Nem a legjobb, de hát ennyi tellett tőlem. Ígérem, hogy jobbak lesznek csak most kicsit fáradt vagyok, de azért remélem tetszik jó olvasást. A következő 2 komi után jön. :)
A lift oldalának dőltem és végig csúsztam azon. Ez mi volt? Tettem fel magamnak a kérdést. Ilyet még soha nem éreztem. Pedig még csak az arcát sem láttam. Még is kellemes volt visszagondolni érintésére. A borzongás újra és újra megrázta testemet. Nem akartam szabadulni ettől az érzés elől, de a lift megérkezett a kívánt emeletre és így fel kellett kelnem. Kicsit megszédültem ahogy felálltam, de hamar megtaláltam az egyensúlyom. Visszaballagtam a szobánkhoz, majd halkan becsuktam magam után az ajtót, hogy békésen alvó barátnőm semmit ne vegyen észre. Bebújtam a már kihűlt ágyamba és nyakig betakaróztam még a ruháimat sem vettem le. Éppen csak lehunytam a szemem, mikor eszembe jutott, hogy a gitáromat elfelejtettem hozni. Mint valami villámgepárd kipattantam az ágyból és cipő nélkül rohantam a tetőterasz felé. Mire odaértem már hűlt helye volt az idegen srácnak és vele együtt a gitáromat sem találtam sehol. Féltem, hogy talán soha többet nem látom az a hangszert amit még kicsi koromban kaptam akkor amikor még egy család voltunk. Sírva fakadtam pedig nem szokásom. Gyorsan abba is hagytam mielőtt még valaki meghall vagy netalántán az a kedves akárki jön vissza, aki elvitte a gitáromat, de ne találkozzunk még egyszer, mert a pépet is kiverem belőle. Mérgesen vissza mentem Sára mellé és aludni próbáltam. El el bóbiskoltam, de nem tudtam magam kipihenni folyamatosan kattogott az agyam. Azt hittem sosem jön el a reggel.
- Jó reggelt! - üdvözölt a mellettem lévő ágyon ébredező lány.
- Ja marha jó. - mondtam morcosan.
- Valaki bal lábbal kelt? - nevetett, majd felöltözött. Hirtelen megszólalt. - Jézusom Mira ugye tudod, hogy a gitárod nincs a helyén. - a párnába fúrtam a fejem. Azt reméltem, hogy ez csak egy álom volt, de csalódnom kellett. Elmeséltem neki mi történt este az idegen sráctól a gitárom eltűnéséig. - Hát remélem meg találjuk mielőtt haza megyünk. - mondta majd bement a fürdőbe. Feltápászkodtam és leültem a bőröndöm mellé. Lustán dobáltam ki a ruhákat mintha otthon lennék. Végül egy laza összeállítás mellett döntöttem.
- Kész vagy mehetünk reggelizni? - lófarokba kötöttem a hajam és bólogattam. Ahogy leértünk az étterem szerűségbe rengeteg ember volt ott. Mind különböző országból. Voltak akik már pletykáltak már egy kis csapattal és voltak akik vígan fogyasztották a reggelijüket. Mindenki ki volt csípve mintha egy partira vagy valami nagy eseményre készülnének. Komolyan nevetségesen nézhettem ki ebben a laza szerelésben. Ezt abból következtettem ki, hogy rendesen megbámultak mikor beértünk a helységbe. Valószínűleg mi voltunk az utolsók a nyertesek közül. Hát igen Magyarország képviselteti magát. Ezen felkuncogtam és helyet foglaltam nem törődve a sok szempárral ami rám és Sárára szegeződött aki mögöttem félénken kullogott. Jellemző rá, hogy zavarba jön ilyenkor csak akkor tud valaki társaságában feloldódni ha már megbízik benne. Már a második pirítósomat akartam elfogyasztani mikor valaki felkiáltott:
- Nézzétek ott vannak a srácok. - és felfelé mutatott egy ilyen kis erkély szerűségre. Felpillantottam aztán folytattam az előbb elkezdett tevékenységemet. Nem is zavartattam magam.
- Heyy sziasztok! - üvöltött az egyik. Mindenki sikogatni kezdett rajtam kívül. Engem nem érdekeltek egy picit sem. Fel pillantottam és lassan, hidegen végig mértem őket, majd megláttam, hogy az egyik engem bámul és mosolyog, aztán elkapja a tekintetét. Az a Nate vagy Niall a nevére sem emlékszem. Valahonnan ismerős volt, de nem láttam jól túl magasan volt. Nem is érdekelt. Mérgemben a késsel is elvágtam az ujjam. Gyorsan felugrottam és kifutottam a mosdóba, hideg víz alá raktam a kezem.
- Mira itt vagy? - hallottam meg egy ismerős hangot. Hálás voltam, hogy Sára utánam jött mikor ott maradhatott volna a majmokkal társalogni is.
- Itt vagyok. Csak lejegelem az ujjam. - nevettem fel.
- Jegeled vízzel? - kérdezte nevetve. Olyan jó mosolyogni látni. Ez engem is boldogsággal tölt el. - Amúgy a srácok mondták, hogy üdvözölnek minket és várják az esti koncertet és az utána levő bulit, meg azt is mondták, hogy a holnapi nap különleges lesz. - mosolygott elvetemülten.
- Remek. - ujjongtam, de cseppet sem a boldogságtól. - Na menjünk vissza mielőtt anyukád aggódni nem kezd miattunk. - mikor vissza értünk. Mérges és lenéző szemekkel találtam szembe magam. Gyorsan körbe néztem magamat hátha rosszul áll a ruhám vagy valami nincs rendben, de nem fedeztem fel semmi rendellenességet. Így odasúgtam Sárának:
- Ezeknek meg mi bajuk? Valamiről lemaradtam?
- Hát szerintem féltékenyek rád..- kuncogott.
- De mégis mért?
- Mert..
nagyon szuper lett!:)
VálaszTörlés