17. fejezet

Remélem tetszik mindenkinek :D következő 3 komi után jön :D

Neki szegeztem a kérdést..

- Mért viselkedsz így Harryvel?

- Még megkérdezed? - idegesen pillantott rám. Kicsit megijesztett, de megpróbáltam megtartani a hidegvérem. - Hiszen elvette tőlem azt amiért azóta küzdök, hogy manager-t váltottunk. Hallottam ne is tagadjátok. 

- Mi?

- Ne add itt a hülyét. Hallottam, hogy azt mondod neki "Harry úgy szeretném ha összejönnénk". - hangja fájdalmasra váltott és elfordította a fejét. Kinézett az ablakon. Hát ez a baj. Milyen kis buta. Azt hitte a göndörre gondolok. Ezen muszáj volt mosolyognom. Ugyanakkor éreztem ha ez így megy tovább elvesztem és belefáradtam már ebbe a nem tetszik szerepbe. Hirtelen felindulásból arcát magam felé fordítottam és hevesen megcsókoltam. Először lefagyott, de felengedett. A falhoz szorított. Testünk között még levegőnek sem maradt hely. Vadul csókolóztunk, majd a varázs végén jóleső sóhaj hagyta el a számat.

 Homlokát az enyémnek döntötte. - Nem értelek Mira. - mondta halkan. 

- Tudod az a mondta nem Harry-nek szólt. Hanem neked csak nem tudtam, hogy hallod. - meglepetettségét hatalmas mosoly váltotta fel. Újra megcsókolt. Ez lassabb, szenvedélyesebb volt. 

- Nem kezdhetnénk elölről ezt a dolgot? - kérdezte huncutul. - Úgy mintha még sosem találkoztunk volna. Te egy lány vagy én pedig egy átlagos fiú. - fürkészte ég kék szemével a tekintetem. Elmosolyodtam. Erre egy lépéssel hátrébb lépett és kezét felém nyújtotta. - Niall vagyok, Niall Horan.

- Mira. - kacagtam fel miután megráztam a kezét. 

- Hát szép neved van. Örülök, hogy megismertelek. 

- Hát én is örülök. Azt hiszem, de vissza kéne mennünk, mert ahogy megismertelek titeket ki tudja, hogy ezek lent mit gondolnak már rólunk. - kacsintottam. Rögtön kapcsolt és úriember módjára kitárta előttem az ajtót. - Ő menj csak le nekem még el kell intéznem valamit. - azonnal fel akartam hívni Sárát. El kellett mondanom neki, hogy kibékültünk Niall-lal, ami nem teljesen igaz, mert össze sem voltunk veszve. Inkább mondjuk így, hogy végre meg kedveltem őket. Kacsintott és leszaladt. Vissza mentem az ágyamhoz és tárcsáztam a barátnőmet. Elsőre nem vette fel, de mindenképpen elakartam mondani neki. Így újra próbálkoztam. Ez az akció sikeres volt.

- Szia Mira. - mondta boldogan. 

- Szia. - én ilyen kis sunyin válaszoltam.

- Úristen mit tettél amit nem szabadott volna. - nevetett fel. 

- Most mért na? - én is csatlakoztam hozzá. - Jó jó értem. Amúgy semmit csak.. - húztam az időt.

- Csak mi.. mond már!

- Hát tudod apa új bandát kapott és itt vannak, ezért költöztünk ide. Khmm és az új banda a One Direction. - nem szólt. Hallgatott, majd hatalmas sikítással, majd nem megsüketültem. - Én is szeretlek. 

- ÚÚÚÚÚÚ olyan jóóó neked, de várjunk csak. Itt nem stimmel valami. Nem látlak, de érzem, hogy mosolyogsz és a srácokról beszélsz. Talán beteg vagy?

- ŐŐ és itt jön a csavar. Tudod nincs tíz perce életem legjobb dolgának. - végig futott a hideg rajtam, ahogy vissza emlékeztem arra a csókra. Újra érezni kezdtem illatát, bár lehet, hogy a pulcsija tette, ami mellesleg még mindig rajtam volt. - Újra kezdtük a szőkével. - mondtam ki végül. 

