11. fejezet

Hát itt a következő rész! Remélem tetszik és komiztok vagy itt vagy FB-n nekem mindegy csak mondjátok, ha valamit nem tetszik vagy éppen tetszik. Jó olvasást. :)

Azt hittem, hogy a szöszi jött utánam, de csalódnom kellett. Egy göndör fürtös fejet láttam meg bekukucskálni zöld szemekkel párosítva és hatalmas mosolya mellett gödröcskéi is megjelentek.

- Bejöhetek? - kérdezte.

-Már bent vagy! - csattantam fel és hozzávágtam az egyik párnát.

- Jó, jó igaz. - nevetett, majd leült velem szemben az ágyra és visszaadta a "lőszerem". - Mért rohantál el?

- Mert semmi kedvem jó pofizni. Különben is az újságírók már megkapták a sztorijukat, ami mellesleg kicsit zavar, de mindegy így meg mi értelme maradni?

- Hát ehhez hozzá kell szoknod. 

- Mért? 

- Mármint..izéé.. most egy darabig.. míg Niall-lal összeboronálnak titeket.

-Remek. Örülök neki. - tettetem ál boldogságot - Amúgy mért te jöttél? Biztos voltam benne, hogy nem adja fel a szőke. Nem mintha érdekelne csak úgy. - valójában nagyon is érdekelt.

- Ez egyszerű..Egy mert őt letámadták a fotósok és újságírók. Kettő meg mert tudtuk, hogy úgy sem állnál vele szóba. Ennyire azért már kiismertünk. - nevetett.

- De...várj igaz! Nem fogok vele beszélni, miatta utálnak a rajongóitok. Nem mintha félnék bárkitől is, de akkor sem jó érzés tudni, hogy ennyien nem kedvelnek egy olyan dologért aminek még csak valóság alapja sincs és valószínűleg nem is lesz. Hiszen ha vége ennek a pár napnak ti úgy is visszatértek a megszokott sztár életetekhez és elfelejtitek ezeket az embereket, rajongókat, engem. 

- Nem biztos, hogy az ő hibája. - mondta elgondolkozva.

- Ezt értsem úgy, hogy én tehetek róla? - mondtam flegmán. - Persze gondolhattam volna, hogy ez is az én hibám. Styles két percet kapsz, hogy eltűnj. - mutogattam ki az ablakon.

- De nem úgy értettem.. - nem hagytam, hogy befejezze. Rohanni kezdtem felé. Kirontott az ajtón, de a folyosón utol értem és felpattantam a hátára. Összevissza futkosott velem. Próbált leszedni, de én biztosan kapaszkodtam és vertem. Persze csak gyengéden, hogy azért ne essen nagy baja, mert a végén azért is én lennék a hibás. A végére már nem bírta és elesett. Így én kerültem alulra. Ráült a derekamra.

- Ha te így én is így. - csikizni kezdett. Tudni kell rólam, hogy nagyon nem bírom ha csikiznek. Visítoztam és nevettem. Hangosan. 

- Hagyd abba. Neeeeemmm biirrrrooommm. - fuldoklottam a nevetéstől. Abba hagyta és fölém hajolt. Arcunkat alig választotta el pár centi. 

- Remélem megjegyezted, hogy soha nem felejtünk el titeket. Bármit is tegyetek. 

- Hát itt meg mi folyik? - hallottam meg Sára ideges és csalódott hangját. Felé fordultunk és Niall-lal együtt döbbenten bámultak minket. Ekkor a szőkének égtelen harag támadt a szemében és elrohant. Harry utána szaladt. Én továbbra is a földön feküdve maradtam. 

- Nem az volt amire gondolsz. Csak csikizni kezdett és elestem és kicsit érdekesen, de akkor is ez történt. Sajnálom. 

- Nem érdekel. Csalódtam benned, de sajnos azt is tudom, hogy igazat mondasz mivel tudom, hogy te nem szereted Hazza-t - itt olyan fejjel néztem rá h "WTF KIT NEM SZERETEK" - mármint Harry-t. Sőt megértem, hogy téged választott és nem engem.

- Köszönöm. - felkeltem a földről és megöleltem. Imádom a barátnőmet. Mindig tudja mikor mit kell mondani és ha az fájó is. Talán elsőre, amikor megismertem félénknek és elesettnek tűnt, de ő valójában más ha jobban megismered. Egészen kibontakozik, mint egy pillangó. Míg nem ismered rendesen csak a bábot, a felszínt látod, de ha jobban elkezded keresni az igazi énjét megtalálhatod a legszebb valóját bent a lelke mélyén szunnyadni. Akkor mikor már bízik benned kimeri mutatni érzelmeit és valós személyiségét. Igaz, hogy alig ismerem őt pár hete, de úgy érzem átléptük ezt a gátat és megtaláltam a titkos ajtó mögött rejtőző gyönyörű és elragadó pillangót. 

- Sajnálom. - már vagy huszadszorra mondtam el neki. Mivel belegondolva talán tönkre tettem egy szerelem kezdetét és egy barátságot is. Szörnyű ember vagyok. 

- Ha még egyszer elmondod komolyan megharagszom rád. Inkább gyere pakoljunk össze nem sokára indulunk haza. 

- Rendben. - tapsikoltam. most örömömben. Végre vissza mehetünk. El innen. Messze ezektől. Bár Harry-t eléggé megkedveltem. Aranyos gyerek és tényleg cukik a göndröcskéi. Bár amit pakolás közben Sára elmondott róla kicsit meglepett. Érdekes, hogy nincs kapcsolatban csak szédíti a csajokat. Sőt állítólag mindig mással kavar. Már vagy egy órája pakolunk amikor kopogtak..

10. fejezet

a következő 2 komi után jön :D Remélem nem annyira unalmas és remélem tetszik :D

Reggel korán keltem. Túl korán. Szinte az egész szállodában csak én voltam fenn. Nem bántam addig sem kell senkivel sem beszélgetnem. Halkan elhúztam az erkély ajtaját és kiálltam szippantottam egyet a levegőből. Jól esett. Lenéztem az emberekre. Meglepődve vettem észre, hogy a fotósok száma majdnem kétszer annyira nőtt mint tegnap este volt. Hajamat laza kontyba kötöttem és felvettem egy pulcsit, kicsit fáztam. Nem akartam felkelteni békésen alvó barátnőmet inkább lementem oda ahol tegnap a reggelit tartották. Ugyanolyan volt mint tegnap azzal a kivétellel, hogy most kizárólag egyedül voltam. Nem voltam sem éhes sem boldog. Leültem az ajtó mellé a földre. Bedugtam a fülesemet és a zenék között kezdtem keresgélni. Találtam egyet aminek az volt a címe, hogy Last First Kiss. Nem tudom az előadóját és azt, hogy ki a fene rakta rá a telefonomra, de úgy döntöttem, hogy belehallgatok. Abból nem lehet semmi bajom. Hmm ez egész jó. Sőt nagyon tetszik. Kár, hogy nem ismerem az előadót. Felálltam és elkezdtem ugrálni a zenére. Nem érdekelt, hogy ha meglátnak, mert úgy sem hiszen mindenki alszik, majd délbe lecammognak és akkor meg tartják ezt a fan találkozós cuccot. Fogalmam sincs, hogy mit fogunk ott csinálni, de valahogy nem is érdekelt. Meguntam a magamban ugrálást és inkább a szobák felé vettem az irányt. Mikor az előtérbe értem a recepciós lányok összesugdolóztak a hátam mögött. Ez már nagyon idegesített és nem is hagytam szó nélkül.
- Ide mondjátok ne a hátam mögé? - jó lehet, kicsit durva voltam, de nem érdekelt. Azért elnézést kértem, mert nagyon ijedten néztek rám. - Ohh sajnálom csak nem a legjobb ez a pár nap számomra.
- Mért? - csak ennyit mondott az egyik és az orrom alá nyomott egy újságot. A címlapon én voltam és Niall a színpadon aztán egy kis kép rólam, ahogy könnyes szemmel rángatom Sárát. A legjobb pedig a cím volt "Pofon avagy Niall Horannak új barátnője van...Directionerek tombolnak.".
- Egyet itt szögezzünk le! Nem vagyok a barátnője és ezek után nem is lennék még ha ő maradna utoljára a földön. Nem szeretem és belegondolva hatalmasabbat kellett volna adnom neki. - meg sem vártam a válaszukat. Felkaptam az újságot és mérgembe a lépcső felé vettem az irányt. Gondoltam ha gyalog megyek kicsit lenyugszom. Tíz perc múlva nyitottam be a folyosónkra, de azonnal vissza bújtam. A szöszi ott állt az ajtónk előtt egy ugyanolyan újsággal a kezében mint ami nálam volt. Állt és csak bámulta az ajtót. Felemelte a kezét, mintha kopogni akarna aztán leengedte. Talán nem mert bemenni. Fogta magát és gyorsan a lift irányába sétált. Nem volt elég gyors. Kikiabáltam.
- Hééé lányok Niall Horan itt van a folyosón. - élénk kék szemébe félelem tükröződött. Egy másodperc sem kellett, de a lányok mint egy éhes csorda törtek ki a szobából. Letámadták. Mérgesen nézett rám még is valami felcsillant a szemébe. Közben egyre több lány gyűlt köré. Már szinte ki sem látszott. Mindegyik vele akart beszélni vagy ölelkezni. Belegondolva vicces volt. Elmosolyodtam és lassan elindultam a szobám felé. Ugráltam, mint aki jól végezte dolgát. Boldogabb lettem ettől a kis gonoszkodástól.
- Mira ezt még vissza kapod. - kiáltott utánam.
- Álmaidba Horan! - azzal rájuk vágtam az ajtót. Amikor becsuktam nekidőltem és végig csúsztam rajt. Hangos röhögésbe kezdtem, amikor eszembe jutott az ijedt tekintete. Lepillantottam az újságra amit még mindig a kezemben szorongattam. Újra elöntött a harag és a düh. Sára ekkor lépett ki a fürdőből.
- Mi volt ez a nagy sikogatás? - kérdezte kíváncsian.
- Horan itt volt én meg kedvességből elordítottam magam. Így minden lány a nyakába lóg most kinn a folyosón.
- Hogy mit csináltál? - kerekedett ki a szeme. Azzal kirohant a folyosóra. Én is kimentem és ott középen karba tett kézzel megálltam. A srác már szinte könyörgően nézett ránk.- Lányok szerintem menjetek készülni mert a többi srácot is le kell nyűgözni. - szerencséjére mindenki visszament a szobájába. Én is elindultam, de most a szőkeség volt gyorsan karon ragadott és berántott a szobába. Az ajtót becsukta és neki nyomott. Homlokát az enyémnek nyomta.
- Nem értelek. Mi a baj velem? - a levegő iszonyatosan felforrósodott. Lehelete szinte égette a bőrömet. Összeszorítottam a szemem, majd a mellkasára tettem a kezem, hogy eltoljam magamtól. Pont oda tettem ahol a szíve volt. Éreztem, hogy őrült ritmusra kapcsol és érintésemre kirázza a hideg. Kipattantak a szemeim. Kibújtam szorításából.
- Persze, hogy nem értesz. Hiszen nem is ismersz. Talán nem veled van a baj hanem velem vagy nem is tudod hanem ezzel. - itt a képébe nyomtam az újságot. - Most mindenki azt hiszi, hogy a barátnőd vagyok. Pedig csak egy hatalmas pofont adtam neked és vissza szereztem ami az enyém. - egyre mérgesebb és mérgesebb lettem. A föld alá tudtam volna kívánni.
- Ez nem az én hibám. Az újságírók ilyenek. Pontosan ezért jöttem mikor kedvesen kikiabáltad a nevem amiért jössz eggyel. - kacsintott.
- Nem jövök neked semmivel.
-De bizony. - nevetett. Én ettől csak még jobban oda voltam.
- Na addig húzz el innen míg tényleg agyon nem verlek és azt nem akarom. Nem miattad hanem, mert így is a fél világ utál, mert azt hiszik, hogy egy majommal járok. - nevettem fel kínomban. - Mondtam már hagyjuk békén egymást. - elszomorodott, de a remény még mindig ott bujkált a tekintetében.
- Nem utál senki. - jelentette ki.
- Ó csak ugyan. Mióta ide jöttem mást nem hallok csak, hogy a Directionerek állandóan rólam vagy rólunk beszélnek. Amikor meg meglátnak elhallgatnak és dühösen néznek rám. Hát ilyen életből köszönöm nem kérek. Most pedig ha megbocsátasz átöltöznék a veletek eltöltendő napra. - fordítottam hátat neki. Nem csinált semmit csak állt ott tovább. Visszafordultam és kérdőn néztem rá.
- Ja. Azt hittem megoldod míg bent vagyok. - nevetett huncutul. Sötéten néztem rá és az ajtó felé mutattam.

