32. fejezet

Sziasztok na itt a következő!! Remélem tetszik és összetudunk hozni rá 6 komit? :D Feliratkozókat is várok előszeretettel :D Jó szórakozást ♥ 

Harry pont akkor sétált be a konyhába és ő is meglepetten kezdte tanulmányozni a sütiket majd az én ledöbbent és egyre pirosodó arcomat.
- Ha elmeritek akárkinek is mondani kinyírlak titeket? - léptem túl a témán.
- De... - kezdte volna a srác, de rájött, hogy nincs értelme vitatkozni, mert a következő pillanatba felé lőttem egy kanál rózsaszín habot, ami nagy csattanással ért a mellkasához. Tátott szájjal meredt rám én meg csak nevettem. Önfeledtem, amit már napok óta nem tettem. A többieknek sem kellett több megragadták ami éppen az útjukba akadt és spontán elhajították felém hátha célba ér. Nem voltak valami jó célzó mesterek, én viszont majdnem mindegyik bombámmal betaláltam.

A konyha úszott a tejszínhab, gumicukor és mindenféle finomságban. A földön fentrengve nevettünk a munkák eredményén. Mondjuk mi sem néztünk ki szebben.
- Ugye tudjátok, hogy ki kell takarítanotok?
- Nem is mi kezdtük. - mentegetőzött Sára.
- És? - kérdeztem huncutul. Hirtelen megszólalt Harry telefonja, amit alig tudott elő halászni a rátapadt dolgok miatt. Végül sikerült, de nem tudta felvenni, mert kikaptam a kezéből, hogy milyen megfontolásból azt nem tudom, de már mindegy. Felvettem.
- Hallo? Ez itt Mr. Macskaimádó Cuki gödröcskés Styles telefonja a sípszó után hagyjon üzenetet! - mondtam eltorzított hangon. Alig bírtam ki nevetés nélkül. A vonal másik feléről hangos értetlenkedés hallatszott.
- Mi a.. ez meg mi volt? - kérdezték a srácok egyszerre. - Harry? Hol vagy? Már itt kéne lenned a tánc próbán. - a srác a homlokára csapott.
- Tényleg! Máris megyek. - vette át a szót, majd lerakta a telefont. - Jöttök? - kérdezte sietősen.
- Te komolyan így akarsz menni? - nevettem a kinézetén.
- Nincs időm átöltözni, ahogy nektek sincs! - ragadta meg a kezünket és kezdett maga után cibálni minket ezzel eldöntve a kérdést, hogy megyünk e vagy nem. Gyalog elég messze volt innen a stúdió, de nem bántuk, hogy megbámulnak minket ehhez már úgy is hozzá kellett volna szoknom nem éppen szokványos barátaim mellett. Már félúton járhattunk amikor eszembe jutottak a sütik. Még is csak vinni akartam nekik valamit.
- Figyeljetek srácok. Én most elmegyek veszek sütiket, de aztán megyek. - mondtam és elindultam az egyik utcán felfelé.
- Rendben! Siess a sütikkel. - mondta nevetve a göndör egy intés kíséretében. Ismertem egy helyet, amit akkor vettem észre mikor magam alatt voltam és elindultam a nagy világba. Mentem amerre láttam végül kikötöttem a cukrászda előtt. Mikor odaértem széles mosolyra húzódott a szám. Egészen megkedveltem a kis helyet bár nem sokszor jártam ott. Hangulat kis hely volt, a rózsaszín falak és a barna székek egészen összhangban voltak. Tetszett. Beléptem és hatalmasat szippantottam a szétáradó ezer és ezer féle süti illatából. Mindig is édes szájú voltam. Furán nézhettem ki így, mert csukott szemmel állva élveztem az illatok kavalkádját.
- ÁÁÁ kedvesem. Miben segíthetek? - köszönt kedvesen a hely tulajdonosa.
- Jónapot Mr. Brown. Hát szükségem lenne a világ legfinomabb muffinjaira? - mosolyodtam el.
- Azt hiszem ezen tudok segíteni. - nevetett fel azon a kicsit rekedtes még is szeretetteljes hangján.
