39. fejezet

Sziasztok újra! Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem, de sajnos "kisebb gondok" adódtak a családban, így sajnálatosan sokkal ritkábban lesznek részek! Még ennél is. Ne haragudjatok, de nagyon zsúfoltak a napjaim és itt az érettségim angolból és magyar kis érettségi, de ígérem, hogy minél előbb hozok részeket. Megértéseteket köszönöm és remélem, hogy a blogom olvasóinak a száma sem fog emiatt csökkenni. Jó olvasást és komizzatok nem lett egy nagyon jó rész, de mostanában nem vagyok a toppon. :) Jó olvasást! ♥

ui.: Gyertek és kérjetek kritikát, könyv/film ajánlást a másik blogunkon amit egyik barátnőmmel indítottunk! 

A boldogság hullámai futottak végig az egész testemen, a lábujjamtól a fejem búbjáig. Bámultam őket és jól esett. Semmi pénzért nem akartam megszakítani ezt a szemkontaktust, de kicsit kezdtem hülyén érezni maga így átváltottam a föld  tanulmányozására.

- Elég későre jár, szerintem Luxi is álmos. 

- Nyem vajok ájmos. - ásított nagyot, majd felém nyújtózkodott. 

- Nem? - kérdeztük nevetve egyszerre. Átvettem a csöppséget, Niall pedig az addig kezemben tartott táskám után nyúlt. Könnyedén átvette, mintha pille könnyű lenne. 

- Mik a teendők? - kérdeztem megfordulva, de felsőteste túl közel került hozzám, ahhoz, hogy normálisan gondolkodni tudjak. Nem bírtam ellenállni szemeinek. Kékjük ragyogott akár egy csillag, ami előbújik a legborúsabb éjszakán, hogy tündökölhessen. 

- Fürdés, kakaó aztán ágyba rakni ezt a kis hercegnőt. - szándékosan hangsúlyozta ki az utolsó szót.

- Ne kezd már te is. 

- Mit?

- Nagyon jól tudod. - az ágyhoz sétáltam, hogy előkészítsem a kislányt a fürdéshez. Háttal álltam neki, de minden mozdulatomon éreztem átható tekintetét.

- Jól van na. Én csak.. - szünetet tartott, addig összeszedtem a cuccokat, majd felkaptam Luxot is. Sokszor segítettem már Lou-nak, mert imádom a lányát így tudom, hogy hogy szokott ez zajlani esténként. Nem véletlen kért meg engem. Nem vagyok finnyás egy koszos pelenkától nem úgy mint Harry. Egyszer ő vigyázott rá és nem volt hajlandó a pelenka cserére ezért fel kellett hívnia az anyukáját, hogy segítsen neki. Lux persze végig nevette az egészet. A fürdő felé indultam. - SZERETLEK - megálltam.

- Ény isz szejetlek - ajándékozott meg ölelésével a kis szőkeség. Azt hittem végre letudtam zárni a dolgot magamban, de ezzel az egyetlen egy kijelentésével az egész elmémet megint a káosz vette hatalmába. Újra és újra egy szó visszahangzott a fejemben, mintha a lejátszó beakadt volna és nem akarna tovább menni. "SZERETLEK, SZERETLEK, SZERETLEK" - mondj már valamit. - bökte ki végül. Sóhajtva folytattam az utamat a fürdőig, ahol magunkra zártam az ajtót, kint hagyva a kétségbeesett srácot. Hallottam, hogy az ajtóhoz sétál. - Mira? Kérlek! 

- Várj meg. - mondtam elcsukló hangon. Letettem a kádba az addig engem ölelő kislányt és sírva végig csúsztam az ajtón. Ugyan ilyen hangot szűrődtek át a másik oldalról is ebből gondoltam, hogy ő is leült és vár. Vár valamire ami egyszer igaz volt vagy legalább is egyszer igaznak hittük, aztán jöttem én és tönkre tettem mindent. Nem akarom hibáztatni magam még is minden áldott nap arra gondolok, hogy ha akkor ott nem kapom fel a vizet még mindig az ölelő karjaiban lehetnék és nem kéne küzdenem érte egy olyan lánnyal akinek maximum a hitelkártyája igazi. Lassan feltápászkodtam és a kezemmel letöröltem a könnyeket, hogy jobban lássam a kádban pancsoló Luxot. 

- Zebja. - nevetett fel mikor meglátta az arcomat. Hát mondhatjuk, hogy nem a legjobban nézek ki szempilla spirál csíkokkal az arcomon. Én is felnevettem a tükörképemen, jó alaposan letisztítottam, hogy nyoma se maradjon. 

