22. fejezet

Sziasztok, remélem tetszik a következő rész és sokan komiztok majd hozzá ezt egy kicsit más "stílusban" próbáltam írni.remélem bejön :D A következő 4 komi után jön :D Jó szórakozást :) 

Szorosan magához ölel és nem akar elengedni.
- Nincs mit sajnálnod. Ennél szebb délutánunk nem is lehetett volna. - elmosolyodom és hátrébb lépek, hogy megszabaduljak vizes gönceimtől. Mire végzek ő levetkőzött már. Hátulról átkarolja a derekamat. Forró teste a hátamnak simul. Szinte égeti a bőröm, de meglehetősen kellemes érzés önt el. Lágy csókokat lehel nyakamra, amitől egészen felmegy az adrenalin szintem. Így csak még jobban kívánom, pont úgy ahogy ő is engem. Gyorsan megfordulok és vad csókcsatába kezdünk. Sikerül az ágyig eljutnunk, ahol folytatjuk amit elkezdtünk. Hajam vizes csomóként tapad a hátamra. Ráülök a derekára amitől halk sóhaj hagyja el a száját. Huncutul felnevetek, mire ő elmosolyodik. Óvatos csókokkal bombázom mellkasát. Érzem, hogy a pulzusa az egeket veri csak úgy mint az enyém. Hirtelen fordít a helyzeten így én kerülök alulra. Óvatosan megfoszt a maradék ruhadarabjaimtól is, majd ő is csatlakozik. Csodálattal néz végig rajtam, mintha valami féle istennő lennék, amibe bele is pirulok. Végig simítja a testem vonalát, amitől kiráz a hideg és halk sóhaj hagyja el számat. Kuncogva csókolja végig karomat egészen a vállamtól a kéz fejemig, majd visszatér az ajkaimhoz. Vadul keresni kezdi őket, mintha soha többé nem találná őket. Óvatosan lélegzem, mert félek, hogy ha szívem a kelleténél gyorsabban dobog kitör a helyéről. Olyan gyorsan történnek a dolgok. Hol forróságot érzek, hol hideg szelet. A vágy mint egy pillangó száguld végig a testemen. Szíveink megtalálták a megfelelő dallamot, melyek most ugyanazt játsszák, összetartozásuk jeléül. Végül izzadtan és megelégedve csavarodunk le egymásról. Kezünk összekulcsolva pihen kettőnk között. Minden egyes porcikám jóleső sajgással jelzi megelégedettségét. Hallom Niall szuszogását, ami még mindig gyors, de már kicsit fáradtabb mint az előbb. Félve felpillantok rá, de ő magabiztos és megnyugtató mosolyt küld felém. Hozzábújok. Nem tudom meddig nem vettünk tudomást a külvilágról, de az ég már rég besötétedhetett. Végül a srác töri meg a csendet.

- Köszönöm. - suttogja a hajamba. Meglepődök.
- Mért? Nekem kéne köszönetet mondani, hogy annak ellenére ahogy viselkedtem veled nem adtad fel és hercegnőként kezeltél. - ölelem magamhoz szorosabban.
- Azért hercegnőm, hogy vagy nekem. Szeretlek.
- El nem tudod hinni, hogy én mennyire. - ekkor vettem észre, hogy a telefonja megállás nélkül csörög, de nem mozdul, hogy elhalkítsa. - Nem veszed fel? - kérdezem végül.
- Nem. Semmi pénzért nem engedlek el újra. - mondja huncutul. Felvonom a szemöldököm. Veszi a lapot. - Igenis kapitány!
- Bolond. - nevetek fel mikor kiugrik mellőlem.
- Hello Liam. - köszön a szőke.
- ...
- Nem, sikerült elfutnunk előlük.
- ....
- Egy szállodában. - pirul el kissé. Tudom, hogy ő is arra gondol amire én. A pulzusom újra az eget veri az emlékek hatására.
- ....
- Louis! - kiállt fel pimaszul, majd rám néz.
- ...
- Rendben. Kilencre ott leszünk. Ne várjatok este. Sziasztok. - neveti el a végét, majd ledobja az iPhone-ját. Vissza vánszorog az ágyig és bebújik a takaró alá. Átkarolja a derekamat.
- Mit akartak?
- Mivel a fotósok rájöttek, hogy azok nem Josh és Sophie voltak hanem mi, így azonnal leközölték a képeket. A rajongók össze vannak zavarodva, ezért interjút kell adnunk nekik, hogy nincs közöttünk semmi a barátságon kívül hacsak valaki máshogy nem dönt. - mondja sejtelmesen, de értem mire gondol. Csak abban az esetben kell ezt nyilatkoznia, ha én nemet mondok neki. Kis gondolkozás után válaszolok.
- Várhatunk még ezzel egy kicsit? - kérdezem óvatosan. Halk sóhaj hagyja el a száját.
- Persze hercegnőm, ahogy akarod. - rosszul érezem magam, hogy megint csalódott, de mikor már szólni akarok érzem egyenletes szuszogását a nyakamon. Nem szeretném felébreszteni, eldöntöm, hogy majd reggel megbeszélem vele. Nem kell sok idő én is álomba szenderülök ölelő karjában.
Álmomban egy kis réten vagyok csak én és egy fa, amiről egy hinta lóg le. Ráülök, majd lökni kezdem magam. Hosszú ruhámat a szél lágyan fújdogálja. Már szinte elérem a fa lombját is, amikor egy zenére leszek figyelmes. Ijedten körbe nézek, de nem látok semmit. Félek, hogy nem vagyok egyedül. Még is megnyugtató érzés vesz körül. Az agyam ezt a két dolgot nem képes egyszerre felfogni. Valaki mintha mocorogna mellettem, de hisz nincs is itt senki. Hirtelen kipattannak a szemeim és észbe kapok, hogy már nem is a fánál állok. Eszembe jut, hogy hol töltöttük az éjszakát, de Niall már nincs itt mellettem. A zene amit meg hallottam álmomban az a srác telefonja. Álmosan kapja fel és rossz gombra nyomva kihangosítja.
- Hol fenében vagytok már fél 10 van? - üvölt bele Liam idegesen. Hogy mennyi? Fél 10? Az lehetetlen.
- Basszus. - mondom és elkezdem a ruháimat felkapkodni.
- Jó sietünk a stúdióban találkozunk. Húzzátok az időt. -mondja a srác sietve.
- Azért ez vicces. - nevetek fel, bár nem tudom mért gondolom így. Megáll egy percre és elengedi a gatyáját ami így újra végig csúszik a lábán. Hangos nevetés hagyja el számat. - Ha így haladsz nem fogunk idejében odaérni.
- Talán ha segítenél. -kacsint rám.

