Hogy mije? Ez komoly? Mért én? Ez is csak az én hibám hiszen tudtam, hogy ez lesz ha engedek a vágyaimnak és tessék beigazolódott. Túl szép volt, hogy igaz legyen. Én, az átlagos magyar lány és a híres szőke énekes? Mit is hittem, hogy nincs más az életében, hogy képes egyet szeretni? Bár az is lehet, hogy félre értettem valamit, de az agyam képtelen ezt elhinni. Ki kell derítenem mi ez az egész, mert a végén csak engem fognak becsapni és azt nem akarom sőt nagyon fájna hiszen beleszerettem azokba a tenger kék szemekbe.
- Ne haragudj, de elég hideg ez a januári szél beengednél? Amúgy te vagy az új takarító nő? - kérdezte kicsit nagyképűbben mint illett volna. Most simán elküldtem volna a jó édes-be, de ha ő így én is így. Remélem Niall-nak lesz használható magyarázata erre. Levetette a kabátját. Én addig vissza sétáltam a többiekhez.
- Na hercegnőm ki volt az? - kérdezte a srác a kanapéról felnézve rám. Éppen twistereztek és ő pörgetett mindenki összetekeredve nézett vissza rám.
Bosszús tekintettem elfordítottam róla és ki mutattam az ajtó felől nyíló kis folyosóra.
- A barátnőd. - mosolyogtam cinikusan. Ekkor belépett a szőke lány és hatalmas vigyor terült el az arcán amikor megpillantotta Niall-t. A nappaliban megfagyott a levegő. Úgy éreztem rajtam kívül mindenki tudja ki ez a lány. Felkaptam a vizet. Utálom ha valamit nem mondanak el nekem főleg ha mellé még hazudnak is róla. Igen üvölteni tudtam volna, de nem tettem helyette nyugodtan és megvetően próbáltam beszélni, leplezve a mindjárt kitörni készülő sírást. - Én meg akkor megyek is takarítani, mint kiderült csak a takarító nő vagyok. - ahogy kimondtam egy könnycsepp gördült ki a szememből, a csend még mindig uralkodott a szobán. Egyre több és több próbált előtörni a szememből. Nem hagyhatom, hogy gyengének lásson. Felszaladtam a szobájába és becsaptam magam mögött az ajtót, sőt még a kulcsot is ráfordítottam. Arccal a párnák közé dőltem és hangos zokogásba kezdtem. Tulajdonképpen nem is értem mi a fenének jöttem pont ide. Itt minden rá és..ránk emlékeztet. Nem telhetett el pár perc amikor halk kopogásra lettem figyelmes.
- Nem érdekelsz! Hagyj békén!- kiabáltam a könnyeimmel küszködve, még egy párnát is az ajtónak dobtam.
- Mira.. El vagyok. Itt vannak velem a lányok. Engedj be minket kérlek. Egyedül nem jó. - mondta a lány dallam és megnyugtató hangon. Felültem az ágyban. Kicsit hezitáltam, de kinyitottam nekik, majd gyorsan vissza is zártam. A lányok csak álltak a szoba közepén és aggódva néztek felém. Vissza sétáltam az előbbi helyemre. Kényelembe helyeztem magam és az egyik gatyájának a szárával kezdtem szórakozni.
- Ajjj olyan rossz téged így látni főleg, hogy lent Niall is így néz ki. - erre felkaptam a fejem, de azonnal visszatértem az előző dolgomhoz, mintha nem is érdekelne. - Mira ne csináld ezt kérlek. Te is tudod, hogy téged szeret. - leültek mellém. Dani elém nyújtott egy doboz zsepit.
- Ki volt az a lány akkor? - szipogtam.
- Az egy hosszú történet és szerintem ezt a szöszinkkel kéne megbeszélned. - mondta halkan Danielle.
- De ez így nem fair és vele különben sem akarok még beszélni. Ezt egyenlőre fel kell dolgoznom és információ hiányában ez nem fog menni. - ezen a gondolkozás módon más körülmények között nevettem volna, de most csak egy halvány mosoly kúszott a szám sarkába.
- Jól van, de nem mi meséltük el. - tűrt el egy kósza hajtincset Eleanor a szememből. Olyan aranyos lány. Persze a többiek is azok, de ő valahogy más, mintha az anyám lenne. Kedves és megértő velem, segít ha baj van és annyira megszerettem. Remekül választott Louis úgy gondolom kiváló anya lesz belőle.
- Volt ez a lány és Niall. Még az X-faktor előtt jártak aztán szakítottak a műsor miatt. Utána folyamatosan hol együtt voltak hol külön, de a végére a csajnak annyira a fejébe szállt a "hírnév" vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak, hogy a srác dobta.