- Niall? - kérdeztem, hátha még sem várt meg, de hallottam ahogy feláll. 

- Igen? 

- Elkészítenéd a kakaót? - halk sóhajt engedett ki mielőtt válaszolt volna. 

- Persze. - óvatosan a hatalmas rózsaszín törölközőbe csavartam Luxot és magamhoz öleltem, hogy ne fázzon. Úgy nézett ki mint egy kis majom aki az anyukája hasán csüng. Kilépve a melegségből enyhe hideg csapta meg az arcom, ami arra késztetett, hogy még közelebb öleljem a karomban tartott "csomagot". Hajam a pára hatására lágy hullámokba rendeződött. 

Nem szóltunk egymáshoz még sem tűnt kínosnak. Betettem az ágyba Luxot és a kezébe nyomtam a kakaóval teli cumisüveget. Boldogan a szájához emelve kezdte inni. Leültem a kiságy mellé a srác pedig mit sem törődve velem fogta magát és leült közvetlen mögém. Mellkasa szorosan simult a hátamhoz, éreztem minden egyes lélegzet vételét, a szuszogását a nyakamon. Hátra dőltem, mintha csak egy kényelmes fotelba szeretnék elhelyezkedni. Karjait a vállamra helyezte és összekulcsolta elől.
- Most már később van? - lehelte a fülembe, majd ajkai tovább siklottak a nyakamra. Fejem akaratlanul félre billent nagyobb teret adva neki. Huncutul felnevetett, de nem hagyta abba hódító hadjàratàt. Kellemesen bizsergett minden porcikám, azonban a lelkiismeretem nem hagyta szárnyalni a boldogságunkat. Hirtelen felé fordultam két kezembe fogva arcát. Olyan kétségbeesett fejet vághattam, hogy felnevetett. - Mi a baj?
- Mért mondtad nekem azt amit mondtál?
- Mert.. nem tudom.. nem azt akartam csak úgy kicsúszott, amit már hetek óta próbálok elrejteni.
- Niall nem lehetünk együtt! - csattantam fel, de lejjebb vettem a hangerőt, mert leesett, hogy alig egy méterre édesen alszik egy kislány. Szemei értelmetlenséget és fájdalmat tükröztek.-Mért?

