23. fejezet

Sziasztok bocsi h megint ilyen sok idő után, de csak most volt rá időm megírni. Nem lett a legjobb rész, de remélem tetszik és írtok komikat. A következő 3 komi után jön :)

Belefáradtam ebbe az egészbe, már nem akarom titkolni, ugyanakkor félek, hogy a rajongóik mit szólnának ehhez a kapcsolathoz. Vajon elfogadnának engem ugyanúgy mint El-t vagy Dani-t vagy kiutálnának a világból, mint Taylor-t? Ilyen és ehhez hasonló kérdések ezrei cikáztak a fejemben abban az egy pillanatban mikor felpillantottam rá. Végül döntöttem. Szemem még mindig az övébe volt fonódva. A stúdióban lévő emberek lélegzet visszafojtva várták, hogy mi sül ki ebből az egészből. A műsorvezető már beszédre nyitotta volna a száját mikor hirtelen megragadtam Niall pólóját, közelebb húztam és csókot leheltem az ajkára. A nézők hatalmas sikításban törtek ki. A tűz újra fellobbant, de tudtam, hogy itt és most nem enyhíthetem vágyaimat helyette inkább huncutul elmosolyodtam és a kijárat felé vettem az irányt nem törődve a csók következményével. A hátsó ajtón kifutva gyorsan az épület oldalának dőlve kifújtam a levegőt és próbáltam lelassítani az addigra eget verő pulzusomat. Hihetetlen, hogy ez a srác egyetlen csókjával mikre képes. Leültem és gondolkozni kezdtem. Talán nem utálnak meg a rajongók és szőkét sem, mert engem szeret és nem őket. Persze a rajongóit is, de nem úgy mint engem szóval értitek na, hogy értem. A telefonom csörgése zavart meg, így gyorsan előkerestem és felvettem.

- Szia mi volt ez az előbb? - nevetett csilingelő hangon Sára.
- SZIIIIAAAA - sikítottam bele. - Hát őő tudod, hogy az izééé... - sóhajtottam - már nem bírtam tovább. Halálosan beleszerettem és mit szólsz Harry-hez? - kérdeztem terelésképpen.
- Nem beszélhetnénk meg miután kijöttél értem a reptérre?
- Mikor érkezik a géped?
- Kb negyed órája. - nevetett fel újra. - Meglepetést akartam szerezni, de mikor a reptéren láttalak titeket a tv-be gondoltam inkább felhívlak, amint észrevettem nem osztottad meg Hazza-val, hogy ideköltözöm.
- Én elakartam mondani neki, de így jobb lesz hidd el, majd nézd meg azt a boldogságot az arcán amikor meglát mondjuk ma.. ez az! Csináljunk ottalvós bulit. Meg is kérdezem a srácokat persze a bongyi nélkül. ŐŐŐ mindjárt megyünk érted csak meg kell találnom a hercegem. - kuncogtam el a végét. Kinyomtam és már ugrottam is fel és szaladtam az ajtó felé már éppen nyúltam volna érte, amikor az kivágódott és találkozott a fejemmel, így én újra a földre kerültem.
- Basszus hercegnőm nem akartam. Jól vagy? - emelt fel két erős kar. Illatát ismertem ezért szorosan hozzábújtam.
- Már minden jó. - suttogtam a fülébe úgy, hogy közbe masszíroztam a fejemen keletkezett púpot. - Van egy kis gond és segítened kellene, de a többieknek nem kéne tudni róla. - kinyitottam és mélyen a szemébe néztem.
- Neked bármit főleg ezek után. - nyomott puszit a fejemre.
- ÁÁuuu.
- Ne haragudj - bevitt a többiekhez addigra már. - Srácok történt egy kis baleset. Beviszem Mirát a kórházba, majd találkozunk. - Végig néztem a srácok aggódó arcán. Nem akartam ilyen helyzetbe hozni őket, de jó cél érdekében mindent és ez annak minősül, mert a végére remélem sikerül Harry fancsali és szomorú arca helyére egy boldog és vidám arcot varázsolni. Elköszöntünk a többiektől, írtam egy sms-t apának, hogy hova megyünk és már vitt is ki a srác a kocsihoz.
- Most már tudok menni. - erősködtem az ajtónál. Olyan biztos vagy te ebben fejet vágott, de azért letett a földre. Nem igazán jött össze a dolog, mert az első lépésnél annyira megszédültem, hogy ha a szőke nem kap el talán újra a földön ücsörögnék. - Khmm köszönöm. - nevettem fel halkan.
- Na és miben kell segédkeznem? - csillantak fel a szemei miután berakott a kocsiba és beült mellém.
- Hát tudod ma érkezett Sára Londonba, mert ideköltözik.
- És ezt mért nem mondtad korábban. Szegény Harry már annyira boldogtalan, hogy már enni is alig akar. - közben közölte a sofőrrel, hogy a reptérre vigyen minket.
- Tudom, hogy helytelen volt, de várd ki a végét. Arra gondoltam, hogy rendezzünk egy ottalvós bulit valahol és rejtsük el a lányt vagy valami ilyesmi és akkor Harry is boldog lenne és végre mindenki.
- Ez egy jó ötlet, de távol kéne tartani őket a háztól fel is hívom Liamet vagy Louis-t - vigyorodott el. Gyors puszit nyomtam az arcára, amikor a kocsi lassítani kezdett és megállt az úti célunk előtt. A fejem még kicsit zúgott, de már sokkal jobb volt, hogy egy kicsit ülhettem a kocsiba. Szorosan összekulcsoltam a kezemet Niall-léval, hogy nehogy elessek. Beérve az épületbe a szememmel keresni kezdtem a barátnőmet, ami nem ment olyan könnyen az addigra már feltett napszemüveg miatt. Hiszen ha itt látta Sára az interjút akkor valószínűleg elég sokan lehetnek akik jelenpillanatban felismerhetnek minket. Végül a székeknél pillantotta meg őt Niall. Éppen egy újságot olvasott. Elindultam hozzá míg a srác felhívta a többieket. Lassan és halkan próbáltam haladni, de nem csak azért, mert még mindig szédültem egy kicsit hanem, hogy megtudjam ijeszteni. Már a hátánál voltam, halkan közelebb hajoltam, egészen a füléig, majd suttogni kezdtem.
- Szerbusz drágaszágom. - akkorát ugrott, hogy ha nem tudnám, hogy lehetetlen le sem esik. Mérgesen kelt fel a földről, de mikor meglátott arca kivirult és szája széles mosolyra húzódott, nyakamba ugrott és jó szorosan magához ölelt. Annyit változott, mióta nem láttam, mintha egészen kicserélődött volna. Sokkal bátrabb és közvetlenebbül viselkedett. Megfogtuk a csomagjait és a barátomat kezdtük keresni, akit közben letámadott néhány rajongó.

