Az újság ott hevert az asztalon. Először észre sem vettem. Kiraktam egy tálat a müzlimnek, majd leültem mellé.
Nézegettem a címlapot egy nagy kanál müzli kíséretében. Ekkor megvilágosodtam. Kiköptem a számban található kaját az asztal közepére.
- Mi az, hogy Harry-vel vigasztalódok? - üvöltöttem a semmibe. Hitetlenkedve lapoztam fel a magazint és vadul olvasni kezdtem a cikket. Az egész egy nagy kamu, legalább is a részemről nincs semmi valóságalapja. Bár nagyon fájt, hogy Niall-t azzal a lánnyal ábrázolják azzal a szöveggel, hogy vajon most akkor kit is szeret.
Ráadásul rólam és Harry-ről pont azt a képet tették be amikor a parkban a padon vagyunk. Tudtam, hogy ez soha nem jöhet össze. Az újságírók tönkre teszik úgy is. Éreztem, hogy ez csak egy nagy fellángolás a részéről és hogy amint nem leszek képben már el is felejt. Sztár. Mit vártam tőle, hogy majd én kellek neki, aki szinte nem is ismeri és nem is annyira kedvelte sőt ellenséges volt vele? Hiszen annyi és olyan lányokat megkaphat akiket akar. Csak csettintenie kéne és már hoznák is neki a "kuncsaftokat". Szerettem volna a képébe mondani, hogy "Látod? Én megmondtam, hogy úgy is elfelejtesz." és jól felképelni, ahhoz már úgy is hozzá szokott, hogy csak verem. Ezen elmosolyodtam, ami hamar eltűnt arcomról. A düh és a fájdalom újra átvette az irányítást. Hallani sem akarok róluk soha többet. Oké a többivel semmi bajom, de ha velük tartanám a kapcsolatot elkerülhetetlen lenne, hogy vele ne találkozzak. Akár mennyire is bírom őket ez így nem jó még sem tudom megszüntetni azt az érzést ami a szívemet nyomja. Eldobtam ezt a szennylapot a sarokba. Feltakarítottam a "művem" az asztalról és sétálni indultam. Értékeltem, hogy apa magán tanulóvá tett így csak akkor kell bejárnom a suliba mikor a kedvem tartja. Jó messzire elkóboroltam a házunktól. Folyamatosan kattogott az agyam, hogy mi tévő legyek. Sehogy sem jutottam egyről a kettőre. Csak arra tudtam gondolni, hogy így semmi sem jó. Egy idő után elértem azt a parkot ahol tegnap is voltunk. Besétáltam és élveztem a napsütést ami ritka erre felé. kicsit jobban éreztem magam. Feltöltött energiával, amikor megpillantottam azt a lányt akivel Niall le volt fényképezve az újságban. Mintha az lett volna odaírva, hogy Amy-nek hívják. Nem emlékszem pontosan, de a legfurcsább, hogy a cikk szerint több van köztünk mint barátság most még is egy másik sráccal van. Nevetgélnek, ölelkeznek és csókolóznak??! Ez fura és dühítő, hogy kihasználja a szőkét. Az én szőkémet. Vagy is csak lehetett volna, de így nem kell. Hirtelen felindulásból odarohantam hozzájuk és neki szegeztem a kérdést.
- Te nem Niall Horannal jársz?
- Nem, mint látod ő a pasim. Nekem Niall csak egy nagyon jó barát. Sőt biztos vagyok benne, hogy ő nem szeret engem.
- Mért?
- Jézusom te nem olvasol újságot? - nézett rám olyan "te meg honnan jöttél" fejjel.- Az egész szegény magán életével van tele csak sajnos a kiszemeltje nem viszonozza érzéseit és most még el is vesztette őt.
- És mi van ha az a lány túl makacs és fél elmondani az érzéseit, mert szerinte úgy sem működne a dolog? - óvatosan kérdeztem, hogy ne sejtsen meg semmit.
- Hát akkor nagy barom az a csaj. Már bocsi. Ismered?
- Jobban mint gondolnád. - motyogtam magamnak.
- Micsoda?
- Ja semmi csak azt mondtam, hogy nem, nem ismerem. És mit tud a csajról Niall?
- Ne haragudj, de ez az ő magán élete. Többet nem mondhatok így is túl sokat mondtam. Szia örülök, hogy találkoztunk.
- Kösz. Szia viszont. - mondtam egy műmosoly kíséretében. Nem szimpi nekem ez a csaj bár az ízlése tetszik, meg a haja. Ajj már féltékeny is vagyok rá. Remek. Most még jobban összezavarodtam. Későre járhatott így elindultam haza. Annyira elgondolkoztam, hogy egy üvöltésre lettem figyelmes.
- Hééé vigyázz. - majd ez az illető visszarántott a zebráról. Visszatoltam az orromra a napszemüvegem és felnéztem rá. Csodálatos kék szemével engem fürkészett. Szőke haját lágyan fújdogálta a decemberi szél. Egy kicsit megszédültem.
Egy hatalmas szobában ébredtem. Az ágynak kellemes illata volt és rettentően ismerős. A fejem fájt és a torkom is kiszáradt. Kicsit fáztam is így a nyakamig húztam a takarót. Fáradtnak és álmosnak éreztem magam. Megpróbáltam elaludni ami sikerült is. Nagyon fáztam, de egy idő után eltűnt és kellemes meleg érzés vette át a helyét. Nem tudom mikor, de újra megébredtem és meglepetten vettem észre, hogy valaki átölel hátulról és így alszunk. Nem mertem megmozdulni nehogy felébredjen. Meg amúgy sem tudtam volna akármit is csinálni, mert magához szorított. Szuszogása csiklandozta a nyakamat még is élveztem ezt a helyzetet. Már nem tudtam vissza aludni és a fejem is még mindig zúgott. Megpróbáltam úgy kimászni szorult helyzetemből, hogy ne ébresszem fel a mellettem fekvő embert. Kicsit ugyan megijesztett, hogy nem tudom ki az még is megnyugtatott, hogy itt fekszik mellettem. Őszintén fogalmam sincs, hogy kerültem ide és, hogy egyáltalán hol az az itt. Sikerült halkan kimásznom az ágyból. Nagyon sötét volt a szobában ebből gondoltam, hogy már nagyon este lehet vagy csak be volt sötétítve. Találtam egy kis gyógyszert a szekrényen egy pohár víz kíséretében. Hálás voltam annak aki odatette. Gyorsan leültem az ággyal szemben lévő hinta szék szerűségre és bevettem a fájdalom csillapítót. Néhány perc múlva mocorogni kezdett az ágyon heverő alak. Körbe tapogatta az ágyat mellette. Olyan hirtelen vágódott ki az ágyból, hogy majdnem elesett. Észre sem vett csak kirontott a szobából és elüvöltötte magát.
- Harry megint elvesztettem. - keserves és álmos hangját ezer közül is felismertem volna. Ekkor hasított belém a felismerés. Kék szem. Szél fújta szőke tincsek. Niall...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése