37. fejezet

Sziasztok! itt a következő nem túl hosszú nem túl izgalmas olyan semilyemen de remélem tetszik és sok sok komit kapok hozzá lájkokkal és feliratkozókkal! :D a következő min 6 komi után jön :D love ya!♥

Jézusom, Josh! Ekkor villant be egy halvány emlék a tegnap estéről, amikor is megígértem neki, hogy elmegyünk valahova ketten. Aranyos és kedves fiúnak ismertem meg és ő küldte a virágokat. Nem is értem mért nem jutott eszembe elsőre, hogy ő küldhette pedig egyértelmű, hogy J. mint Josh. Bár a mai este után nem tudom, hogy mit tegyek, hiszen olyan csodás volt. Még most is élénken az agyamban égnek az emlékek, érzem a csókok vágyakozó ízét, a teste minden porcikáját mikor magához szorított. Felsóhajtottam  és kiléptem a fürdőből. A sötétített ablakokon keresztül is jól láttam, hogy az égre lassan felkúsznak az első sötét eső felhők, hogy lágy záporral tisztítsák meg a levegőt és mintha ez valami másnak is a kezdete lett volna. Talán az újra kezdésé. Nem, nem a Niall és Mira dologé, bármennyire szerettem volna is inkább azt. Ez inkább a Josh és Mira sztori kezdete. Fájt beismerni, hogy tetszik Josh, amikor még tisztán éreztem, hogy Niall iránt érzett szerelmem ott ég bennem, de tegnap könnyebb volt igent mondani a randira, mielőtt ez a szerencsétlen feltépte volna a sebeket. Nem akarok szomorú lenni, hiszen barátok lettünk, de az még sem ugyan az. Tudjátok mit nem is leszek az. Elfelejtem, elrejtem és ennyi. Nem is gondolok a múltra csak a jelenre koncentrálok és vidám, fiatal, őrült leszek.
- A fenébe is! - kiáltottam el magam a folyosó közepén állva. Ez nem én vagyok, talán régen én lettem volna az őrült, de megváltoztam, amikor a szőkeség elfelejtett. Még mindig mardos a bűn tudat amiatt. Lustán leültem az ágyára és magam alá húztam a lábaimat. Ekkor döbbentem rá, hogy be  vagyok zárva a turnébuszba. Legalább is én nem tudom, hogyan nyílnak az ajtók. A térdemnek támasztottam a homlokom hátha valami értelmes ötlet jut eszembe. Az ablakot nem törhettem ki, mert az elég feltűnő lett volna. Tíz perc haszontalan gondolkodás után elő kotortam a telefonomat és felsóhajtottam. Kikerestem Hazz számát és tárcsáztam.

- Hallo? - szólt bele álomittas hangon. Szinte eltudtam képzelni, ahogy fekszik az ágyba és csukott szemmel a fülére tapasztott telefonba beszél.
- Mira vagyok. - suttogtam, attól tartva, hogy meghallja valaki odakintről. - Segítség kellene minél előbb. - mondtam nevetve. Azért valljuk be tényleg vicces egy kicsit a helyzet. Itt ülök tök egyedül a volt pasim együttesének a turné buszába, ahol egy tökéletes estét töltöttem el vele. Elmosolyodtam mikor visszaidéztem a dolgokat.
- Mi történt? Jól vagy? - lett élénkebb a hangja.
- Én jól vagyok, de azt hiszem bent ragadtam khmm a buszban. - nevettem fel kínomban.
- Mi a fenének zártad be magad a buszotokba? - nevetett ő is. Idegesített, hogy nem tud komolyan venni bár tényleg kétértelműen fogalmaztam.
- Harry! A ti buszotokban vagyok! - csattantam fel.
- Mi? - egy pillanatra elhalt a nevetés, de aztán újra hallottam vidám hangját és tudtam, hogy a szája sarkában ott bujkál a mosoly - Mi a fenét keresel ott bezárva?
