16. fejezet

Remélem ez a rész is tetszik és ne aggódjatok nem sokára megérkeznek a várva várt dolgok :) addig is remélem minél többen olvassátok és komiztok :) ha gondoljátok osszátok is a blogom :) köszönöm a következő 3 komment után jön (facebook-on is írhatod) :) Jó olvasást! 

- Öltözz még nem mehetett messzire. Fél órája még ott aludt melletted, mikor benéztem.- kiabált vissza a göndör. Niall berohant a szobába és vadul kutatni kezdte ruháit az ajtó mellett halmosodó ruhakupacból. Csendesen ültem a széken és figyeltem minden mozdulatát, már amennyire az ajtón beszűrődő fény engedte. Ekkor vettem észre, hogy csak egy melegítő nadrág van rajta. Még mindig nem látott meg. Ez kicsit zavart, de vártam mi lesz ebből. Elszaladt a többiekkel együtt, amint hallottam. Csodálatos. Hihetetlen, hogy még csak körül sem nézett itt és elment. Ha ennyire sem figyel rám mi lenne akkor ha bevallottam volna neki mit érzek. Mondjuk azt magam sem tudom. Azt hiszem szeretem vagy inkább csak tetszik. Sóhajtottam és felálltam. Lustán befeküdtem az ágyába ami még meleg volt teste helyén.Megláttam a földön egy pulcsit valószínűleg a nadrágjához tartozót. Felvettem mert még mindig rázott a hideg. Kicsit nagy volt, de igazán nem érdekelt. Kellemes, bódító az illata. Rám tört a fáradság. Újra csak aludni és pihenni akartam, ami sikerült is.
Nem tudom mikor hatalmas ajtócsapódásra lettem figyelmes. Felriadtam és mocorogni kezdtem. Az idegen háttal állt nekem. Neki dőlve az ajtónak sóhajtott egy nagyot. Ülőhelyzetbe tornáztam magam. A sötétség még mindig nem tűnt el. Így sem láttam, hogy ki áll ott. Megijedtem. Mi van ha egy őrült rajongó tört be és én egyedül vagyok itt. A takarót is magam elé húztam bár nem sokat védhetett volna. Kicsit zörgött amire megfordult az a ajtóban álló valaki.
- Ki van ott? - Felismertem fájdalmas hangját.
- Chh.. - tudhattam volna, hogy ő lesz. Mivel nem találtak az utcán, mert itt vagyok gondolom feladták és visszajöttek. Hirtelen felkapcsolta a lámpát. Elmosolyodott és odaszaladt mellém. Szeme csillogott és kékje elvette az eszem. Szívem megbolondult. Rettentően kívántam egy csókját, de nem mertem kezdeményezni.
- Hát itt vagy? - kérdezte édesen.
- Igen te szerencsétlen. - megpróbáltam letolni magamról, de erősen tartotta magát. Mellkasára helyeztem a kezem így próbálva segíteni arrébb rakni. Éreztem, hogy az ő szíve is mindjárt kitörni készül. Pont ugyanúgy dobogott mint az enyém. Néztem egy kicsit a kezem aztán felnéztem szemébe. Nem kellett volna. Megmakacsoltam magam, hogy nekem ezt nem szabad. - Niall engedj el!
- Nem tehetem. Már nem...- súgta a fülembe. Kirázott a hideg.
- Ne csináld ezt velem! - nevettem fel kínomban.- Különben is ilyenkor tudsz csak figyelni rám?
- Ezt, hogy érted, hiszen utánad mentünk?
- Csak a gond az, hogy én nem mentem sehova. Itt voltam egész eddig. Körül sem néztél, hogy nem lehetek e a házban. - az adrenalin kitört belőlem. A képébe üvöltöttem. Elgyengült a felismeréstől vagy nem tudom mitől. Sikerült kibújnom alóla. Felkaptam a táskámat és kiviharoztam a szobájából az ajtót becsapva mögöttem. Úgy gondoltam, hogy az ő érdekében és a sajátoméban ezt a lépést meg kellett tennem. Hiszen kitudja hány rajongót veszít ha velem jár. És azt is kitudja, hogy milyen lenne mellette az életem. Újra megszédültem, de megpróbáltam megkeresni Harry-t, hogy vigyen haza. Hamar meg is találtam a Tv előtt.
-Harry kérlek vigyél haza.
- Jézusom Mira jól vagy? Hol voltál? - megölelt. Jól esett, de eltört a mécses és sírni kezdtem. Leültetett a kanapéra. Megvárta míg kicsit megnyugodok és elmesélem mi bántja a szívem. Imádom Harry-t, hogy ilyen jó barát. Elmondtam mi történt.
- Harry úgy szeretném ha összejönnénk. - elpirultam és lehajtottam a fejem. - De nem hagyhatom, hogy a rajongóitok elhagyjanak titeket.
- Ugyan már ettől ne félj.
- Ezt át kell gondolnom kérlek vigyél haza. - a szőke döbbenten állt a lépcső tetején. Fájdalom és düh keveredett tekintetében. Kezdett a düh eluralkodni rajta így sarkon fordult és elviharzott.

