20. fejezet

Sziasztok bocsi h ennyit késett, de nem volt időm, kedvem leírni ma meg Vivát néztem és ahwwww még mindig elvagyok varázsolva :D imádom a zenéiket, hogy ilyen hülyék és őket :D köszönöm az olvasóimnak és h komiztok is :D tessék itt a 20. rész remélem tetszik nekem nem annyira de eddig melyik tetszet?? xd na jó olvasást a következő 2 komi után jön :D 

Tulajdonképpen fogalmam sincs merre megyek, csak céltalanul bolyongok London utcáin. A fotósokat már egy jó ideje leráztam hála istennek. Azt sem tudom, hogy egyáltalán mért rohantam el, de most már mindegy.  Hamarosan ahhoz a parkhoz értem ahol Harryvel beszélgettünk. Tényleg. Felhívom. Néhány csengés után fel is vette.
- Szia Mira. Jól vagy?
- Szia. Hát nem mondanám. Tudnánk találkozni úgy is beszélnem kell veled. - mondtam halkan.
- Persze. Hol vagy?
- A parkban.
- 10 perc és ott vagyok. - tényleg itt is volt azonnal.

- Nem szeretnék beleszólni az életedbe, de gondolj a fiúkra is. Kérlek. Nagyon rosszul esik nekik, hogy alig törődsz velük. Szinte már azt sem tudják, hogy szereted e őket és Niall ő még rosszabb. Nem mondta, de én tudom, hogy maga ellen keres valamit, hogy ő rontotta el és ez ezért történt meg. Ráadásul én is rátettem egy lapáttal, hogy megint otthagytam. - csak nézett maga elé. Letörölte a könnyeit amit eddig észre sem vettem. Halkan beszélni kezdett.
- Sajnálom. Tényleg én nem akartam ezt. A szerkesztőség találta ki, hogy így népszerűsítsék Taylort. Én valójában halálosan beleszerettem Sárába, de nem tehetek semmit ő Magyarországon van, sőt ismerem Niall-t és tudom milyen. Mindent magára vesz. Úgy sajnálom. Bocsánatot kell kérnem tőlük.
- Nekem is a szőkétől és végre tisztáznom vele a dolgokat. - úgy gondoltam hallgatok a Sárás dologról had legyen meglepetés számára. Megértem a helyzetét.
- De erről ne beszélj senkinek. Tudod mit menjünk hozzánk és beszéljünk velük. Már biztosan vissza mentek a kórházból.
- Rendben. - sóhajtva felálltam és reméltem, hogy a szőke nem utált meg. Kis idő múlva idegesen toporogtunk az ajtóban. Egyikőnk sem mert belevágni. Végül Harry erősebbnek bizonyult és benyitott. Rögtön beszélni kezdett.
- Annyira sajnálom. Én..én ezt nem akartam.. csak.. mindegy azt nem mondhatom el mért van ez az egész, de kérlek bocsássatok meg, hogy ilyen voltam. Zayn én beakartam menni Perrie-hez, de Taylor programjai szorosak voltak és nem tehettem azt amit akarok. - lehajtotta a fejét. Nem válaszolt senki. Csak hallgattak erre a göndör felviharzott a szobájába. Én a padlót bámultam. Meg kell szólalnom. Nem hagyhatom Hazzat cserben.
- Srácok. Tényleg nem az ő hibája. Idővel meg fogjátok tudni csak előbb bocsássatok meg neki. - könyörögtem. Értetlen szempárokkal találtam szemben magam. - Kérlek. - na a könnyebbik dolog meg van. Ez az Mira. Most vallj be mindent Niall-nak. - Őőő és Niall... beszélhetnénk. - hidegen rám pillantott. Tudtam, hogy megharagudott.
- Azért, hogy utána megint elszaladj?
- Nem! - kiabáltam már szinte hisztérikusan.
- Akkor? Igazán eldönthetnéd mit is akarsz.- hidegen mondta és fel felé indult a lépcsőn. A többiek lélegzet visszafojtva nézték, hogy ebből mi lesz.
- Szeretlek. - üvöltöttem és fülig vörösödtem. Megállt a lépcső tetején. Csodálkozva fordult vissza felém. - Igen. Jól hallottad. Beléd szerettem és most már sem erőm sem kedvem nincs tagadni. - olyan gyorsasággal futott vissza, hogy azt hittem a végén el esik. Megállt előttem és széles mosolyra húzta a száját. Szemembe nézett, majd le a számra ezzel is fokozta a hatást. Végül lassan óvatosan megcsókolt. Beletúrtam hajába és elmosolyodtam. Jól esett. Végre kiengedtem az eddig felgyülemlett feszültséget. Éreztem, hogy ez hiányzott az életemből. Ez kellett sőt az egész srác kellett.