Fél óra múlva egy nagy vetítő terem féleségben ültünk. Ekkor bejött az 5 majom is és leültek velünk szembe. Mi a legfelső sorban ültünk messze tőlük. Hála égnek. Elmondták, hogy minden országból választottak ki videókat azok közül akik nem nyerték meg ezt a jegyet és azokat fogjuk most megnézni. Rengeteg őrült videót készült és jók lettek. Nem tudom mért, de a magyaroké tényleg tetszett. Nem csak azért mert hazai csak eredeti volt és vicces. Valami tánc csapat készítette, de nagyon jóra sikerült, majd végig néztük a többit is. Hirtelen felállt az 5 srác egy mikrofonnal a kezében és beszélni kezdtek egy játékról, hogy mindegyik fiú választ magának a jelenlevők közül egy párt és valahogy úgy. Harry Sárát választotta. Kigondolta volna. Zayn valami angol csajt választott. Liam egy kanadait, Louis pedig egy francia mellett döntött. Már csak a kék szemű volt hátra. Valahogy tudtam, hogy kit fog választani. Így már fel is álltam és elindultam lefele.
- Honnan tudtad?
- Lassú vagy Horan! - mondtam mire odaértem és szemtől szemben álltunk. Nem volt több közöttünk, mint 20 centi. A levegőben tapintani lehetett a feszültséget. Csak bámultuk egymás tekintetét. Ekkor berontottak a fotósok és vadul kattogtatni kezdtek körülöttünk és minden féle kérdéssel bombáztak minket:
- Mióta titkoljátok?
- Hogy jöttetek össze? - és ehhez hasonlók. Arcomat a kezembe temettem és kifújtam a levegőt.
- Nem járunk és még csak nem is szeretem. - ezzel a mondattal végezve elrohantam a helyszínről magam mögött hagyva mindenkit. Egyenesen a szobánkba vettem az irányt. Viszonylag gyorsan fel is értem. Már az ajtót akartam becsukni, de valaki lába megakadályozta...

9. fejezet

Hát itt a következő nagyon rövid és unalmas lett, de mára már ez volt a második történet folytatásom és egy kicsit kifáradtam azért remélem tetszeni fog nektek. :) a következő 2 komi után jön!

