szép dolog megijeszteni az embereket. - mondtam kicsit mérgesen. Nem láttam de hosszas hallgatásából ítélve meglepte kérdésem.

- Azt hittem csak én nem tudok aludni, ilyenkor. Így kijöttem ide. Nem számítottam rá, hogy társaságom lesz.

- Hát igazán nem akarlak zavarni. - felálltam és elindultam az ajtó felé. Utánam szaladt és az ajtóba elkapta a csuklóm. Érintésétől kirázott a hideg. Furcsa érzés kavargott bennem és nem tudtam eldönteni mi az. 

- Nem zavarsz. Kérlek maradj itt. - hátra pillantottam és a halvány lámpa fényben megvillantak hatalmas kék szemei. Ismerősek voltak valahonnan, de nem tudtam, hova rakni. Kirántottam a kezem a övéből.

- Sajnálom már biztos keres a barátom. További jó szórakozást. - mondtam és elszaladtam a lifthez..