- Gyere. -invitáltam ki a jármű elé, hogy hangosabban is beszélhessünk. - Egész eddig a válaszokat kerested, annak ellenére, hogy megmondtam talán fájni fog az igazság..
- Már nem érdekel - megragadtam a pólóját és sírva nyökögtem ki mondandóm végét.
- Az istenért miattam van minden. Ha akkor nem kapom fel a vizet akkor nem jössz utánam alig egy szál pólóba akkor nem fagysz halálra. - homlokomat mellkasára fektettem. Óvatosan lefejtette az ujjaimat magáról, amik addig görcsösen markolták a ruháját.
- Tehát igaz és mint látod nem fagytam halálra.
- Tudtad? - kaptam fel a szemem.
- Nem egészen. Carlie mesélte miután a kórházba találkoztunk, hogy az egészről te tehetsz és csak rosszat akarsz nekem. A kezdeti haragomba ez is besegített, de aztán rájöttem, hogy vagy nagyon jó színész lehetsz vagy az égvilágon nem akarsz tőlem semmi rosszat. - Kezeink összekulcsolva pihentek egymáson.
- Tönkre tettem az életed. - próbáltam érvelni. Féltem újra belemenni valami hasonlóba mint korábban volt, mert egy újabb rossz döntés és talán meg is ölöm. Megráztam erre a buta gondolatra a fejem, kirángattam a kezem az övéből és a derekára fontam, arcom pedig visszahelyeztem oda ahol eddig volt.
- Ha tönkre is tetted nem érdekel, most csak az fontos, hogy jelenleg bearanyozod, olyan érzéseket váltasz ki belőlem amiket Carlie még soha és ez először megijesztett, de aztán rájöttem, hogy ismerem ezeket az érzéseket, csak kiestek. - ő is szorosan körbe font kezeivel. Védelmezően még is gyengéden.
- Mi a fene folyik itt? - csattant fel egy éles, sértettséget tükröző női hang.
- Carlz..
- Na ide figyelj te kis..
- CARLIE.. - kiabált rá a srác. - csak barátok vagyunk.
- Ja persze. - most először láttam így megtörni ezt a lányt. Mindig is azt hittem, hogy egy kemény, érzéketlen, üres fejű szőke liba, aki csak kihasználja a fiúkat, de nem. Szorult belé némi érzelem is. Nem sok, de gondolom a női büszkeség miatt dörgölte az orrom alá boldogságát.
- Őhh igen én különben is Josh-sal randizom. - jegyeztem meg halkan.
- Nem kérdezett senki. - förmedt rám. Na jó vissza vonom az előző kijelentésem. Semmi kétség, hogy egy házi sárkánnyal jár. Elmosolyodtam ahogy elképzeltem, hogy tüzet okádva szorongatja egyik pasiját a másik után és féltékenyen óvja őket más lányoktól. Valamiért mindig késztetést érzek, hogy elrontsam a kedvét. - mit vigyorogsz? Élvezd ki a barátságát amíg csak lehet, mert úgy is teszel valamit és megint elveszted. - fordított a kockán és most inkább én éreztem furcsán magam. Hál istennek elfutott a másik irányba és nem kellett tovább veszekednem vele.
- Sajnálom. - kezdtem volna a bocsánatkérést, de a szőke srác ujjait rátapasztva számra hallgattatott el.
- Shh nem a te hibád csak féltékeny. Utána megyek. - elhúzta a számtól a kezét és gyors puszit nyomott az arcomra, amitől halvány pír kúszott oda. - ezt sosem fogom megszokni.
- Mit?
- Hogy mit váltunk ki egymásból. Holnap találkozunk. - intett és elindult arra amerre a barátnője is. Eszembe jutott, hogy egész nap szinte előle menekültem.
- Héé várj mért kerestél? - de már nem hallotta. Vissza ballagtam a lakókocsiba, ahol fáradtan dőltem le az ágyra és fejemre szorítottam egy párnát. Szeret, nem érdekli, hogy tönkre tettem. Annyira mosolyogtam, hogy már szinte azt hittem lyukat üt a párnán.
- Mijaaaa kéjem a kakajóm. Mijaaa - egy kissé álmos és halk kislány hangra ébredtem reggel. Észre sem vettem mikor vesztem el az álmok világában. A hangulatomat is ez az eufória uralta egész nap. Dúdolgattam, mosolyogtam, amikor Lux-szal játszottunk és sütit sütöttünk.

Viszont egyre idegesebb lettem az este közeledtével, mivel Lou még sehol sem volt és a koncert 2 órán belül kezdődik. Lassan elindultam a kislánnyal az oldalamon a backstage-be. Már mindenki ott volt beleértve a tegnap szerzett barátnőmet is. A lány lelkesen figyelte Josh körül összegyűlt tömeget vagy is inkább a csoportban álldogáló Andy-t stírölte lelkesen. Felnevettem és elsétáltam a srácok öltözője felé, ahol általában Lou és Lux tölti a koncerteket. Meglepetésemre a srácok és a stylelist-juk már bent sürögtek forogtak.
- Anyaaaa. - lelkesedett Lux.
- Hiányoztál. - ölelte szorosan magához kislányát. - köszönöm.
- Igazán nincs mit. Volt segítségem. - itt oldalra pillantottam, hogy lássam Niall arckifejezését. Hatalmas mosoly terült el rajt, bár szeme nem tükrözött a boldogságnál többet. Mindenki visszatért az eredeti foglalkozásához, én pedig megakartam keresni Hannah-t, de amikor az ajtó felé indultam megütötte a fülemet egy kérdés.
- Niall sehol sem találom a dzsekidet. Nem tudod merre van? - kérdezősködött Lou. Nem tudhatják meg, hogy nálam van.
- Hát a... - kezdte volna a szőke bandatag, de közbe vágtam.
- Képzeld Lou ma Lux-szal sütöttünk sütit és csak neked csináltam róla képet. - invitáltam a folyosóra a lányt. Mikor kiértünk berántottam az ajtót, hogy a srácok meg ne hallják. - Nálam van.
- Mi? - értetlenkedett.
- A dzseki. - kezdtem a hajam végével babrálni és közben szégyenlősen a talajt kezdtem bámulni. Felnevetett, nem értem ezen mi olyan mulatságos.
- Gondolhattam volna. - megforgattam a szemem.
- Most mért nem adhatja oda a az egyik ruhadarabját egy lánynak aki hazakíséri, mert volt olyan szerencsétlen, hogy összetöri magát aztán meg együtt töltik az éjszakát? - a szám elé kaptam a kezem, de már késő volt. Túlságosan is...