- Ez a végleges szakítás akkor történt mikor a menedzser váltás is. Ott voltam mikor Niall meglátta a képed. Azt a szikrát és csillogást még soha nem láttam a szemébe. Teljesen feldobódott és szinte kicsattant a boldogságtól. Apukád mesélt nekik a családotokról. Közben a képről lesem tudta venni a szemét így végül neki adta az apukád. - ezen elpirultam. Emlékszem arra a képre. Anya készítette a 15 szülinapomon. Talán az egyetlen szülinapomon amit nem a dadáimmal töltöttem, de mindegy nem is ez a lényeg. Épp felvettem az ajándékba kapott ruhámat. Nem nagy dolog de nekem rettentően tetszett. Alig bírtam abba hagyni a mosolygást és a nevetést. Csak pörögni, forogni akartam és végül anya lekapott amikor felszabadultan nevetek. Komolyan mint egy bolond még is aranyos az a kép még ha engem ábrázol is. Nem nagyképűségből mondom csak talán azért, mert ez az egyetlen egy kép ahol felszabadultan festek és a szüleim is ott voltak. Kedves emlék és talán az egyetlen. Ajjj ezek a talánok... utálom őket. Mindegy is.
- Még mindig nem értem, hogy akkor most mit keres itt és mért mondta, hogy ő a barátnője. - mondtam halkan és a csalódottság újra átvette a helyét.
A könnyeim pedig megint elborították arcomat, amit így abba a nadrágba fúrtam amit a kezemmel piszkáltam. Az illata átjárta a testem, de még ez sem segített. Nekem egy hatalmas ölelés segített volna, de azt is csak ő tudja milyen a jó ölelés.
- Hát nem rég sms-sekkel bombázza Niall-t és minden félét kitalált erre most meg idejön és elrontja az esténket. Ne higgy neki mi azt tanácsoljuk. - simogatták meg a hátam és kimentek. Azt tanácsolták aludjak rá egyet és reggel tiszta fejjel próbáljam ezt megbeszélni a többiekkel. Nem aludhattam sokat, de már elég késő lehetett. A szemem feldagadt a sok sírástól és a torkom is fájt egy kicsit. Lehet, hogy megfáztam a múltkori "esőzés" miatt. Viszont nem sikerült kitisztítanom a gondolataimat és aludni sem tudtam már. Úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni hátha jobb lesz. Jelen pillanatban az sem érdekelt, hogy körülbelül hajlani fél 1 van és mínusz 2 fok és hogy szakad a hó?? Ez fura. Na mindegy halkan lépkedtem, hogy senki ne vegyen észre. Nem volt szerencsém.. Niall ott ült a kanapén és bámult maga elé. Összekulcsolt kezeire támasztotta állát. Reméltem, hogy nem vesz észre, de ez sem jött be. Úgy érzem ez nem az én napom. Fájdalmasan rám pillantott. A könnyek még az ő szeméből sem tűntek el, szólásra nyitotta volna száját, de meg előztem.
- Elmegyek sétálni.
- De éjszaka van és megtámadhatnak ilyenkor erre felé. Nem engedhetlek el. - mondta rekedt hangon.
- Nem érdekel. Át kell gondolnom a dolgokat. - azzal kiléptem a kabátommal a dermesztő hidegbe. Nem jutottam messzire amikor hallottam, hogy az ajtó újra kinyílik, majd becsukódik. A hó már szinte befedett mindent csak pár háztetőt és autót nem borított el teljesen. Minden lépésemkor ropogott a friss hó alattam innen tudtam, hogy Niall követ. Már jó pár utcával elhagytuk a 1D házat és még mindig követ. Annyira átfagytam, hogy azt hittem itt helyben leesnek az ujjaim, de nem álltam meg. Nem tudtam megállni. Idegesített, hogy nem tudok gondolkodni így néhány sarokkal arrébb már nem is bírtam tovább és megfordultam, majd oda mentem hozzá.
- Nem érted, hogy egyedül akarok lenni. Még is mért jöttél utánam? - üvöltöttem szinte a zokogás határán.
- Mondtam már, hogy soha többé nem akarlak elveszteni és féltettelek. - sütötte le szemeit, mint egy kis óvodás aki éppen bevallotta a kislánynak akibe "szerelmes", hogy mit érez iránta.
- Ja gondolom ezt mondtad minden csajodnak is. Chh. - fordultam volna el, de nem hagyta.
- Tudod rengeteget küzdöttem ezért a kapcsolatért és anyukám is azt mondta, hogy küzdjek az álmaiért. Mivel az egyiket elértem a másikat sem hagyom futni hagyni. - mondta remegő és vacogó hangon. - Nem számít Carlie ő már a múlt én csak is téged szeretlek. - elég őszintének hangzott és már eleget haragudtam rá. Megsajnáltam és megöleltem. Halk sóhaj hagyta el száját és még erősebben szorított magához. Hideg teste az enyémnek préselődött. Ekkor vettem észre, hogy csak egy rövid ujjú póló van rajta és semmi más. Teljesen át volt fagyva és csak is én tehetek róla. Még sem engedtem el csak öleltük és öleltük egymást.
- Ígérd meg, hogy soha többé nem mész el.
- Megígérem. - mondtam az arcomat a vállába fúrva. Ekkor hirtelen összeesett és rángatózni kezdett. Megijedtem. - Niall kelj fel! - ordítottam, de nem történt semmi...
Nagyon jó lett...de mi történt Niallel??? :O...siess a következővel!!!!
VálaszTörlés