Megfogta a csuklóm és vissza fordított, majd közelebb lépett. Ránéztem a kezünkre és fel rá. Szeme még mindig csillogott és engem fürkészett. Arca vészesen közeledett az enyémhez. Nem hagyhatom ezt. Elfordítottam a fejem és hátrébb léptem. Mérgesen rá néztem:
- Most az hiszed idejössz és minden rendben lesz, hogy csak egyet csettintesz és én máris a karjaidba omlok, csak mert maga Niall hogy is hívják énekelt nekem több millió ember előtt. - dühöngtem. Nem kaphat meg ilyen könnyen. Ebből nem engedek. Főleg addig nem míg magam sem vagyok biztos az érzéseimben. - Rosszul hitted. Hagyj békén és soha többé ne is keress. - kirohantam és megkerestem Sárát. Épp a többi lánnyal beszélgetett. Mondanom sem kell repestek az örömtől mikor megláttak. Letöröltem az éppen legördülő könnyeimet. A fotósok már hemzsegtek a helyiségben még többen voltak mint a koncert elején. Mindegyik a lányról beszélt aki pofon vágta Niall-t. Örültem, hogy még senki nem mondta el, hogy én voltam az, mert akkor nem hagytak volna békén. Folyamatosan kattogni kezdtek a vakuk körülöttünk. Tudtam, hogy itt nem beszélhetek a lánnyal, mert a végén még valaki meghallja. Karon ragadtam és elvonszoltam a mosdóba. Bezártam az ajtót és sorba megnéztem a fülkéket. Üresek voltak hála istennek. Aggódva nézett rám. Nem bírtam tovább nekem ez így egyszerre sok volt. Vállára borultam és sírni kezdtem. Mikor végre sikerült kicsit megnyugodnom. Elmeséltem a velem történteket, míg ő a koncertet élvezte.
- Mért pont velem történik ez? Nem akartam különleges életet. Csak egy lány akartam lenni, aki az álmait kergeti. Erre itt vagyok New York-ba és majdnem megölök egy srácot, aki mellesleg lehet, hogy nem is közömbös számomra. Sőt van még két szülőm is akik alig törődnek velem. - foglaltam össze a helyzetem. Felsóhajtottam és felnevettem szerencsétlen helyzetemen.
- Egyet nem értek ha neked is tetszik és neki is te akkor mi tart vissza attól, hogy összejöjjetek.
-Az, hogy nem ismerem és több száz kilométerre lakik tőlünk és belegondolva inkább jobb nem belebonyolódni egy ilyen kapcsolatba. Az újságírók és a rajongók úgy sem hagynának minket boldogan. Inkább keressen mást akit hülyíthet. Na inkább menjünk vissza arra a bulira, hogy ott is kiutálhassanak a többiek amiért én felmertem menni és ők nem. - azért kicsit büszke voltam magamra. Megfogom mutatni, hogy nem érdekel így legalább eltudom felejteni és ő is engem. Mindörökre.
- Ahogy akarod, de szerintem egy esélyt adnod kéne neki. Megérdemli. - csóváltam a fejem.
- Nekem ehhez idő kellene és mind a ketten tudjuk, hogy erre nincs sok lehetőség mivel lezajlik ez a két nap és soha többet nem fogunk találkozni. Így nem lenne értelme inkább úgy viselkedek vele ahogy eddig. - Kinyitottam az ajtót és megkerestem a buli helyszínét. Már javában folyt a tánc és a beszélgetések. Mindenki mindenkivel. Kerestem magamnak egy helyet, ahol nyugodtan túl élhetem az estét. Sára azonnal elvegyült a többiek között. Kis idő múlva egy lassú szám következett és Harry-vel láttam meg táncolni. Ezen elmosolyodtam, mert tudtam, hogy ez volt minden vágya. Néztem őket, hogy mennyire boldog és vidám kettejük dolga. Akarva akaratlanul is észre vettem, hogy Niall engem bámul. Tudtam, hogy nem adja fel, de akkor megint el kell utasítanom. Hirtelen megláttam, hogy Louis vagy kicsoda épp az italoktól sétál el. Megragadtam a kezét és táncolni húztam. Nem akartam a szőkével. Féltem, hogy nem bírnám ki és ott helyben leteperném.
- Hé hé kislány neked nem velem kellene táncolnod. Ugye tudod? - forgatott meg.
- Nem tudom mire gondolsz. - adtam a hülyét.
- Menthetetlen vagy.
- Te meg irtó kedves - mondtam unottan.
- Tulajdonképpen mért vagy itt New York-ban a MI koncertünkön ha nem is szeretsz minket? - elmeséltem neki a történetem és leültünk. - Értem, de lehettél volna kedvesebb is. - mondta nevetve.
- Rendben tényleg igazad van, de az én helyzetem sem könnyű. Ide kerülök a nagy városba és akkor egy idegen bunkó ellopja a gitáromat és akkor ne legyek agy bajos? - kérdeztem már én is nevetve.
- Nem bunkó..csak szerelemes. - kacsintott.
- Ohh örülök neki. Legyen boldog! - azzal felálltam és kirontottam az épületből. Visszamentem a szállodába és lefeküdtem aludni ez már nekem is tényleg sok volt. Nagyon sok. Hatalmasat ásítottam és mélyen álomba zuhantam..

8. fejezet

Örülök neki, hogy azért Facebookra írtok komikat. Köszönöm itt a következő szerintem nem lett valami jó, de azért itt van. A következő 2 komi után jön. :) Jó szórakozást!

Higgadtan sétáltam a színpad előtt míg oda nem értem az első biztonsági őrhöz.
- Meg kell kérnem, hogy fáradjon vissza a helyére.
- Sajnos nem tehetem ugyanis az a szőke barom - biccentettem oda a fejemmel az említett felé. - az én gitárommal játszik és nem engedhetem.
- Biztos vagyok benne, hogy az nem a maga gitárja. - mondta mogorván.
- Persze mit tudja maga azzal odébb löktem és felrohantam a színpadra. Pont akkor értem oda mikor a göndör..asszem Harry végzett.. Niall elkezdte a szólóját mikor mellé sétáltam és felém fordult. Nekem énekelt. Őszintének látszott.
- You never love yourself half as much as i love you, you'll never treat yourself right darling but i want you to..if i let you know, i'm here for you...maybe you'll love yourself like i - néztem hatalmas kék szemeibe már szinte rabul ejtettek, de megráztam a fejem és észhez tértem pofon vágtam és elvettem a gitáromat. - love you oh - csalódottan és fájdalmasan énekelte az utolsó szavakat. A hangszeremmel együtt sétáltam le ahol már vártak a biztonságiak. Nem bántam épp elég időt pazaroltam már el ezekre.  A színfalak mögé kísértek, ahol bezártak egy szobába. Gondolom a sminkes szoba lehetett, mert tele volt mindenféle ilyen dologgal. Volt ott egy kis Tv szerűség is így láthattam, hogy mi történik ott kint.  Remek mondanom sem kell mennyire örülök ennek a dolognak. Viszont valahol a szívem mélyén örültem annak, hogy ott fent azt a pár sort nekem énekelte. Ezen elmosolyodtam mikor benyitott egy nő és egy rettentően aranyos kis baba. Ugyanolyan meglepetettség ült ki az arcára mint nekem. Csendünket a kislány törte meg.
-Mijaa - gügyögte a nevem. Ezen még jobban elcsodálkoztam.
-Te mit keresel itt? - kérdezte végül a nő.
- Én felmentem a színpadra elvenni ami az enyém..aztán ide zártak az őrök. 
- Ó szóval azért volt az a nagy zűrzavar.  - a kislány annyira aranyos és tüneményes volt. Ahogy próbált ide oda szaladgálni és folyton elesett. - Lux kincsem kérlek próbálj meg vigyázni magadra.
- Hmm szóval te lennél Lux. - eszembe jutott, mert Sára folyton róla áradozott, hogy milyen aranyos Harry-vel. Meg ezekhez hasonló dolgokat. - De honnan tudja ezt a nevet? -utaltam a belépésükkor elhangzott névre, majd fel emeltem a tekintetem az anyjára. 
- Hát Niall szokta emlegetni, hogy van egy lány aki tetszik neki és gondolom megjegyezte. Mért talán ismered, mert ha igen kérlek mutasd be neki. 
- Eszem ágában sincs bemutatni. - dünnyögtem a orrom alatt. A koncert tovább folytatódott én meg még mindig be voltam zárva abba a szobába. Már szabadulni akartam. Felhúztam a lábam a kanapén és ráhajtottam a homlokom. Kicsit gondolkodtam. Hangos nevetésre lettem figyelmes. Felnéztem és láttam, hogy Lux éppen az anyukája táskájából pakol ki felé, amikor megtalálja a rúzsát. Diadalittasan felkacag és kinyitja. 
- Hát kislányom ha neked az kell akkor parancsolj. - elvette tőle és kikente a kicsi lány száját. Erről gyorsan csináltam egy képet nagyon aranyos volt. 

