31. fejezet

Sziasztok itt a következő! Bocsi a sok csúszást csak nagyon zsúfolt hetem volt! a következő 7 komi után jön :D Jó olvasást és remélem tetszik bár én nem érzem hogy ez jó résznek sikerült volna :)

Éjjel 2 óra van. Már lassan két hete, hogy nem beszélek velük. Azt hittem jót tesz, de tévedtem. Ez nem mehet így tovább, vágyom a társaságukra, igen a szőkéjére is még ha most nem is szeretem. Ajj kit áltatok, jobban imádom bárminél, de el kell felejtenem a karrierük miatt. Nem rombolhatom le pont most a világ turné előtt.
Támadt egy ötletem, mivel nem mentem el Harry bulijára sem amit rettentően bánok így sütni fogok nekik békülő sütit és Sára fog segíteni. Fel is hívom. Gyorsan a telefonom után kezdtem kutatni, mintha ez az ötlet egy kósza álom lenne ami hamar eltűnik ha felébredek szerencsére megtaláltam az ágyam alatt viszont fogalmam sincs hogyan került oda. Tárcsáztam.
- Vedd fel...vedd fel - suttogtam az ágyam mellett ülve. Nem zavart a sötét sőt jobban élveztem. Még mindig nem vette fel, a hetedik csörgés után megelégeltem és rákiáltottam a telefonom képernyőjére - Persze ilyenkor nem veszed fel. Mi van ha épp ÉLETVESZÉLYBEN VAGYOK!
- Mi? Mira hol vagy? - hallottam meg egy rekedt férfi hangot - Azonnal indulunk.
- Ne Harry! Várj! - csitítottam - Semmi baj. Adnád Sárát?
- Mira? Kinyírlak! - mondta morcosan a vonal végén lévő barátnőm
- Khmm mért? - kuncogtam - bocsi, de muszáj volt. Szóval van egy ötletem.. őő ... vagy is el tudnál menni Hazz közeléből?
- Mért?
- Jó akkor maradj, de ha elmondja a többieknek én ölöm meg őt.
- Többieknek? - ismételték egyszerre - Nem is beszélsz velük ami mellesleg gonosz húzás volt. Nagyon siralmasak a próbák. Hiányzol nekik, főleg Louis-nak. - fejezte be a göndör.
- Jó igazad van sajnálom, de azért segíthettetek volna. Mindegy már nem haragszom sőt az az ötletem támadt, hogy sütök nekik béke sütit - mondtam izgatottan - Segítetek?
- Persze, de most megyünk aludni. Reggel átmegyek. - mondta Sára.
- Aludni mi? - kérdeztem huncutul.
- Fogd be hercegnő. - nevetett Harry és kinyomta. Visszafeküdtem a pihe puha ágyba. Egész elálmosodtam. Végre napok óta tudtam aludni egy jót. Lehet, hogy csak hallanom kellet az egyik hangját és máris jobban lettem. Hihetetlen milyen hatással vannak rám.
Reggel a napsugarai keltettek. Melegségük simogatták az arcomat, mint mikor egy tavaszi napon a lágy szellő fújja. Csukott szemmel élveztem a boldogság morzsáit. Hirtelen eltűnt rólam a takaró, ijedtemben akkorát sikítottam, hogy talán tőlünk 4 házzal is hallották. Kedves barátnőm a hasát fogva nevetett.
- Kössz! - mondtam durcásan.
- Kölcsön kenyér vissza jár! - kacsintott.
- Jogos - ugrottam a hátára és öleltem meg.
- Bolond... Na mi a terv mára? - kérdezte a konyhában ülve.
- Szerintem süssünk muffinokat. Úgy is itt a Valentin nap és alkalmasak ezek a sütik a bocsánatkéréshez is.
- Biztos vagy benne, hogy képes vagy végig csinálni azt a napot a srácokkal? - kérdezte attól félve, hogy megint felkapom a vizet vagy sírva újra bezárkózom a szobámba. Inkább úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna.
- Bár olyan kis csúnyácskák, de azért finomak - simogattam meg a hasam. Sára arca felragyogott - Mi van? Valami rosszat mondtam?
- Nem, de 2 napja a srácok jótékonyságból sütöttek muffint a közelgő Red Nose Day-re...