- Köszönöm - ültem le a pulthoz, míg elkezdte pakolászni a kért dolgokat. Mikor végzett fizettem és csilingelő hangon megköszöntem és már is a stúdió felé vettem az irányt. Kicsit félve, de meglöktem a hatalmas ajtót, hogy minél előbb bejussak. Hallottam a srácokat éppen próbáltak. Megálltam az terem ajtaja előtt és mély levegőt vettem. "Már nem érdekel...zárd ki" Biztattam magam és benyitottam. A zene túlharsogott mindent, hangjuk kitöltötte az egész teret. Jó volt hallgatni! Nem vettek észre, mert éppen táncolni próbáltak éneklés közben, ami valljuk be még egy törött lábú madárnak is jobban menne, mint nekik, de igazán nem akarom megsérteni a madarakat. Ezen a kósza gondolaton elmosolyodtam, pont akkor, amikor Harry hátra fordult egy tánc mozdulat miatt.
A zene nem állt le, de őt ez látszólag nem zavarta:
- Sütiiiiiii! - kiáltott fel, mire az összes többi felém fordult. Vidámság, megkönnyebbülés, düh. Ezek voltak a legleolvashatóbbak az arcokról.
- Finomak! - nyújtottam feléjük. Alig várták, hogy egyenek belőle, kivéve Niall-t, ő el vonult a terem másik végébe és levágta magát a földre nekem háttal. Térdét felhúzta és fejét ráhajtotta. Kicsit szíven ütött a dolog, de nem akartam elrontani a többiek örömét. Csak néztem ahogy ott ül és nem csinál semmit. Aztán piszkálja a cipőjét..aztán abba hagyja, de nem néz hátra. Látszólag nem is kíváncsi rám. Elfelejtett végleg.
- Menj már oda hozzá! - lökött oldalba Louis kedvesen. Megráztam a fejem, hát ha attól kitisztul.
- Mi értelme lenne? - makacsoltam meg magam.
- Mert tudom, hogy szeret, még ha nem is hiszed el ebben a percben. Látom ahogy rád néz.
- Ja merő dühvel.
- Az lehet, de látszat alatt biztos vagyok benne, hogy tudja ki vagy. Nézz már rá. - ekkor tényleg rápillantottam, pont akkor mikor ő is felém fordult, aztán rögtön visszatért a cipője tanulmányozásába. - Maga alatt van napok óta. Pontosan azóta amióta te nem toltad be a formás hátsódat ide. - harapott bele az egyik finomnak kinéző muffinba.
- Ez nem jelent semmit, de ha oda megyek megteszel nekem valamit! Akármit amit kérek. - töröltem le az orráról a habot. Kicsit gondolkodott a dolgon, de aztán beadta a derekát.
- Rendben akármit.
- De megteszed még ha nem is lesz kedved hozzá. - dugtam oda a kis ujjamat, mint az oviban.
- Oké csak menj már. - rázta meg az ő ujjával az enyémet. Megfogtam egy sütit és nagy levegő kíséretében gyorsan átszeltem a termet. Éreztem a tekinteteket belefúródni a hátamba. Nem adhattam fel valakinek ki kell takarítania a konyhánkat a csata után. Óvatosan leültem mellé törökülésben háttal a többieknek. Teste megfeszült. Egy darabig csak ültünk egymás mellett végül megtörtem a csendet.
- Haragszol rám? - nem néztem rá. Féltem attól, ahogyan néz rám.
- Szerinted? Hazudtál h a stáb tagja vagy aztán megütötted a barátnőmet. - mélyesztette tekintetét az oldalamba.
- Sajnálom. - oda nyújtottam neki a sütit. - Tudom, hogy csúnya sütik, de finomak és nem akarok haragban lenni veled. Te más vagy ennél. - nem fogadta el, helyette inkább átölelte a lábát és maga elé meredt.
- Mert te aztán honnan tudhatnád, hogy milyen vagyok? - nevetett fel kínjában. Sóhajtottam.
- Tudtam, hogy nem kell hinnem Louis-nak te még sem vagy más. Te utálsz engem. - azzal fogtam a muffint és a hajára kentem. Döbbenet ült ki az arcára. Olyan mókásan festett azzal a sütivel a fején. Tűz lobbant a szemébe nevetésem hallatán. Felpattant és kiviharzott.