- De édes egyem meg. - mondtam melléjük ülve a földre. Velük nevettem elfelejtve a problémámat, amit még igazából magam sem tudtam eldönteni, hogy az e vagy még sem. 

- Ugye te vagy Mira? - szólalt meg végül Lou. Sóhajtottam.

-Igen.

- És mért vagy ennyire..nem is tudom ilyen? - nevetett.

- Milyen ilyen? - néztem rá kerek szemekkel.

- Hát, hogy taszítod őket, mikor ezer lány lenne a helyedben. 

- Mert nem tudom. Talán nem állok készen egy ilyen barátságra és úgy is elfelejtenek ezek a majmok ha mindenki haza megy a saját hazájába. - nevettem fel kínomban. 

- Azt hiszem a gitáros akciódat egyhamar senki sem fogja elfelejteni. 

- Óóó remek. Mikor mehetek már haza? - idegeskedtem.

- Még itt az esti buli is. 

- Az nagyon jó. 

- Még mindig nem értem mért viselkedsz így. Látszik rajtad, hogy oda meg vissza vagy Niall-ért. 

- Mi? Ki? Én? Kizárt. - fülig vörösödtem. Igaza volt. Mikor először megláttam ott a poszteren már tudtam, hogy azok a szemek rabul ejtettek, csak féltem bevallani még magamnak sem. 

- Ugyan már!

- Na jó és mi van akkor ha tetszik? - csattantam fel. Ekkor Lux felkiáltott.

- Niall.. -majd odaszalad és megölelte a lábát. Megfordultam és szinte könnyes szemekkel bámultam a srácra.. féltem, hogy meghallotta amit mondtam. Csak bámultuk egymást míg egyedül maradtunk a szobában. Elfordultam és a padlót kezdtem vizsgálni. 
- Sajnálom. - böktem ki végül. 
- Most mi legyen? - nézett rám vágytól csillogó szemekkel. 
- Csak hagyj elmenni. - mondtam mérgesebben és elindultam az ajtó felé..

7. fejezet: Koncert

Nagyon örülök, hogy néhányan írtatok komit remélem tényleg tetszik nektek. A következő 2 komi után jön. Jó olvasást! :)

Már több mint fél órája az ágyamon ülve nézem, ahogy egymás után dobálja és próbálja fel a ruhákat. Meg megáll a tükör előtt és felméri a helyzetet, majd újra elölről kezdi a hadműveletet. Már az ötödik ilyen után én is elszédültem.
- Mért nem volt jó az előző? - érdeklődtem unottan.
- Mert hát az nem az igazi. Főleg, ha még utána lesz az a buli is és mi van ha sikerül beszélnem valamelyikkel? - kutakodott tovább. Akarva akaratlanul is a szőkére gondoltam, hogy először olyan kedvesnek látszott aztán meg olyan bunkó volt és még mindig itt motoszkál a fejemben a kérdés, hogy vajon honnan tudják a nevem. Gondolkodásomat a telefonom zavarta meg. Anya hívott. Felkaptam és kisétáltam a szobából. A folyosón felvettem.
- Szia kincsem. Na mi a helyzet? Sok barátot szereztél? - érdeklődött.
- Szia.. mindjárt koncertre megyünk. - tetettem izgatottságot. - aaaaazt nem mondanám. - kuncogtam fel. Magam sem tudom mért.
- Mért mi a baj?
- Hát úgy kezdődött, hogy... - elmeséltem neki mindent az elejétől. Persze azt kihagytam, hogy belopóztam véletlenül egy sztár szobájába és hogy ott megtaláltam a képem. Úgy gondoltam ezt az infót egyenlőre elhallgatom előle. Észre sem vettem, de már megint a tetőn voltam. Eszembe jutott az a szerencsétlen eset ami velem történt.
- Sőt elvesztettem a gitárom. - mondtam hirtelen.
- Hogy mi? Azt, hogyan sikerült drága kislányom? - nevetett fel anya édes hangon.
- Hát voltam fent a tetőn, mert nem tudtam aludni és megzavart vagy is jobban mondva megijesztett valaki és elkezdtem vitatkozni vele és véletlen ott felejtettem és mire visszamentem már nem volt ott. - szomorodtam el.
- És mért nem keresed annál aki megijesztett?
- Sajnos fogalmam sincs ki az. Sötét volt és nem láttam mást csak a szőke haját vagy legalábbis erre emlékszem csak. - gondolkodtam el.
- Az nagy kár. Tudom, hogy mennyire szeretted azt a hangszert, de most mennem kell pakolni. Szia szeretlek.
- Szia én is. - mondtam. Gyorsan vissza siettem, mert alig maradt egy órám a koncert kezdetéig. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mért megyek hiszen a kísérő szülőknek sem muszáj menni, de már mindegy megígértem Sárának. Mire vissza értem a szobába már sikerült kiválasztani a megfelelő ruhát. Ami egy félvállas laza póló volt egy farmer, balett cipővel. Haját össze fogta. Eszméletlenül jól nézett ki.