- Fanatikus rajongó vagyok aki beszökött ellopni a koszos alsóitokat! - tetettem izgatottságot. - Komolyan gyere már és szabadíts ki mielőtt más vesz észre. Így is nagyon kínos, hogy fel kellett hívjalak és kérlek ne mond el senkinek.
- Rendben, de még mindig nem értem hogyan jutottál be. - nevetett, de hallottam, hogy felkelt és öltözni próbál.
- Titkos gomb. - mondtam unottan, azonban mikor elhagyták a szavak a számat rájöttem, hogy óriási hibát követtem el. Döbbent csend hallatszott a telefon másik végéből mielőtt a göndör megszólalt volna.
- Hogyan? Azt csak mi ismerjük...várjunk csak.. - tudtam mi következik. Rájött, hogy még is kivel voltam itt ezért gyorsan rányomtam a telefont. Huncutul felnevettem és hátradőlve vártam, hogy megmentsen a szorult helyzetemből. Mikor még negyed óra múlva sem jött fogtam a telefonom és gyorsan sms-t pötyögtem Josh-nak mivel nem maradt elég időnk. "Bocsi ez ma sehogy sem jön össze, majd ha odaértünk Newcastle-be! xx Mira" gyorsan elküldtem, amikor kinyílt az ajtó és Harry féloldalas huncut mosolyával sétált fel a lépcsőn. Amikor észre vett csodálkozás került a tekintetébe.
- Mi van? - néztem rá furán.
- Mi a fene történt itt?
- Semmi Styles! Semmi és ha elmered mondani akárkinek is agyon verlek érted? Sőt még Paul sem fog megvédeni! - fenyegettem meg, de elnevettem a végét és nem lett valami hiteles. A szemébe néztem, de látszott rajta, hogy nem győztem meg. Rosszallóan csóválni kezdte a fejét. Szorosan megöleltem mielőtt a könnyeim kibuggyannak a helyükről, mert tudtam, hogy már nem lehet soha teljesen az enyém Niall.
- Én nem akartam, de annyira hiányzik. - végül is nem sikerült vissza tartanom őket és rendesen eláztattam a srác pólóját.
- Tudom hercegnő...tudom. - simogatta a hátamat. Leültünk a kanapéra és elmeséltem neki mindent a tegnap estétől kezdve Joshról, Niall-ról és mindenről. - Szerintem megpróbálhatnád Josh-sal. Remek srác és nagyon bírom és talán akkor könnyebb lesz, mert mindkettőtöknek lesz valakije így nem kell egymással foglalkoznotok. - lehajtottam a fejem. Lehet, hogy ez tűnik most a legjobb megoldásnak. Rápillantottam a mobilomra és meglepődve vettem észre mennyi az idő.
- Egy óra múlva indulunk és még össze sem cuccoltam. - gyorsan egy puszit nyomtam az arcára és indultam az ajtó felé, de zárva volt. Megint. Nevetve fordultam a sráchoz. - Őőő Hazz megkérhetlek?
- Már vártam, hogy mikor esik le. - nevetett ő is és kinyitotta az ajtót. A záporból, aminek kezdetét még figyeltem nem lett semmi. A levegő ugyanolyan maradt mint tegnap volt..emlékekkel teli!
Jóval apa előtt értem be a mi járművünkbe gyorsan átöltöztem, hogy még véletlenül se jöjjön rá senki, hogy mi történt tegnap. A szőkeség kabátját ami addig melegített a takaróm alá rejtettem. Szokás szerint az utolsó pillanatban toppant be apa.
- Szia hercegnőm. - nyomott puszit a hajamra. - hogy telt az estéd.. hallom buliztatok a srácokkal.
- Őő igen nagyon jó volt. - utáltam hazudni neki, de muszáj volt.
- Akkor irány Newcastle! - mondta és lefeküdt az ágyára, én is így tettem. Azt hittem az a két és fél óra sohasem telik el. Már nagyon untam a fejem, amikor végre lassított a busz, majd végül megállt egy hatalmas aréna hátsó bejáratánál. Kirontottam, mintha még életemben nem láttam volna talajt. A rajongók fülsüketítő sikolya azonnal megcsapta a fülemet pedig a koncertig még egy egész nap hátra van. Hihetetlenek. Gondoltam körbe nézek mielőtt a többiek is megérkeznek. Úgy gondoltam ha már a fanok úgy is itt vannak megnézem magamnak őket.

Mikor oda sétáltam az elválasztó kerítéshez a hangzavar még hangosabb lett, de amikor rájöttek, hogy nem a One Direction egyik tagja jön kicsit alább hagyott. Figyeltem ahogy a lányok egymást taposva akarnak előre kerülni, hogy ők láthassák meg először a srácokat vagy ők beszélhessenek először velük. Az ilyeneket mindig is utáltam. Aztán a tekintetem egy kicsit odébb siklott, ahol nagyon szerény és kedvesnek kinéző lány álldogált. Annyira kitűnt a tömegből valahogy nem illett bele ebbe az őrült csoportba. Kicsit még közelebb sétáltam a kerítéshez innen már egészen érthetően lehetett hallani a kérdéseiket. Még ha nem is szerettek annyira mint ezeket a majmokat tőlem is kérdeztek rengeteget. Pl: mekkora a cipő méretük, mit csinálnak ha épp nem koncerteznek, milyen alsó gatyát hordanak és még ehhez hasonló számtalan kérdés. Gondoltam tovább állok meguntam a lányok nézegetését és úgy is csak egyre többen lettek és erőszakosabbakká is váltak. Épp indulni akartam amikor az előbbi lányt egy nagyon durva fekete hátrább lökött így kiesett a tömegből egyenesen a járdára. Szeme könnybe lábadt és elindult az aréna másik irányába, el messze a tömegtől. Valamiért megakartam vigasztalni ezért utána eredtem és mikor már tisztes távolságba kerültünk az őrült tömegtől utána kiabáltam.
- Héé jól vagy? - megállt a kerítés szélénél és felém fordította a fejét. Arcán ijedség és félelem tükröződött, de amikor meglátta, hogy ki szólt hozzá halvány mosolyra húzta a száját.
- Mira? Igaz? - közelebb mentünk egymáshoz és bólintottam. - Nem tudom hogy hogy vagyok és azt sem hogy mit képzeltem hogy csak idejövök és csak úgy találkozni fogok velük. - újabb könny csíkok áztatták amúgy is hófehér arcát.
- Ugyan már. Tudod mit gyere.. beviszlek! - ajánlottam. Szeme felragyogott és hálás mosolyt csalt az arcára.
- De nem lesz ebből bajod? - kérdezte végül kicsit habozva. Ezen elmosolyodtam ha minden hülye döntésemből bajom lett volna már hallott lennék.
- Nem. - nevettem el magam. - Na gyere biztos van itt valami kapu vagy ilyesmi amin betudsz jönni. - majd arrébb mentem és keresni kezdtem valamit, amit kicsit arrébb meg is találtam. Szélesre tártam az ajtót és a lány hamar besurrant.
- Köszönöm. - suttogta és megölelt.
- Héé kellett már valami kis izgalom az életembe mostanában valahogy nem úgy alakul ahogy én akarom.
- Ezt hogy érted? Hiszen a 1D-vel turnézol.. mi lehet ennél jobb? - kérdezte boldogság felhőben úszkálva.
- Hidd el nem a legjobb főleg... ő mindegy. - beljebb vonszoltam mielőtt meglát valaki, mikor beértünk eszembe jutott, hogy még a nevét sem tudom. - hogy hívnak?
- Hannah.. Hannah Maddox. - nyújtotta karját amit én el is fogadtam.