- Azt hiszem abból semmi jó nem fog kisülni. - pirulok el.
- Hát jobban belegondolva szerintem jó dolog sülne ki belőle csak nincs rá időnk. - végre ő is végzett. Megragadta a kezem és együtt rohantunk le. Vissza adta a kulcsokat és fizetett. Bele sem merek gondolni, hogy ki lesz az a szegény aki kitakarít utánunk, de ez a munkája. Már tíz perce rohanunk az utcák között.
- Eltévedtünk ugye? - nevetek fel, mert tudom, hogy fogalma sincs merre kéne mennünk a célunk felé.
- Nem! Pontosan tudom merre kell mennünk. - mondja dacosan. Aztán mikor már harmadszorra haladunk el ugyanott felsóhajt. - Azt hiszem hívom Paul-t. - diadalittasan felnevetek és puszit nyomok az arcára. Nem sokkal később már jön is értünk az autó és elszállít minket a stúdióba. Azonnal elkísérik öltözni. Én addig csatlakoztam a srácokhoz.
- Na végre, hogy ideértetek. - ölel meg Harry.
- Hagy már. Biztos hosszú volt az éjszakájuk. - nevet fel Louis gonoszul. Sötét pillantást küldök felé mire ő fel emeli maga elé védekezően a kezét. - Bocsi hercegnőm. - mondja nevetve.
- Most verjelek halálra Tomlinson vagy jó lesz később is?
- Ráérek később köszi.
- Srácok jelenés. - mondja egy hang a háttérből. Sok szerencsét kívánok nekik és kimegyek a színpad széléhez. Oda ahonnan én látom őket, de a nézők nem láthatnak. Bejelentették a srácokat. Hangos sikoltozás tört ki.

Még egy rajongó oda is szaladt Niall-hez és puszit nyomott az arcára. A féltékenység kerülgetett, de sikerült vissza fojtanom. Mindenfélét kérdeztek tőlük. Zayn-től Perrie állapotáról érdeklődtek, aki örömmel válaszolt, hogy egyre jobban van és végre emlékszik mindenre. Na ennek örültem. A többi sráctól is érdeklődtek Danielle és Eleanor felől. Harry-től pedig Taylort kérdezték. Egy pillanatra tekintete elsötétült, mintha nem tudná mit kellene mondania. Rám nézett én pedig biztatóan bólogattam a fejem. Végül meglepő választ adott.
- Tudjátok én nem szeretem Taylort. Mármint remek barát, de ennél nincs több. Az én szívem egy lánynál van akit sajnos nem hiszem, hogy a közeljövőben látni fogok.
- És ki az a szerencsés? - lelkesedett a riporter.
- Ennél többet nem mondhatok a biztonsága érdekében. - mosolygott halványa.
- Értem. Remélem azért sikerült találkozni vele. Na és térjünk át az ír szép fiúra. Igazak a pletykák miszerint össze jöttél a menedzseretek lányával?
- Sajnálom, de ki kell ábrándítanom titeket csak barátok vagyunk.
- Hát a képek nem erről árulkodnak. - itt bevágtak egy képet amikor tegnap az esőben csókolóztunk. - Úgy tudom Mira is itt van velünk. - valaki egy mikrofont nyomott a kezembe és a színpad felé kezdett tolni.
- Ne. Én nem akarok oda felmenni. - mondtam halkan, de határozottam.
- Á itt is vagy kedvesem. - mosolygott a riporter és hellyel kínált a srácok mellett. Álmosolyt erőltettem magamra. - Szóval mit láthatunk képeken.
- Két barát együtt tölti az idejét a parkban. - mondom egyszerűen.
- És az a csók? - az arcomra fagy a mosoly. Niall aggódva pillant rám. Felsóhajtok. Komolyan fel húzom magam ezen. Pedig nincs miért hiszen tiszta szívemből szeretem. Még is félek.
- Tudja mit? Maguk mást nem tudnak mit tönkre tenni más emberek magánéletét. Mért jó ez maguknak? És akkor mi van ha boldog akar lenni. Semmi joguk nincs hozzá, hogy tönkre tegyék. - addigra már a srácok ott álltak körülöttem.
- Szóval akkor még is jártok? - kérdezte mintha nem is mondtam volna semmit. Felpillantottam Niall-ra és....