36. fejezet

Sziasztok bocsi hogy ennyit kell várni de nincs sok időm és azt akarom, hogy tetsszen nektek! A következővel próbálok sietni komizzatok, lájkoljatok, iratkozzatok fel, osszátok! :D ♥

Mira szemszöge

Ölelés. Meleg. Boldogság. Vágy. Talán ezek jellemzik legjobban a reggelemet. Nem emlékeztem rá, hogy ilyen kényelmes lett volna az a kanapé ahol tegnap este elaludtam. Egy pillanat most ráadásul nem is egyedül vagyok, valaki szorosan magához ölelve alszik mellettem. Szuszogása simogatja a nyakam, amitől kirázott a hideg még is olyan kellemes érzés. Lehet, hogy ez egy álom? A képzeletem szórakozik megint? Nem! Érzem, hogy itt fekszik mellettem. Sóhajtottam és leakartam magamról vakarni a kezét, mert ezt azért még sem kellene, de nem engedett csak még szorosabban fonta körém karjait és huncutul felnevetett, majd a fülembe suttogott.
- Hova mész? - hangja halk, lágy és óvatos volt. Még is ott csengett a fülemben még jó pár percig. Óvatosan felé fordultam. Testünk olyan szorosan ért össze, hogy az már szinte lehetetlen volt, még is olyan távol voltunk egymástól. Hozzábújtam. Most jelen pillanatban nem érdekelt más, még az sem, hogy nem emlékszik az égvilágon semmire, csak az számított, hogy most ott van velem.
- Nem tudom hová mehetnék. - beszippantottam édes illatát és felnéztem az arcára. Szeme még álmosan és kábultan meredt rám. Lepillantottam a szájára, de hiba volt, mert elpirultam ami miatt széles vigyor kúszott az arcára. Lesütöttem a szemem ő meg lejjebb csúszott, hogy a fejünk egy szintbe kerüljön, már szinte a takaró alatt voltunk.
- Mért nem maradsz itt?
- Az nem lenne jó egyikőnknek sem és ezt te is tudod. - suttogtam.
- Ezt nem értem.
- Jobb lenne.. ha inkább elfelejtenénk egymást.. neked amúgy sem lesz nehéz dolgod. - simítottam meg az ajkától a füléig az arcát.
- Nincs bele szólásom? - makacskodott. Rázni kezdtem a fejem, amikor ajkát hirtelen az enyémre tapasztotta. Hideg zuhany. Mást nem lehet rá mondani. Hajába kapaszkodtam és hagytam, hogy apró puszikkal ajándékozzon meg, majd egy újabb lágy csók, amibe belemosolygott. Nem is vettem észre mikor került fölém, de most határozottan ott volt.