- Pedig azt hittem sosem komolyodsz meg. Gratulálok. Annyira aranyosak lennétek együtt. 

- Köszönjük, de ti meg Harry-vel. 

- Erről jut eszembe. Még várni akartam vele, de ha már itt vagyok el kell mondanom, hogy vissza kültözünk Londonba. - nem tudom felfogni azt az örömöt ami akkor hatalmába kerített. A tudat, hogy Sára is nem sokára itt lesz és Niall-lal is sínen vannak a dolgok. Most én süketítettem meg barátosnémat.

- Az nagyon jó, majd összehozlak Harry cicával. - nevettem gonoszul. 

- Szép álom. Nem hiszem, hogy neki az ilyen fajta lányok kellenének. 

- Nem ismered őt annyira mint én. Számára te lennél a főnyeremény. Na de most már vissza kéne mennem. Örülök, hogy beszéltünk és alig várom, hogy újra lássalak. 

- Rendben szia. Üdvözlöm a srácokat és sok sikert Nialler-höz. - letettem. Kicsit rendbe szedtem magam. A vigyor nem tűnt el az arcomról csak még nagyobb lett. Levánszorogtam hozzájuk. A szőke úgy nézett rám mint valami Istennőre. Elég rendesen el is pirultam, amit mindenki észre vett. Végig mértem őket.

- Együnk. - mondtam ki végül. Gyorsan megterítettem és elfogyasztottuk a kaját.

 Végig szemetünk, persze csak úgy, hogy apa ne vegye észre, de jól esett, hogy most figyel rám. Ha már délelőtt nem is tette. Mondjuk  visszagondolva vicces eset volt. El is nevettem magam kicsit hangosabban mint kellett volna.

- Hercegnőm mi a baj? - utálom ha így hív nem vagyok már kicsi, de beletörődtem.

- Hmm hercegnőm.. - mondta ki Niall és Louis is egyszerre. 

- Na be lehet fejezni. - fenyegettem meg őket viccesen. Persze, hogy nem vették komolyan. Mit vártam ezektől az idiótáktól. Összeszedtem a tányérokat és elvittem őket. Valaki utánam kiabált.

- Egyébként jól áll rajtad a pulcsim, de kérem vissza.

- Ezt buktad haver. Azt hiszem megtartom, hogy legyen miről beszélniük az embereknek. 

- Egy pillanat, hogy került hozzád az a pulcsi? - szakított félbe minket apa. Na erre mit kéne mondani. 

- Hát őőő.. mikor jöttem haza fáztam és találkoztam vele, mert ugye New York-ból ismertük egymást és őőő odaadta?! - ezt kérdeztem inkább mint mondtam. - De nem lényeg nem nézünk meg egy filmet? - tereltem. Mindenki hevesen bólogatott. Apának meg el kellett intéznie valamit fent a dolgozóban így ő nem csatlakozott hozzánk. Valamiért örültem neki. Végül egy horrort választottak. Nem mondom, hogy nem bírom az ilyen filmeket, de nem is rajongok értük. Egyszóval utálom őket. haha ez viccesen hangzott. Na mindegy belementem. Nehogy már gyávának nézzenek. Én ültem középre, hogy azért ha baj van védve legyek. Ez önző húzás volt, de féltem így nem gondolkoztam reálisan, de nem érdekelt. Elindult a film minden jól ment míg el nem érkeztek a ronda részek ott néhányszor felsikítottam. Ezen ők jót nevettek még a mellettem ülő szőkeség is néha néha felkuncogott. Már a film közepénél járhattunk mikor hirtelen valaki elkapta a lábam.

 Annyira megijedtem, hogy automatikusan hozzábújtam és sírni kezdtem. Ő szorosan magához szorított és megpuszilta a hajam. Kicsit megnyugtatott, de nem segített sokat. Óvatosan felkapott és felvitt a szobámba. Letett az ágyra és leült mellém. 

- Köszönöm. - motyogtam.

- Ugyan mit. nem tudhattad h Louis mindenkivel bejátssza ezt. Sőt ő meg azt nem tudhatta, hogy ennyire megijedsz. Inkább aludj egyet. Elég késő van. - megpuszilta a homlokom és felállt. Utána szóltam.

- Niall..