- Na gyere menjünk és üssük el az időt valamivel a koncertig. - rengeteg ember sürgött forgott az arénában, hogy minél előbb a helyére tegyék a színpadot és az egyéb kellékeket. Aztán megláttam a zenekar tagjait bejönni az egyik ajtón. Josh arcán széles vigyor terült szét, amikor meglátott minket.
- Sziasztok. - köszöntek.
- Hello - mondtam.
- Ki a barátnőd?
- Hannah... őő tök rég óta ismerem. - mondtam a szavakat automatikusan. A lány elpirult egy halvány mosoly kíséretében.
- Csinos. - jegyezték meg a többiek.
- Jut eszembe Niall keres valamiért. - nézett rám furcsán Josh. - elég idegesnek tűnt. - erősebben markoltam meg Hannah kezét amibe addig kapaszkodtam.
- Áuu Mira! Minden rendben? - szakított ki a gondolataim közül.
- Mi ja persze. Már itt vannak? - fordultam újra a barna hajú srác felé.
- Kér perccel utánunk érkeztek. ne tudd meg mi folyik ott kint. Szerencsére sikerült majdnem észrevehetetlenül bejönniük az arénába. Megúszták! - nevetett fel. Jó tehát itt vannak. Niall engem keres. Fogalmam sincs mért. Remek!
- Őhmm srácok megkérhetlek titeket hogy szórakoztassátok a barátnőmet míg megkeresem ezt a szerencsétlent? - bólintottak, én meg kirohantam az első ajtón amit megláttam. Nem tudtam még is merre keressem. Találomra elindultam balra hátha szerencsém lesz. Pár perc bolyongás után zenét hallottam. Valaki zongorázott. Gondolom a srácok próbáltak valamelyik terembe. Szerettem hallgatni, ahogy gyakorolnak valamiért olyan mások akkor mint kint élesben. A hang irányába kezdtem rohanni, hogy minél előbb megtudjam mit akar, de aztán ahogy közelebb értem a bátorságom is alább hagyott. Tudni akarom e egyáltalán? Az ajtóban állva töprengtem amikor egy ismerős hang hallatszott bentről zongora kísérettel. A dal amit énekelt a Torn volt zongorázva. Hangja elgyötört volt és vágyakozó. Benyitottam, mert ezek után sejtettem, hogy egyedül lesz. Halkan lépkedtem és hallgattam a gyönyörű dalt. Nem is tudtam, hogy Louis ilyen jól zongorázik.
- Hé öreg harcos mi bánt? - kérdeztem mikor véget ért a dal.
- A frászt hoztad rám hercegnő! - fordult felém. - Semmi. - nyögte végül.
- Ha semmi lenne akkor most nem itt lennél és nem énekelnél ilyen szomorúan, amúgy irtó jól zongorázol. Én is szerettem volna megtanulni, de valahogy mindig úgy alakult, hogy nem jött össze. - görbítettem le a szám sarkait. Élénk kék szeme felragyogott ahogy felpillantottam rá. Úgy nézett ki mint egy őrült aki most szabadult. Elnevettem magam.
- Mi az Lou?
- Megtanítalak zongorázni! - csapta össze a tenyerét. - Niall mért keresett? - kérdezte gyorsan még mielőtt egy újabb darabot el nem kezdett játszani. Felsóhajtottam.
- Fogalmam sincs. Talán megint kiakadt rám valamiért. - emeltem égnek a kezemet, majd lassan vissza hullott az ölembe.

- Szerintem nem mérges. Nem tudom mit csinált a múlt éjszaka, de felettébb vidám és boldognak tűnt még akkor is mikor téged keresett. - mosolyodott el a srác mellettem. Nekem is huncut mosoly kúszott az arcomra. - Ha nem ismernélek azt mondanám, hogy közöd van hozzá.. - fordult felém, de épp akkor álltam fel.
- Ha tudnád... - mosolyogtam magamnak...