 Olyan erővel csapta be a szoba ajtaját, hogy a polcról leesett az egyik díjuk.
- Hát ennek meg mi baja? - kérdezte a mellettem álló fürtös. Őszintén nem tudom mi ütött belé.
- Induljunk kérlek. - még mindig szomorú voltam. Főleg azoktól a szemektől amikkel nézett rám az előbb Niall. Már egy ideje autókáztunk mikor eszembe jutott, hogy nem tudom hogyan is kerültem hozzájuk.
- Tulajdonképpen, hogy kerültem oda a házatokba? Mi történt vele, mert én nem emlékszem, hogy magamtól mentem volna?
- Ohh ez vicces eset, majdnem elgázolt egy autó, de Niall visszarántott. Ránéztél és elájultál a karjaiban. Azonnal felhívott és haza vittünk. Először a kanapéra tettünk, de ott nem voltál biztonságban, mert khmm nem részletezném..na szóval Nialler felkapott te kinyitottad a szemed és csak elmosolyodtál, majd szorosan hozzábújtál, azt hiszem azért mert fáztál. Aztán meg a többit tudod. - hogy mit csináltam? Ezen elcsodálkoztam. Nem szoktam ilyen lenni. Furcsa dolgokat hoz ki belőlem akár csak a közelsége is. Megérkeztünk. Gyorsan elköszöntem és befutottam, ahol csodák csodájára apát otthon találtam.
- Szia hercegnőm. Milyen volt a barátnődnél aludni?- először nem értettem aztán rájöttem mit akar.
- Jaaa jó volt, majd egyszer áthívom.? - ezt inkább kérdeztem mint mondtam, de nem tűnt fel neki.
- Megkérhetlek valamire?
- Persze.
- Szeretném ha főznél valamit estére. Ugyan is vendégeink lesznek. Az új bandámat meghívtam vacsorára. - azt hittem viccel.
- Mi, mért én? Nem tudod őket étterembe vinni? Nincs valami jó kedvem.
- Nem akarom, hogy a rajongóik felismerjék őket és itt családiasabb. Sőt megismerheted őket jobban. Szerintem jó fejek. - mondta elgondolkozva.

- Jó rendben legyen. - adtam be a derekam. - De hányan jönnek?
- 5-en és ajánlom, hogy legyen sok kaja, mert bírnak enni. Ja 5-re jönnek.
- De az már csak 6 óra?
- Nem baj hercegnőm ügyes vagy megoldod. - kacsintott és elment. Szeretem az életemet komolyan. Na mindegy neki álltam. Nem vittem túlzásba a dolgot. Úgy döntöttem, hogy valami egyszerű kaját csinálok, egy kis palacsintával megspékelve. Az idő hamar elrepült már rég elmúlt öt óra amikor befejeztem a dolgokat.

Hirtelen csengetést halottam. Apa már sietett is kinyitni nekik az ajtót. Nem hallottam, hogy kik azok.
- Hercegnőm gyere bemutatom neked a bandámat. - felvettem a tálcát amire az italokat raktam és kiléptem az ajtón. Az 5 srác velem szemben állt és mosolygott legalább is 4-en. Döbbenten álltam ott még a tálca is kifordult a kezemből. Gyorsan kapkodni próbáltam az üvegszilánkokat aminek az lett a következménye, hogy elvágtam a kezem. Nem akartam itt sírni, de ahogy felpillantottam a szőkére. Mérgesen bámult rám, majd elkapta a tekintetét. A többiek mind odajöttek segíteni. Összeszedték a maradék darabokat. Engem meg Harry elvitt bekötözni.
- Mi baja Niall-nak? Auu - mondtam mikor valamivel bekente a sebet.
- Nem tudom amióta elmentél nem szól hozzám csak dühösen elmegy mellettem.
- Sajnálom talán beszélek vele. - mondtam ki nehezen. Mire kimentünk mindenki beszélgetett mindenkivel.
- Niall beszélhetnénk? - mondtam idegesen. Nem tudom lehet, hogy csak azért egyezett bele, mert nem akart bunkó lenni vagy pedig annyira vágyott rám mint én rá. Elindultam a szobám felé és ő követett mikor felértünk neki szegeztem a kérdést...
-