- Én nem szeretlek. - mondta. Kicsit hátra léptem, de mosolya nem tűnt el. - Én imádlak hercegnőm. - a boldogság újra átjárta testem. Megragadtam a nyakánál a pólóját és magamhoz húztam egy újabb csókra amit nem utasított el. Hirtelen felkapott és a szobája felé kezdett rohanni. Becsukta az ajtót és neki támaszkodott. Felnevettem olyan édesen nézett rám. Elbűvölt.
- Ne nézz így rám. - fúrtam a mellkasába a fejem. Beszippantottam illatát. Átjárta egész testem. Ilyet még sosem éreztem. Mintha egyszerre lenne tűzforró a levegő és jeges mint a téli szél.
- Hogy hercegnőm?
- Hát ez az mint egy hercegnőre, mert nem vagyok az és kérlek ne hívj így. - kihívóan elsétáltam az ágyig, mert tudtam, hogy ez betesz neki.
- Ajjj te meg ne tedd ezt velem. - ugrott be mellém.
- Mit? - kérdeztem ártatlanul. Pedig tudtam a választ.
- Vicces vagy. - nevetett. Közelebb hajoltam hozzá és a fülébe súgtam.
- Szeretnéd mi? - majd puszit leheltem a nyakára. Kirázta a hideg. Ezen elnevettem magam. - De nem ma. - mondtam huncutul.
- Valahogy sejtettem, de nem baj ezek után képes vagyok várni rád.
- Köszönöm. - kis hallgatás után én törtem meg a csendet. - megbocsátasz Harry-nek?
- Nem tudom. Annyira furán beszélt. Nem értettem. - el kell mondanom neki, de itt meghallhatnak minket. Ekkor vettem észre a szekrényét, ami egyébként a szobából nyíló kis helység volt. Jelen esetben teleszórva ruhákkal. - Gyere!- mutattam a helység irányába. Furán nézett rám, de bement. Az ajtót bezártam és követtem.
- Ez mért kellett. - nézett rám hatalmas szemekkel.
- Mert én tudom a titkát. - utaltam az előbbi dologra.
- De.. - az ujjamat a szájára tettem.
- Nem mondhatnám el, de annyira már ismerlek, hogy magadban keresed a hibát és ezt nem hagyhatom. - itt lehajtotta a fejét. - Jól gondoltam. - bólogatott. - Szóval a fürtös nem akarja ezt, de nem tehet semmit, mert a szerkesztőség ezt találta ki, hogy Taylort népszerűsítse. Nem a fiú hibája kérlek bocsássatok meg neki. Kérlek. - elképedve bámult rám. Levette kezem a szájáról.
- De hercegnőm ezt mért nem mondhatta el nekünk?
- Na ez az amit én sem tudok. Menj és kérdezd meg. - nem mozdult. Megforgattam a szemem és felálltam. - Akarod? - mutattam végig magamon. - akkor irány!
- Nem ér zsarolni, de nem tudok nemet mondani. - felkelt ő is. Megpuszilta az arcom és huncutul elvigyorodott, rácsapott a fenekemre és kirohant a szekrényből.
- Ezt visszakapod Horan! - nevettem.
- Szavad ne feledd hercegnőm. - kacsintott és ezzel kilépett a szobából. Gondolom lement a többiekhez. Nem akartam még megzavarni őket. Hagytam, hogy maguk közt megbeszéljék a dolgokat. Sajnos egy fél óra múlva már nem bírtam, mert nagyon éhes lettem. Mikor leértem Niall odajött hozzám és hatalmas mosollyal fogadott. Tudtam, hogy minden rendben van és megbeszélték. Édes csókot nyomott a számra.
- Szóval együtt vagytok? - kérdezte izgatottan Louis. Rám pillantott, mintha az egész rajtam múlna...