- Te meg hol a fenébe voltál? - idegeskedett. 

- Héé hééé nyugi van. Most már itt vagyok. - emeltem fel a kezem védekezően. Én egy laza virágos ruhát választottam egy kis fekete kabáttal, hajamat kiengedve hagytam szabadon lógni. 

Mikor oda értünk rengetegen voltak ott. Rajongók paparazzik. Hatalmas sikítás tört ki mikor megérkeztünk a sötétített kocsikkal, aztán ez alább hagyott mikor meglátták, hogy csak mi vagyunk és nem azok akikre eredetileg vártak. Befelé tereltek minket. A csarnok hatalmas volt. A színpad úgy volt megcsinálva, hogy a közepén volt egy kis hely ahova minket tereltek be körülöttünk két oldalt futott tovább a színpad része, majd mögöttünk bezárult. Leültünk a helyünkre. Milyen véletlen a mi helyünk pont az első sorban volt. Remek. Most, majd szinte rám fognak izzadni. Haha ezen elnevettem magam. A mellettem ülő német lány furán nézett rám, de nem bírt érdekelni. A koncert hamarosan elkezdődött. Gyors számmal indítottak azt hiszem a Live while we're young lehetett mivel ezt kiabálta mindenki körülöttem. Aztán volt még pár lassabb is. Akaratlanul is, de folyamatosan a szőkén volt a tekintetem. Még mindig nem értettem, hogy honnan ismerhet. Hiszen életemben nem láttam még ez előtt. Követtem a szememmel és mintha ő keresett volna valakit a tömegben, mikor megtalálta hatalmas vigyorral nézett rá.. és az a valaki nem más volt mint én. Elkaptam a tekintetem és éreztem, hogy elpirulok. Nem akartam elpirulni, főleg nem miatta. Aztán szünet következett. A háttérben halkan szólt a zene és a srácokról videókat vetítettek. Aztán hirtelen megszólalt egy dal. Sára felsikított.

- Ez a Little Things. Ez a kedvencem. -tapsikolt. Ismertem ezt a számot, mert folyton ezt hallgatja. Jöttek a majmok is sorban. Először a fekete hajú, aztán a göndör, aztán a rövid hajú, majd a másik barna és a végén a szöszi egy gitárral a kezében. Először fel sem fogtam mi van. A dal közepén döbbentem rá, hogy az az én gitárom. ott van rajt minden kis folt ahol lennie kell. A szívem hatalmasat dobbant, hogy nem tűnt el végleg aztán lelkesedésem alább hagyott mikor eszembe jutott, hogy ki is vette el. Megtudtam volna ölni a srácot. Abban a pillanatban. Felpattantam a helyemről és a színpad felé vettem az irányt..

6. fejezet

Nem volt meg a komi szám de nem érdekel mivel általában ha megírom felteszem szóval ez most sincs másképp, de azért örülnék ha valaki idelökne valamit, hogy jó e vagy inkább hagyjam abba :) 2 komi és jön a kövi :)