- Sajnálom srácok. Nem akartam tönkre tenni a próbát. Én csak...nem is tudom mért, de megérdemelte. - mindeni feszülten nézett rám. Nem sokára itt a turné és alig haladnak a tánccal én meg jövök és elveszem tőlük ezt az időt is. - Tudjátok mit? Elmegyek és bocsánatot kérek és vissza hozom. - mondtam és azzal én is kifutottam. Vadul keresni kezdtem a srácok, helyre akartam hozni, hogy legalább a maradék banda ne haragudjon rám. Végig jártam az egész épületet, de nem találtam sehol. Aztán támadt egy ötletem. A tető. Lassan, de biztosan haladtam a célom felé. Kiléptem a hidegbe. A szél fújt és rázott a hideg, de nem érdekelt, mert megláttam Niallt. Egy padon ült a gitárjával, amit fogalmam sincs, hogy honnan szerzett. Énekelt. Beatles-t. (zene: http://www.youtube.com/watch?v=6S8gyyJPCls). Imádtam ezt a számot. Kívülről fújtam a szövegét. Nem is tudtam, hogy ő is szereti. Igaz, hogy nem vidám, de azért csodálatos. Csak hallgattam, ahogy pengeti a gitárt és kiénekli a bánatát. Néha segít.. sokat..nagyon sokat. A vége felé járhatott már. Aztán nem bírtam és tovább csendben maradni. Ökölbe szorított kézzel, csukott szemmel kezdtem vele együtt énekelni a szöveget.
- Yesterday, love was such an easy game to play,
now I need place to hide away.
Oh, I believe in yesterday. - Vége. Minden csendes. Ki sem merem nyitni a szemem. Aztán erőt vettem magamon és kilestem a szemhéjam alól. Megijedtem, körül belül 10 centire állt tőlem. Észre sem vettem amikor ide jött. Az előzőt fagyos tekintete helyett most sokkal inkább kíváncsi szempár meredt rám. A szél még mindig fújt és egyre jobban fáztam. Szorosan átöleltem magam és csak úgy mint az előbb én törtem meg a csendet.
- Beatles? - kérdeztem mosolyra húzva a számat.
 Hirtelen a falhoz nyomott, időm és erőm sem volt, hogy védekezzek. A maradék távolságot is kipréseli közöttünk. Forró teste az enyémhez simul, amitől furcsa bizsergés tört rám. Szeme fogva tartja az enyémet. Nem engedi szabadulni szorult helyzetéből.
- Meg kell tudnom honnan ismerlek! - csattan fel végül. Értetlenség és döbbenet váltja egymást a gondolataim között.
- Ne hánytorgasd a múltat. Fájhat.
- Ha te is benne voltál nem lehetett olyan rossz. - suttogta a fülembe. Lehelete csikizte a fülemet, de nem bántam.
- Majd rájössz magadtól. Úgy a helyes.
- Sajnálom. - dühösen ellökte magát a faltól és megfogta a gitárját. Menni akart ki tudja hova. - Talán Carli-nak igaza volt, hogy hagyjalak békén. - elképedtem. Egy perce még tudni akar mindent most meg már azzal, jön, hogy jobb ha nem törődik velem. Felkaptam a vizet.
- Rendben, de egyet ne felejts el. Ha Barbie kiszórakozta magát és majd elhagy egy jobbért, egy újért ne felejtsd el kik a barátaid. Azok akik most is érted aggódnak a próbateremben. - üvöltöttem a képébe. - nem pedig azok akikkel az a csaj akar össze hozni. Chh látszik rajtad, hogy az ujja köré csavart. Csak aztán nehogy pofára ess te szőke herceg. - hirtelen pofon vágott. Azt arcom sajogni kezdett érintésétől. A levegő megfagyott.
- Ne beszélj így a barátnőmről.
- Szép! Hová lett a jó modor? Lányokat pofozgatsz? Ne nevezd magad férfinak. Különben is milyen barátnő az akinek csak azért kellesz, hogy híres legyen? Komolyan nem veszed észre? Szánalmas. - azzal ott hagytam. Az arcom feldagadt, fájt, sírtam. Nem akartam. Megmostam az arcom aztán a srácok felé vettem az irányt a cuccaimért, hogy haza induljak elegem van ebből a napból is. Már csak ők voltak ott a teremben, öten ami meglepett, nem hittem volna, hogy vissza jön. Lefagyott az arcáról a mosoly mikor meglátott engem és az arcomon éktelenkedő piros foltot. Próbáltam eltakarni, de ezt nem lehetett. Harry és Louis azonnal kiszúrták.
- Mira mi történt veled?