- Még mindig nem értem az összefüggést - vakartam meg a fejem búbját.
- Niall ugyan ezt jegyezte meg a sütikről miközben bőszen tömte magába őket. - kicsit fellobbant bennem a düh lángja, de visszafojtottam.
- Oké figyelj! Engem már hidegen hagy. Megígértem neki, hogy nem hagyom el és itt vagyok, de elment képletesen szólva már nem bír izgatni. Talán nem is szerettem igazán vagy ő engem. Ki tudja? Már nem éri meg küzdeni. - megfordultam és a táskámba pakoltam el a dolgaimat.
- Küzdeni mindig megéri. - tette hozzá félénken. Kezem automatikusan megállt, de az agyam pörgött.
- Menjünk vásárolni. - jobbnak láttam ha inkább erre sem szólok semmit, mert félő, hogy leleplezem magam, hogy elárulom igenis kell nekem és szükségem van az ölelésére, mosolyára, mindenére. Mély levegőt vettem.
- Jól vagy? Sajnálom.
- Semmi baj. Menjünk. - mondtam idegesebben mint kellett volna. Felvettem a napszemüvegem meg egy kabátot, hajamat szabadon hagytam. Szeretem mikor a szél bele kap és viszi minden felé. Gyalog indultunk el hisz nem laktunk olyan messze a központtól. Mosolyogva sétáltunk amikor mögöttünk megzördült a bokor, aztán még egyszer.
- Hallottad? - suttogta Sára.
- Igen. - mentünk még egy kicsi, de a zaj nem maradt abba. - Jó ebből elegem van. Jöjjön ki a bokorból. - parancsoltam a növényeknek. Pár percig nem történt semmi így megfogtam egy követ és oda akartam dobni.
- Ne Mira. Mi van ha megsérül?
- Nem érdekel. Engem ne kövessen senki. Nem vagyok híresség, hogy figyeljenek. - és eldobtam. A várt hatás meg is érkezett, hatalmas jajdulás hallatszott, majd egy kicsit alacsonyabb 40 év körüli férfi jött elő a fényképezőgépével.
- Mit akar? - szegeztem neki a kérdést.
- Interjút. - válaszolta határozottan. Meg is lepődtem.
- Miről?
- One Direction.
- Könyörgöm mit kell tennem, hogy békén hagyjanak minket? Semmit nem tudok róluk és Sára sem. - mutattam rá.
- Nem is arra vagyok kíváncsi, hanem ki az az új lány Mr. Horannal?
- Ó vagy úgy hát ha az igazat akarja tudni akkor mért nem kérdezi meg Miss Barbie hercegnőt és mért engem zaklat ezekkel. Az a kapcsolat semmi volt vagy is maguk ezt nem érthetik. - azzal faképnél hagytuk a fotóst, aki nem adta fel és futva követett minket és képeket csinált. Szerencsére találtunk egy rendőrt aki lekapcsolta.
- Soha többet nem akarok róla beszélni. Vége. - jelentettem be mikor beléptünk a boltba. Rengetegen voltak, de nem bántam, legalább tudunk vegyülni bár nem ment olyan könnyen, mert egyre többen ismerik fel Styles barátnőjét. Voltak akik képet akartak vele vagy aláírást, amit örömmel teljesített. Hirtelen rengetegen lettek körülötte. Azonban volt ott egy kislány, aki a nővérét kísérhette el. Kicsit arrébb ült az egyik padon, ahol várta, hogy a testvére végezzen Sáránál. Leültem mellé.

 Kis hallgatás után vékony, kislányos hangon megszólalt.
- Szia Mira. - nem számítottam rá, hogy tudja a nevem.
- Szia. Honnan tudod a nevem? Azt hittem az egész médiából eltávolítottak. - nevettem fel kínomban.
- Nem jó ez így. - mondta komolyan. - Niall sokkal boldogabb lenne veled. Nem értem ezeket a felnőtteket mit esznek egy mű lányon. - elmosolyodtam ezen a mondaton.
- Hidd el nem fenékig tejfel az élet mellette. Figyelj gyere menjünk vásárolni nem hiszem, hogy mostanában végeznek. - bólintott. Lassan, csendesen sétáltunk egymás mellett végül ő törte meg a csendet.
- Tudod a nővérem minden nap órákon át bámulja a posztereit. Talán azt hiszi ettől életre kelnek és kilépnek a papírról amire nyomtatva vannak. - csóválta a fejét rosszallóan. Én addig össze szedtem a szükséges dolgokat és a kosárba dobáltam őket. Nem szólaltam meg csak mentem előre nem is tudom mért hoztam magammal a kislányt, akinek még a nevét sem tudom. Talán csak társaságra vágytam vagy nem tudom. Végül a pénztárnál a sorban várva szólalt meg újra.
- Hiányzik ugye? - fűzte vékony kis kezeit az enyémbe. Leguggoltam mellé úgy éreztem, hogy el kell neki mondanom az érzéseimet.
- Jobban mint hinnéd, de nem mondhatom meg neki. - simítottam szőke haját a füle mögé. - és te se mond el senkinek ha lehet. Rendben? - bólintott - Kis ujj eskü? - mosolyodtam el, mire ő is így tett. Fizettünk és megkerestük a többieket. Pont ott találtuk őket ahol hagytuk csak a különbség az volt, hogy a csoport ami körbe vette Sárát lecsökkent két három főre. Gyorsan elköszöntem a kis idegentől és haza fele vettük az irányt. Ledobtam a cuccokat és elkezdtük a munkát.
- Milyen volt a boltban? - kérdeztem a csend megszüntetése céljából.
- Hát megrémített, mert most először voltam Harry nélkül ennyi rajongóval. Szeretem a Directionereket és ők is szeretnek minket sőt téged még jobban.
- Mi?
- Nem volt olyan lány aki ne kérdezett volna felőled. Akár eltüntette Carli a neved az újságokból és mindenhonnan, de a rajongók emlékeznek rád és melletted állnak bár nem értik az egész dolgot. - Nem válaszoltam erre sem úgy látszik ez szokásommá vált. Kivettem a második adag muffint is a sütőből, amikor megcsörrent a telefonja. Gondolom Hazz hívhatta, mert szemei felcsillantak és halványan elpirult.
- Nem sokára ideér ha nem baj. - mondta mikor letette a telefont. Elmosolyodtam hiányzott a srác és az egész banda viszont ez a mosoly nem volt teljesen őszinte. Az agyam folyamatosan pörgött. Elkezdtem díszíteni a sütiket, mikor csengettek. Sára örömmel rohant ajtót nyitni. Gondolataim elkalandoztak, de a kezem dolgozott. Meg kell tanulnom Niall nélkül élni és csak titokban, a szívemben szeretni vagy egy másik fiút találni. Ekkor belépett a barátnőm és csodálkozva nézett rám. Először nem értettem mért bámul így rám aztán mikor lenéztem az asztalra rájöttem ugyan is 12 szívvel és egy Niall felirattal ellátott muffin hevert előttem..