 Remek a legjobbkor. - Héé figyelj vicceljük meg a rajongóit. Úgy sem tudják, hogy én vagyok a napszemüveg meg a csukja alatt. Oda szaladok lesmárolom és a kocsinál kint találkozunk csak kövess miután kimentem.
- Esküszöm hiányzott a sok bolond ötleted. - kacsintott rám. Odaadtam az addig cipelt csomagjait, majd akcióba lendültem. Célirányosan sétáltam felé, de nem vett észre talán jobb is így, amikor odaértem a lánytömeghez előrefurakodtam, gyors és szenvedélyes csókot leheltem a meglepődött srác szájára, majd tovább álltam. Még hallottam, ahogy a lányok felháborodottan kiabálják utánam, hogy mit képzelek magamról, még is kivagyok hiszen Niall-nak barátnője van. Ezeken mind csak nevettem. Ha tudnák, hogy én voltam. Gyorsan csatlakozott hozzám Sára és elvezettem az autóig, beültünk és vártuk a kék szeműmet. Mire csatlakozott hozzánk már kibeszéltünk minden témát sőt vázoltam a helyzetet Mr. Styles-zal.
- Már azt hittem soha sem kaplak vissza. - rántottam be magamhoz a srácot a kocsiba, Sára csak mosolygott rajtunk.
- Tudod, azt akciód miatt a rajongók kérdezősködni kezdtek, hogy mi volt akkor az a Tv-be.
- Óóó erre nem is gondoltam ne haragudj.
- Majd meghálálod hercegnőm. - nevetett. - egyébként szia Sára. Mi újság?
- Semmi érdekes. Jut eszembe gratulálok, ha tudnád Mira mióta álmodik rólad. - elképedve bámultam a barátnőmre.
- Ez nem igaz. - tiltakoztam.
- ÁÁ csak ugyan? - nevetett fel a srác is.
- Nem! - még mindig hevesen tiltakoztam. - Tudjátok mit hagyjatok békén mára. - tetettem a sértődöttet. Ők csak jót mosolyogtak és tovább folytatták a beszélgetést aztán áttértek arra, hogy mi lesz este, amint hallottam Niall lebeszélte Louis-szal, hogy falaz nekünk és elviszi a többieket moziba vagy valahova, így lehetőségünk van megszervezni a dolgokat. Fél órával később már a One Direction házban sürögtünk forogtunk. Kaját rendeltünk és kicsit feldíszítettük a házat. Egy kicsivel később a többiek is csatlakoztak hozzánk.

 Persze addigra Sárát elrejtettük, hogy a megfelelő pillanatban jelenjen meg a hatás kedvéért. Nem is akartam sokáig húzni így kitaláltuk, hogy játszunk valamit amit lehetőleg párokban kell játszani. Mivel mindenkinek itt volt a barátnője könnyű volt.
- De ez így nem lesz jó, mert nekem nincs párom. - szontyolodott el Harry.
- Hát én nem úgy tudom, mert szerintem mindenkinek van párja. - incselkedett Niall.
- Ja én is úgy hallottam. - lépett ki Sára a lépcső tetejére. Hazza arca először meglepetettséget tükrözött, majd átvette a helyét a boldogság és az izgatottság.
- Sára!? - kiáltotta boldogan. Szinte úgy mintha nem hinné el, hogy itt van, mintha csak álmodná. Végre leért a lépcső aljához a lány.
- Na mi az Styles már nem is emlékszel rám? - kérdezte kissé félénken.
- Már, hogy ne emlékeznék erre az arca ami rabul ejtett mióta először megláttam. Nem is tudod mennyit gondoltam rád. - mosolyodott el a fiú is, gödröcskéi előtörtek, amitől a lány nem sokáig bírta a távolságot. Azonnal odarohant és a nyakába ugrott.
- Hiányoztál Stlyes
- Te is nekem. Köszönöm. - ezt már inkább nekem tátogta. Egy puszit küldtem felé és beszélgetni kezdtem a többi lánnyal. Beszéltem Perrie-vel az állapotáról, El-lel a modellkedésről és Danielle-lel a táncolásról. Figyeltem a srácokat, ahogy hülyülnek és kis gyerek módjára veszekednek a videó játékokon. Csengetésre lettünk figyelmesek. Gondoltam kinyitom én, a többiek úgy is olyan jól szórakoznak. Mikor kinyitottam egy hatalmas barna szempár meredt rám. Szőke haját lágyan fújdogálta a szél.
- Szia Niall barátnője vagyok. Itthon van?...