-Mert amikor kirohantál a srácok aggódva kérdezték, hogy mi a bajod ezért utánad jöttem, de ne törődj velük én sem teszem vagy is megpróbálok nem törődni velük, de jobban megnézve ez a helyzet még mindig jobb mint otthon a suliba. - sétáltunk lassan a helyünkre. Elakartam tűnni. Utálom, hogy ha valaki bámul és itt ráadásul elég sokan sőt még néhányan sutyorognak is mellé. Mérgesen tűrtem, hogy ezek miatt a nyálgépek miatt most mindenki úgymond utál. Mindig megpróbálok az ilyenekkel nem foglalkozni, de ember vagyok és akarva akaratlanul is egy kicsit azért érdekel a dolog. Egész délelőtt ilyen ismerkedős nap volt. Mondanom sem kell, hogy élveztem azt, hogy szinte senkivel sem tudtam beszélgetni. Egymással persze beszélgettek gondolom rólam is mivel elég sokan nézegettek erre fele. Úgy döntöttem, hogy kivonulok innen. Ezt már nem bírom tovább. Kisétáltam az épület elé. Hát lehet, hogy nem kellett volna. Itt is mint bent rengeteg rajongó volt csak itt még a fotósok is színesítették a helyet. Gyorsan visszarohantam. Ebből sem kérek köszönöm. Végül is egy csapat szerencsés rajongóba botlottam.
- Nézzétek már. Megint csak a figyelemre vágy? - kérdezte az egyik nagyképűen és a haját csavargatva.
- Ide figyelj ezzel nem érsz el semmit a srácainknál. Chh szánalmas vagy. - mutatott végig az öltözékemen. - Nem értem mit keresel itt!
- Hát először is ne haragudjatok, hogy élek és nem vagyok olyan bunkó cica babák, mint ti olyanok akikért ezek rajonganak és egy éjszakás kalandra sem vagyok sajnos jó. Jobban belegondolva én sem értem, hogy mért vagyok itt mivel még csak nem is szeretem ezeket a barmokat. - pont ekkor pillantottam meg az 5 srác döbbent arcát velem szemben. Csak legyintettem és elakartam szaladni mellettük, amikor a göndör megszólalt:
- Mira...- elhallgatott.
- Hogy mit mondtál? - fordultam oda hozzájuk. Most inkább én tűntem meglepettnek.
- Semmit - vágta rá durván a szőke még is szomorúnak tűnt inkább. Pedig azt hittem, hogy a nevemet mondta ki. Bár nem is érdekelt igazán. Butaság hiszen honnan tudná egy ilyen a nevem.
- Jól van. Szebben is ide lehetne köpni, de mindegy. Mondtam, hogy barmok vagytok. Chh. - gitározni akartam, de mivel nem volt rá lehetőségem. Sajnos. Már a szobák folyosóján voltam és halkan dúdolgattam a kedvenc dalom. Benyitottam a szobánkba vagy is én azt hittem, hogy oda, de csalódnom kellett. Rengeteg ruha és más dolog volt szanaszét dobálva a földön. Az ágyon megláttam egy képet, amin...hogy mi van?..Ez a kép engem ábrázol, az én képem! Mit kereshet itt? Megfogtam és leültem. Gondolkodtam. Nem sokkal később hangokat hallottam. Megijedtem. Körbe néztem és megláttam egy ajtót. Berohantam és próbáltam a legkevesebb zajt csapni. Elég kevés hely volt, de aránylag sikerült. Rájöttem, hogy a szekrényben lehetek. Remek. Másra sem vágytam egész nap mint valaki szekrényében lenni. Az ajtó rácsain át láttam, hogy a szöszi beviharzik nyomában a fekete hajúval.
- Niall mi a baj? - kérdezte az utóbbi. A másik csak sóhajtott és lekapta a pólóját. Huh az a test atyaég. Nuygi, hiszen nem is tetszik.
- Csak nem értem, hogy Mira mért ilyen velünk. Nem is ismer minket. Nem kellett volna durván mondanom neki, de kicsit zavart a kijelentése. - pirult bele. Tudtam, hogy tudják a nevem. Jól hallottam, de honnan a fenéből? Idegeskedtem.
- Ja, hogy innen fúj a szél. Neked tetszik? - ez inkább kijelentés volt mint kérdés.
-Mióta először láttam megmozdult bennem valami. Nem igazán tetszik, hanem egy érzés ami idegesít, de egyben vonz is és nem értem. - rakodott az ágyon, mintha keresett volna valamit.
- Zayn, Niall gyertek már. Így is késében vagyunk a próbáról. - kiabált be egy harmadik.
- 2 perc csak keresek egy pólót. - indult meg a szekrény felé. Nem láthat meg. Úristen. Levegőt venni sem mertem. Éppen az ajtó után nyúlt, mikor meglátott a szomszédos széken egyet, majd felkapta. - Mehetünk! - azzal elmentek. Kijöttem és ledőltem az ágyra, furcsa de kellemes illata még ott volt. Kifújtam a levegőt és újult erővel kimentem innen. Nem is értem, hogy kerültem ide. Figyeltem, hogy ne vegyen itt észre senki bár egy lélek sem volt itt. Visszamentem a többiekhez. Még mindig a képet szorongattam. Ekkor döbbentem rá, hogy akár mit is keresett ez ott lehet, hogy nem kellett volna elhoznom onnan. Még keresheti és akkor még többet lenne körülöttem. megráztam a fejem. Valamiért rettentően örültem, a szívem hihetetlenül dobogott. Boldog és nyugodt hangulat vett körül. Hatalmas mosollyal az arcom tértem vissza a helyemre. Már nem érdekelt, hogy bámulnak és beszélnek rólam. Tegyék. Nem tudom mért lettem egy két lábon járó boldogság felhő. Talán rájöttem, hogy élveznem kéne a helyzetem, annak ellenére, hogy a majmokat nem is szeretem. Mivel ez itt New York City és lehet, hogy többet nem juthatok el ide.
- Hű mi ez a hirtelen jó kedv? - fordult oda Sára.
- Nem tudom. - vontam meg a vállam.
- Hol voltál? - ekkor a mosoly alább hagyott az arcomon. Kézen ragadtam a lányt és kivonszoltam magammal. Megmutattam neki a képet.
- Ez mi?
- Ez egy kép rólam.
- És?
- Amikor elmentem akkor találtam.
- Hol? - elmeséltem neki mindent, hogy hol találtam, hogy tudja a nevem és feltettem egy kérdést.
- Vajon honnan tudja?
- Hmm akkor már értem Niall reggeli reakcióját.
- A miét? - értetlenkedtem.
- Nem akartam mondani, mert csak még idegesebb lettél volna, de a srác eléggé elszomorodott miután ránéztél és elfutottál.
- Nem érdekel, nekem nem kell egy nagyképű, jó testű sztárocska.
- Makacs vagy, de látom rajtad, hogy nem elleneznéd, ha itt állna és közölné veled, hogy nekem te most és mindörökre kellesz. Mindegy a te életed a te döntésed. Na, de menjünk készülni mindjárt kezdődik a koncert. - karolt belém és vonszolt fel...