- Niall kérlek. - váltottam vissza a búcsúzkodós dologhoz. Sóhajtott, de nem engedett.
- Barátok? - csillant meg a reményszikrája a szemében. Gondolkodóba estem. Ez eszembe sem jutott. - megígérem, hogy ha bunkó leszek a hajamba kenhetsz akármikor egy muffint. - ült föl a derekamra és a kezét a szívére helyezte. A nap már hét ágra sütött és bevilágított az ablakon, minek következtében teljes élet nagyságban tárult fel előttem Niall Horan mellkasa és cuki pocakja. Legszívesebben elolvadtam volna, de az nem vetett volna jó fényt a tervemre.
- Barátok. - adtam be a derekam. - és a muffin jogát fenntartom. - kacsintottam rá. Hosszas percekig néztük egymást, tekintetünk összefonódott és nagyon nem akarták elengedni egymást. Éreztem, hogy ez sem a legjobb döntés volt, de nem tudok nem a közelében lenni és nézzük a jó oldalát akármikor a hajába kenhetek mini sütiket. Csikizni kezdett. Tudni kell rólam, hogy nagyon nem bírom. Rugdalni és forgolódni kezdtem, miközben kiabáltam.
- Neeee kkééé..rrrrrlleeeekk - persze vicces volt. Szerencsére abba hagyta, mikor már nagyon nem bírtam. A hajam összekuszálódott épp úgy ahogy a ruháim és az ágyon lévő ágynemű is, de nem zavart egyikőnket sem. Kisöpörte a hajat a szememből és elnevette magát.
- Pocsékul festesz! - nyögte ki. Hozzá vágtam egy párnát. - Héé mé..- kezdte volna, de közbe vágtam.
- MUFFIN HORAN AZÉRT! - kibújtam a takaró alól és megigazítottam a felgyűrődött szoknyámat, ő az oldalára fekve figyelte a hadműveletet. - azt hiszem rendbe szedem magam. - mutattam a fürdő felé és már bent is voltam. Hűűűű nem tévedett ez a szerencsétlen tényleg elég ramatyul néztem ki. A hajam csomókban lógott a ruha ide oda volt csúszva még annak ellenére is hogy kint megpróbáltam megigazítani még szerencse, hogy a kabát takart majdnem mindent. Gyorsan elintéztem a dolgom és megláttam valamelyik srác napszemüvegét az egyik polcon. Gyorsan felvettem és kirontottam a helységből.
- Na milyen? Elég menő a nagy One Direction-höz képest? - toltam le az orrom hegyére és kukucskáltam ki möggülle mindezt egy szépen bemutatott póz sorozat kíséretében.
- Hercegnő. - mondta egyszerűen. A mosoly is lefagyott a képemről. Óvatosan levettem a szemüveget és a földet kezdtem el pásztázni. - Valami rosszat mondtam? - jött oda gyorsan, majd felemelte az állam és mélyen a szemembe nézett..
- Mért hercegnő? - keseregtem..talán emlékszik erre is vagy ez csak véletlen?
- Olyan gyönyörű vagy mint egy hercegnő. - jelentette ki. - főleg ebben a kabátban. - mosolyodott el. Szorosan körbe fontam magam körül a karom mintha fáznék pedig semmi bajom nem volt. Kiszakítottam a tekintetéből az enyémet és elnéztem máshova. - Mira?
- Ez olyan fura nekem. Ne haragudj - mondtam szomorkásan. Nem akartam hinni, hogy ez puszta véletlen lenne ugyanakkor azt sem feltételezhetem róla, hogy csak megjátssza az eszét és valójában emlékszik mindenre.
- Te ne haragudj. - ölelt szorosan magához. Arcomat a mellkasába fúrtam, de a kezemmel továbbra is magamat öleltem, míg az ő karja engem font körbe. Állát a fejemnek támasztotta és akkor éreztem amit már nagyon régen. A dalt amiről azt hittem örökre elveszett azon az átkozott napon. A dal amit az én szívem is játszott. Felnéztem rá. A szívére tettem a kezem és csodálkozva néztem rá. Megvonta a vállát. - Nem tehetek róla. Ez van ha a közeledben vagyok. - ezen elmosolyodtam és talán el is pirultam.

- Niall szívem itt vagy?
- Carli! - ijedtünk meg. - Basszus kiment a fejemből.
- Most mi lesz? - suttogtam. Felém fordult és felkapott a derekamnál fogva. Nem akartam lebukni így nem sikoltoztam inkább elnevettem magam. Letett a fürdőben és befogta a számat, hogy még a nevetésem se leplezzen le minket.
- Niall? hahóóó tudom, hogy itt vagy azonnal gyere ki. - lett a csaj egyre idegesebb. Valamiért szórakoztatónak találtam, hogy a srác inkább velem van mint vele még ha csak barátok is lehetünk.
- Niall cica várlak gyere már. - halkan parodizáltam a csajt még kacsa szájat is csináltam hozzá, de nem lett túl sikeres, mert elnevettem magam.
- Mindjárt megyek drágám. - kiáltott ki a szőke, majd felém fordult. - Nem volt jó vicc. - de a szája szélén egy elfojtott mosoly bujkált.
- Tényleg? Én nem úgy vetem észre. - hajoltam oda az arcához és lágy puszit leheltem rá, majd magamra zártam az ajtót. Reméltem, hogy gyorsan elviszi innen Carli-t, mert a legkevésbé hiányzik az, hogy észre vegye, hogy itt vagyok sőt képzelem milyen hisztit csapna ha kiderülne, hogy együtt aludtunk. Az ajkamba haraptam, amikor visszagondoltam az eseményekre. Annyira jó volt még is olyan fura, mintha meg sem történt volna. Határozottan tetszett. Kis merengésemet a telefonom rezgése zavarta meg. Egy üzenet Josh-tól: "Mira merre vagy? Várlak! J. :)"