5. fejezet

Nem a legjobb, de hát ennyi tellett tőlem. Ígérem, hogy jobbak lesznek csak most kicsit fáradt vagyok, de azért remélem tetszik jó olvasást. A következő 2 komi után jön. :)

A lift oldalának dőltem és végig csúsztam azon. Ez mi volt? Tettem fel magamnak a kérdést. Ilyet még soha nem éreztem. Pedig még csak az arcát sem láttam. Még is kellemes volt visszagondolni érintésére. A borzongás újra és újra megrázta testemet. Nem akartam szabadulni ettől az érzés elől, de a lift megérkezett a kívánt emeletre és így fel kellett kelnem. Kicsit megszédültem ahogy felálltam, de hamar megtaláltam az egyensúlyom. Visszaballagtam a szobánkhoz, majd halkan becsuktam magam után az ajtót, hogy békésen alvó barátnőm semmit ne vegyen észre. Bebújtam a már kihűlt ágyamba és nyakig betakaróztam még a ruháimat sem vettem le. Éppen csak lehunytam a szemem, mikor eszembe jutott, hogy a gitáromat elfelejtettem hozni. Mint valami villámgepárd kipattantam az ágyból és cipő nélkül rohantam a tetőterasz felé. Mire odaértem már hűlt helye volt az idegen srácnak és vele együtt a gitáromat sem találtam sehol. Féltem, hogy talán soha többet nem látom az a hangszert amit még kicsi koromban kaptam akkor amikor még egy család voltunk. Sírva fakadtam pedig nem szokásom. Gyorsan abba is hagytam mielőtt még valaki meghall vagy netalántán az a kedves akárki jön vissza, aki elvitte a gitáromat, de ne találkozzunk még egyszer, mert a pépet is kiverem belőle. Mérgesen vissza mentem Sára mellé és aludni próbáltam. El el bóbiskoltam, de nem tudtam magam kipihenni folyamatosan kattogott az agyam. Azt hittem sosem jön el a reggel.
- Jó reggelt! - üdvözölt a mellettem lévő ágyon ébredező lány.
- Ja marha jó. - mondtam morcosan.
- Valaki bal lábbal kelt? - nevetett, majd felöltözött. Hirtelen megszólalt. - Jézusom Mira ugye tudod, hogy a gitárod nincs a helyén. - a párnába fúrtam a fejem. Azt reméltem, hogy ez csak egy álom volt, de csalódnom kellett. Elmeséltem neki mi történt este az idegen sráctól a gitárom eltűnéséig. - Hát remélem meg találjuk mielőtt haza megyünk. - mondta majd bement a fürdőbe. Feltápászkodtam és leültem a bőröndöm mellé. Lustán dobáltam ki a ruhákat mintha otthon lennék. Végül egy laza összeállítás mellett döntöttem.
- Kész vagy mehetünk reggelizni? - lófarokba kötöttem a hajam és bólogattam. Ahogy leértünk az étterem szerűségbe rengeteg ember volt ott. Mind különböző országból. Voltak akik már pletykáltak már egy kis csapattal és voltak akik vígan fogyasztották a reggelijüket. Mindenki ki volt csípve mintha egy partira vagy valami nagy eseményre készülnének. Komolyan nevetségesen nézhettem ki ebben a laza szerelésben. Ezt abból következtettem ki, hogy rendesen megbámultak mikor beértünk a helységbe. Valószínűleg mi voltunk az utolsók a nyertesek közül. Hát igen Magyarország képviselteti magát. Ezen felkuncogtam és helyet foglaltam nem törődve a sok szempárral ami rám és Sárára szegeződött aki mögöttem félénken kullogott. Jellemző rá, hogy zavarba jön ilyenkor csak akkor tud valaki társaságában feloldódni ha már megbízik benne. Már a második pirítósomat akartam elfogyasztani mikor valaki felkiáltott:
- Nézzétek ott vannak a srácok. - és felfelé mutatott egy ilyen kis erkély szerűségre. Felpillantottam aztán folytattam az előbb elkezdett tevékenységemet. Nem is zavartattam magam.
- Heyy sziasztok! - üvöltött az egyik. Mindenki sikogatni kezdett rajtam kívül. Engem nem érdekeltek egy picit sem. Fel pillantottam és lassan, hidegen végig mértem őket, majd megláttam, hogy az egyik engem bámul és mosolyog, aztán elkapja a tekintetét. Az a Nate vagy Niall a nevére sem emlékszem. Valahonnan ismerős volt, de nem láttam jól túl magasan volt. Nem is érdekelt. Mérgemben a késsel is elvágtam az ujjam. Gyorsan felugrottam és kifutottam a mosdóba, hideg víz alá raktam a kezem.
- Mira itt vagy? - hallottam meg egy ismerős hangot. Hálás voltam, hogy Sára utánam jött mikor ott maradhatott volna a majmokkal társalogni is.
- Itt vagyok. Csak lejegelem az ujjam. - nevettem fel.
- Jegeled vízzel? - kérdezte nevetve. Olyan jó mosolyogni látni. Ez engem is boldogsággal tölt el. - Amúgy a srácok mondták, hogy üdvözölnek minket és várják az esti koncertet és az utána levő bulit, meg azt is mondták, hogy a holnapi nap különleges lesz. - mosolygott elvetemülten.
- Remek. - ujjongtam, de cseppet sem a boldogságtól. - Na menjünk vissza mielőtt anyukád aggódni nem kezd miattunk. - mikor vissza értünk. Mérges és lenéző szemekkel találtam szembe magam. Gyorsan körbe néztem magamat hátha rosszul áll a ruhám vagy valami nincs rendben, de nem fedeztem fel semmi rendellenességet. Így odasúgtam Sárának:
- Ezeknek meg mi bajuk? Valamiről lemaradtam?
- Hát szerintem féltékenyek rád..- kuncogott.
- De mégis mért?
- Mert..